Milyen lépéseket tehetsz, ha kegyetlen a főnököd? Mármint a felmondáson túl
Talán nem túlzás azt állítani, hogy tízből kilenc embernek volt már olyan főnöke, akire csak ha rágondolt, görcsbe rándult a gyomra, vagy olyan munkahelye, a hétfő reggel közeledtével már vasárnap koradélután elfogta a rettegés. Életünk legalább egyharmadát a munkahelyünkön töltjük, hétköznap többet látjuk a kollégáinkat és adott esetben a főnökünket is, mint a legközelebbi családtagjainkat. Nem mindegy, hogy kikkel vagyunk körülvéve.
Ezeket láttad már?
Miközben sok munkahely berendezkedett a hosszútávú home office-ra a koronavírus megjelenésével, több munkáltató azonnal véget vetett az otthoni munkavégzésnek, és a dolgozók is próbálnak visszazökkenni a pandémia előtti időkre. Nyilván élethelyzettől függ, kinek áldás, megváltás, vagy épp rémálom a home office, egy biztos, ha kegyetlen főnökkel állsz szemben, úgy akár az irodában, akár a nappalidban kialakított munkahelyen képes álmatlan éjszakák okozója lenni. Ez pedig hosszútávon akár az egészségedet, a családi és a baráti kapcsolataidat is negatívan érintheti.
Állandó lelki terror
„Reggel 7:30-kor kezdődött a hivatalos munkaidőm, de a főnököm elvárta, hogy már 6:30-ra beérjek, hogy 7:00-re, mire ő az irodába ér, már kellemes hőmérsékletű teával, és friss pékáruval várjam” - kezdi viszontagságainak történetét Klaudia, aki egy vidéki hivatalban titkárnőként dolgozott három évig, mielőtt pszichológusa és párja tanácsára felmondott. „Ha nem ízlett neki a tea, mert picit több, vagy kevesebb citromot tettem bele, akkor előfordult, hogy az ablakon öntötte ki. De az is megtörtént, hogy amikor kiszaladtam ebédért az irodánkkal szemközti gyorsbüfébe, és ő ezt meglátta az ablakból, felhívott, hogy sürgősen szüksége van rám, én pedig rohantam vissza ebéd nélkül, hogy a rendelkezésére álljak. Majd közölte, hogy nyissam ki az ablakot és szellőztessem ki az irodáját, amíg ő elmegy ebédelni, de figyeljek rá, hogy mire visszaér, addigra legyen újból kellemes a hőmérséklet.”
Klaudia fiatal volt, az egyetem elvégzését követő első munkahelyén úgy érezte, bizonyítania kell bizakodva a későbbi előléptetésben, így senkinek nem mert szólni az atrocitásokról. Több hónapon keresztül hagyta magát nap mint nap megalázni, míg egyszer odáig fajultak a dolgok, hogy a szomszéd irodában meghallotta egy kolléganője, ahogy épp azért kiabál vele a főnöke, mert az egyik növényére túl sok vizet öntött. Azonnal felhívta Klaudia párját, hogy jöjjön érte, mert a lány rosszul van. Attól kezdve kitisztult mindenki előtt a kép, hogy az egykor mosolygós és lelkes lányból miért lett egy csontsovány idegroncs.
Nem könnyű váltani
A kollégái szerették, de feltűnt nekik, hogy amióta új főnök van az osztályon nagyon megváltozott a viselkedése, azonban a munkahelyi problémák helyett magánéleti válságot sejtettek a háttérben. „Miután a főnökkel csak nekem volt közvetlen kapcsolatom, senki nem gondolta, hogy vele van a probléma, én pedig nem mertem szólni, nagyon féltem, hogy visszajut a fülébe, ha panaszkodom. Otthon is hallgattam, mert a páromnak is megvannak a saját munkahelyi problémái, nem akartam még a magaméval is terhelni, így egy barátnőm tanácsára pszichológushoz fordultam, persze titokban. Azokra a napokra, amikor mentem hozzá, szabadságot vettem ki, de így is előfordult, hogy a főnököm hívogatott. Persze hétvégén is jöttek az üzenetek, sőt a nyaralás alatt is jelentéseket kellett írnom. Amikor a dokim előtt végre őszintén elmondtam a félelmeimet, felismertem, hogy nem élhetek így tovább, ehhez még fiatal vagyok. Hazamentem, és mindent bevallottam Márknak, a páromnak, aki nagyon elszégyellte magát, hogy nem mertem neki szólni. Másnap bekísért reggel 7:30-ra, és végig fogta a kezem, amíg én remegő léptekkel bevittem a főnök asztalára a felmondásomat. Talán a párom jelenléte miatt nem mert velem most már ordítani, sőt közölte, hogy ha így döntöttem, akkor nem tart igényt rám már egyáltalán, és intézzem el HR-el, hogy azonnali hatállyal ki tudjak lépni. Elmondhatatlanul megkönnyebbültem, az egy hónapos felmondási idő alatt pedig, amit nem kellett letöltenem, igyekeztem kiverni a fejemből az elmúlt időszakot.” Sajnos Klaudia esete nem egyedi, csak sokan nem tehetik meg azt, a lépést, hogy felmondjanak, akár hitel, akár a családi kiadások okán.
Főnök vagy vezető?
Elég reggelente megfigyelni, hogy mennyi stresszes, rosszkedvű, feszült embert látunk, amint zombiként haladnak a munkahelyükre. A nap végén pedig tele gondokkal, fájó nyakkal, háttal, megfeszült testtartással, fáradt robotként menetelnek hazafelé, ahol bizony épp azokon vezetik le a felgyülemlett feszültséget, akiket a legjobban szeretnek: párokon, gyerekeken, szülőkön, barátokon. Gondoljunk csak a legszűkebb baráti körünkre, hány olyan ismerőst tudunk felsorolni, akiknek vannak munkahelyi problémái? Majd rakjuk össze, hogy ezeknél az ismerőseinknél mennyire jellemző a magánéleti válság, vagy mennyire lehet felfedezni a depresszió jeleit.
És legyünk boldogok, ha magunkat nem tudjuk ide sorolni. Kérdés, hogy meddig érdemes elviselni az ellehetetlenülést, meddig érdemes magunkat a kilátástalanság rabjának tartani egy rossz munkahelyen, egy förtelmesen rossz főnök alárendeltsége mellett. Pontosabban, ez nem is kellene, hogy kérdés legyen, csak sajnos a tapasztalatok mégis azt mutatják, hogy túl sok időt vesztegetünk el túl fiatalon, túlságosan rossz munkakörnyezetben. Sokan például azért nem mernek fejvadászoknál jelentkezni, vagy a LinkedIn-en regisztrálni, nehogy megtudja a főnökük, hogy munkát keresnek, mert félnek a további megaláztatásoktól. Interjúk után ugyanis gyakori eset, hogy az álláskereső aktuális munkáltatójánál érdeklődnek a jelentkező képességeiről, munkamoráljáról.
Mi a különbség főnök és vezető között? A jó vezető inspirál, példát mutat, összetartja a csapatot, a feladatokat delegálja, betartja a határidőket, vállalja a felelősséget és a következményeket. A főnök ezzel szemben irányít, dirigál, parancsot ad, számon kér, hibáztat, okol és felelősségre von, ha pedig hibázik, azt hárítja. A főnököt egy csoport munkaerő veszi körül, a vezető egy csapatot koordinál. Mennyire aprónak tűnő, és mégis mekkora különbségek, ugye?
A jogaid munkavállalóként
Nem kell jogi diplomával rendelkezned, hogy tisztában legyél az alapvető jogaiddal, elég, ha egyetlen fontos jogszabály nevét megjegyzed, a 2012. évi I. sz. Törvény a Munka Törvénykönyvét. Ebben minden részletes információt megtalálsz azzal kapcsolatban, mihez van jogod munkavállalóként, mik a kötelességeid, és mi az, amire már bátran mondhatsz nemet. Nyilván között hatalmas különbségek vannak munkahely és munkahely. Egy multi teljesen másképp működik, mint az államigazgatás vagy a magánszféra, de munkavállalóként mindenhol egyforma jogok illetnek, a legfontosabb pedig, hogy alkalmazottként is megérdemled az alapvető tiszteletet és a normális, emberi bánásmódot. Ha pedig úgy érzed, hogy el vagy veszve a rengetegben, bátran érdeklődj a HR-es kollégáknál, milyen lépéseket tehetsz a saját érdekedben. Egy a lényeg: merj őszintén beszélni a problémáidról, hidd el, nem vagy egyedül.
