Éljen a király! III. Károly király ruhatára a divattörténész szemével
Nem fér hozzá kétség - sok közvéleménykutatás is alátámasztotta az elmúlt években -, hogy a királyi család legkedveltebb tagja a királynő volt. II. Erzsébet halála után új időszámítás kezdődik, hiszen alig vannak, akik emlékeznek olyan korszakra, amikor nem ő volt az uralkodó. III. Károly király öltözködését Dr. Szatmári Judit Anna divattörténész, a BTM Kiscelli Múzeum Textilgyűjteményének vezetője, kurátor elemzi.
Ezeket láttad már?
A hírességeket, helyes vagy nem, gyakran ítéljük meg tetteik helyett a ruháikról, arról, hogy egy-egy eseményen mennyire sikerült eltalálniuk a megfelelő stílust, esetleg követtek-e el valamilyen divatbakit, híztak, fogytak-e és a többi. És természetesen ezt szinte kivétel nélkül nők esetében vizsgáljuk árgus szemmel - bár Brad Pitt szoknyája és Daniel Craig pink zakója azért sokaknak feltűnt. Most, hogy megint egy férfi, III. Károly lett a király, levehetjük a napirendről a (király)női stílus elemzését, helyette érdemes megérteni, mit tett Anglia a férfiak öltözködéséért. Hiszen az elegáns férfidivatban az utóbbi két évszázadban a szigetország a mérvadó, Károly pedig rögtön az első napokban megmutatta, hogy mennyire otthon van ebben az öltözködési szokásrendszerben, és hogy kifinomult eleganciában kevesen vehetik fel vele a versenyt.
A királyi divat
Ezt megelőzően a francia udvar diktálta a divatot, méghozzá legalább annyira a férfiak, mint a nők számára. A 17. század meghatározó alakja ugyanis XIV. Lajos, a Napkirály volt, ő pedig elsősorban magára gondolt. Nemhiába hívták így: az egész udvara körülötte forgott (bár valójában az Éjszaka című balettben játszott szerepe miatt kapta ezt a melléknevét, amelyben ő személyesítette meg a Napot). Akkoriban a férfidivat legalább annyira díszes és dekoratív volt, mint a női: csipkék, fodrok, színes selymek, virágminta, hímzések, szalagok, ékszerek, paróka - ezek jellemezték a barokk és rokokó divatot a 17-18. században. Ez azonban nem tartott örökké: jött a nagy francia forradalom, és az új férfiideál: a polgár.
A valódi változást a felvilágosodás és az ipari forradalom hozta: új lehetőségek nyíltak meg az érvényesülés terén, persze elsősorban a férfiak számára. A fejlődésben ekkor már egyértelműen Anglia járt az élen, persze nem elhanyagolható, mekkora gyarmatbirodalomra támaszkodhattak. Mindenesetre az új férfiideál a tevékeny, akár munkát is vállaló, sikeres gentleman lett, aki szakított az addigi piperkőc stílussal, és egyben azzal a korszakkal, amikor a divatozó nemesség elsődleges célja kivételezett helyzetének reprezentálása volt. Az egyszerűbb ruhákat új alapanyagból készítették. Angliában minden adott volt ahhoz, hogy jó minőségű gyapjúszöveteket állítsanak elő, így a férfiak felhagytak a selyem viseletével (a nők pedig inkább Indiából származó pamutszövetekből készítették a ruháikat). A dekorativitás helyett a tökéletes szabásra került a hangsúly.
III. Károly ruhatára
Az új században, a tizenkilencedikben hamarosan a fiatal Viktória lett a királynő, férje pedig Albert herceg, aki mellett - még akkor is, ha az akkori világ legerősebb országának uralkodója volt -, tradicionális női szerepet töltött be: szerelmes feleség és anya volt. A munka és az érvényesülés a férfiak, a család pedig a nők terepe volt a viktoriánus korban, és ezt tükrözte a divat is: a kortalan férfival szemben a nőket gúzsba kötötték nem csak maguk a ruhák és a fűző, de a sokféle öltözködési szabály is. És persze a textilipar gépesítésének köszönhetően egyre gyorsabban változó, aktuális divatnak is meg kellett felelni. Ezért van ma is annyival több elvárás a nőkkel szemben, ha öltözködésről van szó.
A férfidivat a század második felében is keveset változott, hiszen a teremtés koronáinak a világ komoly dolgaival kellett foglalkoznia, nem ilyen könnyed semmiséggel, mint a divat, nem igaz? Így vált alapdarabbá a sötétebb zakó, világosabb nadrág együttes, és a háromrészes öltöny is. Ekkor ugyanis még nem hiányozhatott a mellény és a hófehér ing - szigorúan keményített mellrésszel és rágombolható keménygallérral. Károly király előszeretettel viseli ma is a fehér vagy az öltöny anyagából készített mellényt, ami egyszerre jelent tradíciót és teszi kifinomulttá a megjelenését. Színekkel viszont a fekete és a szürke mellett alig találkozhattunk. Ezek ma is meghatározóak, így egy férfinak nem kell sokat gondolkodnia reggelente az öltözködéskor. Kiegészítőként legfeljebb óraláncot, pecsét- és jegygyűrűt, sétapálcát, esernyőt viselhettek, minden más feltűnést illett kerülni - ezek közül újabban Károlyon is gyakran megfigyelhető az óralánc.
Kivételt csak néhány alkalom képezett. Ha nap közben került sor valamilyen ünnepélyes eseményre, akkor zsakettet vettek: ez egy hosszabb, elöl lekerekített szegélyű, derékban vízszintesen szabott, térdig érő kabátot jelentett, amihez mellény és cilinder passzolt. Ugye mindenkinek beugrik néhány elegáns angol esküvő és a lóversenyek, ahol a mai napig feltűnik ez a szett? Az angolok tisztelik saját tradícióikat, és a királyi család élen jár azok fenntartásában. (A királynő halála után Harry herceg többször tűnt fel zsakettben, mivel számára már nem engedélyezett a katonai egyenruha viselése, míg a királyi család dolgozó tagjainak állami ünnepeken az az előírás.)
Az angol férfidivat diktátorai
A brit uralkodócsaládban két személyiség is volt, akik a maguk idejében férfidivat-irányítók voltak, ráadásul mindkettőt Edwardnak hívták. Az első Viktória és Albert fia volt, aki csaknem olyan sokáig volt walesi herceg és a trón várományosa, mint Károly (na jó, csak 60 éves koráig). Ezalatt az idő alatt igen kellemes életet élt, és bártermészetesen volt felesége, ez egyáltalán nem zavarta abban, hogy sok más nővel is kapcsolatot tartson fenn, például a szintén stílusikon Lilly Langrtyval. Edward sok, látszólag apró újdonságot hozott a férfidivatba. Egyszer inasa véletlenül nem vasalta ki a bőröndből kivett nadrágját, így máris divatba jött a függőleges él. De a szűkebb-bővebb nadrágszárat vagy a pantalló alján a kis visszahajtást is az övéről utánozta a férfitársadalom. Kalapjai, főként az ún. Homburg forma szintén divatot teremtettek. A század végén pedig a szmokingot népszerűsítette, mint a frakk mellett megjelent új, kevésbé formális estélyi ruhatípust.
A következő Edward az 1930-as évek férfiideálja volt. Ellentétben nagyapjával ő jóképű férfi volt, így nem csak stílusikon lett, de a prince charming név is ráragadt. Sokat utazott Európában - Magyarországra is szívesen jött -, jobban érdekelte a szórakozás, sőt az is, hogy mindig skatulyából kihúzott legyen, mint a kötelesség. A férfidivat színei ekkor már kissé változatosabbak lettek: nappalra megjelent a szürke, barna, sőt némi minta is, de az uralkodó azért a fekete maradt. Újdonság volt viszont a sportruházat, a rövid ujjú ing és sort, amit leginkább az elegáns tengerpartokon lehetett viselni a lebarnult, izmos testen - ezzel is demonstrálva az illető kivételezett helyzetét. Bár rövid időre királlyá koronázták, VIII. Edward hamar lemondott címéről, hogy feleségül vehesse az elvált amerikai Mrs. Wallis Simpsont, aki akkor elképzelhetetlen lett volna angol királynéként. A divatban azonban mindketten nyomot hagytak. Edward öltönyeit Frederick Scholte szabta tökéletesre, hiszen az elegancia legmagasabb mércéje az volt - és ma is az -, hogy ránctalan-e a zakó, korrigálja-e a test aszimmetriáját, akár hibáit az öltözék, hogyan áll és megfelelő hosszúságú-e a nadrág. Nem mellesleg, ez a gyapjúszövet ruhadarabok készítésére szakosodott angol szabászat azóta meghódította a nőket is, és az angol királyi család tagjai azért is tűnnek sokszor annyira elegánsnak, mert méretre készített ruhákat viselnek, amiket magasan képzett szabók alakítanak tökéletesen a testükre.
Az biztos, hogy III. Károly nem fog nagy meglepetéseket okozni az öltözködésével. Tekintve azonban, hogy az elegáns férfiviselet alapja épp a 250 éves angol tradíció, és jellemző darabjait az angol királyi család férfitagjai alakították, ezek következetes viseletével már betölti azt a szerepet, amelyet édesanyja is képviselt: a gyorsan változó divattól tartózkodni, időtlenséget és méltóságot sugallni, mindig alkalomhoz illően, tökéletes öltözékben megjelenni és a brit hagyományokat képviselni. Valójában, akár tud róla, akár nem, ezt teszi minden férfi, aki manapság öltönyt, szmokingot vagy netán frakkot hord.
