Tényleg rosszabbul érinti a nőket a gazdasági válság? Közgazdász-szociológus válaszol
Hónapok óta más sem dominálja a hazai és a nemzetközi hírfolyamot, mint az egyre közelgő gazdasági világválság fenyegetése. Rengeteg aspektusból vizsgálják a témát, mindezek ellenére viszonylag nehéz olyat írást találni, ami kifejezetten a nők helyzetét és érintettségét taglalná. Újságírónk Nagy Beátát, a Corvinus Egyetem közgazdász-szociológus kutatóját kérdezte a gazdasági válság női fókuszáról.
Ezeket láttad már?
Nagy Beátától rögtön a beszélgetésünk elején megkérdezem: Hol válik el markánsan, hogy milyen hatással van egy válság a nőkre és a férfiakra? A kutató pedig egy kézenfekvő válasszal készült: természetesen a munkahelyen. Amikor elkezdi kifejteni, mennyi minden befolyásolja a munkakörnyezetben megjelenő nemek közötti különbségeket, gyorsan világossá válik, mennyire mélyen gyökerező és szisztematikus valójában a probléma.
Egyszerűbb lenne olyan egyértelmű és mérhető adatok mentén vizsgálni a nők helyzetét, mint mondjuk a nők országos szintű foglalkoztatottsága vagy a bérkülönbség. Azonban a szakember kiemeli, hogy érdemes figyelembe venni az otthoni, majd iskolai szocializációs mintákat, illetve a nők és férfiak felé támasztott társadalmi elvárásokat is. A nőket gyermekkoruk óta a gondoskodásra és önfeláldozásra kondicionálják; arra, hogy engedelmesek, szerények és alázatosak legyenek. Arra például Kun Bernadette is kitér a Munkafüggők című könyvében, hogy ezek a társadalmi normák és berögzült nemi szerepek hajlamosabbá teszik a nőket a munkafüggőségre. Viszont ezek a tulajdonságok Nagy Beáta szerint „nagyban meghatározzák a nők lehetőségeit”, például ritkábban állnak ki magukért előrelépési lehetőségek alkalmával, vagy gyakrabban helyezkednek el gondozói, oktatói munkakörökben.
Most különösen aktuális azoknak a nők által nagyobb arányban betöltött foglalkozásoknak, mint a tanár vagy óvodai gondozó fizetése és a hivatás társadalmi megbecsültsége. A pandémia alatt az egészségügyben az „esszenciális” munkát végzők havi bére is górcső alá került. Az alacsonyan fizető, kevés előrelépést ígérő, társadalmilag kevésbé respektált munkák Nagy véleménye szerint „megszabják, milyen a nők munkaerőpiaci jelenléte; a limitált lehetőségek miatt sokkal inkább ki vannak téve annak, hogy olyan feladatokat vállaljanak el, amiket nem feltétlenül szeretnének”.
A korábbi válságok kapcsán szerzett tapasztalatok sem feltétlenül tudnak segítséget nyújtani az elkövetkezendő időszak megértéséhez. A 2008-as világgazdasági válság az ingatlanpiac bedőlésével kezdődött, ezt követte az építőipari recesszió, ami első körben a férfiakat érintette mélyebben. Viszont abban az időben a megszorítások már a nőkön csapódtak le keményebben: az oktatásban, egészségügyben, közigazgatásban bekövetkező elbocsátási hullám nagyobb arányban érintette őket. A koronavírus pandémia annyiban járult hozzá a „fehérgalléros” munkakörben dolgozó nők munkahelyi stabilitásához, hogy a home office elterjedésével lehetőség nyílt az otthoni munkavégzésre. Ugyanakkor temérdek kutatás kimutatta, hogy a home office csak elmélyítette a láthatatlan munkában eleve tapasztalható nemek közötti egyenlőtlenséget, és tovább terhelte a női munkavállalókat.
A szegregált munkaerőpiac és a családban betöltött különböző szerepek meghatározzák, milyen lehetőségekkel bírnak a nők és a férfiak: minél képzettebb és versenyképesebb szakmában dolgozik a munkavállaló, annál jobbak az esélyei a piacon, így egy válság bekövetkeztekor kiterjedtebb biztonsági hálóra tud támaszkodni. Azonban a szakember szociológusként emlékeztet rá, hogy ebben a témában nem elég a nemek mentén értelmezni az egyenlőtlenségeket, hanem három társadalmi kategóriát kell együttesen néznünk: a nemek, az etnicitás és az osztály.
Osztálykülönbségek és metszetszemlélet
A feminizmus különböző hullámaiban mindig volt egy vezérelv, ami egyesítette és kiállásra buzdította a nőket. Az 1800-as években a szavazójogért való harc dominált, majd a második hullámban egy ma szintén aktuális ügy, a női reprodukciós jogok és a szexualitás indított forradalmat, ezt követte a nőiesség újra definiálásának követelése, és ebben az időben, a 90-es években alkotta meg Kimberlé Crenshaw ügyvéd és aktivista az interszekcionalitás fogalmát, ami napjainkban határozza meg a feminizmus immáron negyedik hullámát. Az interszekcionális, metszetszemléletű megközelítés és problémamegoldás kulcsfontosságú a társadalmi és közgazdasági erőviszonyok értelmezésében is.
Nagy Beáta az osztálykülönbségek fontosságát hangsúlyozza, mivel szerinte sokszor egyértelmű, hogy nemi alapú különbségek jelen vannak, de a társadalmi osztályok közötti eltérések is markánsak és meghatározóak. Magyarországon a társadalmi mobilitás közel teljes hiánya miatt már születéskor determinálva van, hogy milyen körülmények között fogunk élni, milyen lehetőségeink lesznek, milyenek a perspektíváink. Nyilvánvalóan nem mindegy, hogy hány éves valaki, vagy hogy milyen a társadalmi pozíciója, tehát különösen a fiatal nők és az alacsony képzettek vannak kitéve a jövő negatív szcenárióinak.
– vallja a kutató.
Miért fontos külön figyelmet fordítani a nőkre?
A fentebb említett tényezők olyan dolgot is magukkal hordoznak, amiről kevés szó esik, vagy társadalmi szinten nem kívánatos: ki fogja támogatni a mélyszegénységben élő, vagy a fizikailag/érzelmileg bántalmazott kapcsolatban ragadt, és pénzügyileg kiszolgáltatott, vagy a kisebbségi, illetve a gyenge szociális hálóból kicsúszó, fogyatékossággal együtt élő nőket?
Természetesen vannak olyan „buzzword”-szerű megoldások, amik minden megélhetését féltő munkavállalót és állampolgárt arra buzdítanak, hogyan maradjanak piacképesek: folyamatos továbbképzéssel és az ismeretek naprakészségével. Azonban a szakember úgy gondolja, hogy egy ilyen rendszerszintű problémát nem lehet egyéni sikerekkel felülírni, „Ez a rendszer úgy működik, hogy egyértelműen diszkriminál egyes csoportokat, megpróbálhatunk felkészülni az esetleges vészhelyzetekre, de az nem más, mint öngondoskodás. Ez is nyilván fontos, de nem írja felül azt, hogy ma Magyarországon csupán három hónap a munkanélküli segély, vagy hogy mekkora támogatást kapnak a főállású, gyermeküket otthon nevelő anyák.”
A különböző prognosztizálások egybehangzóak: a válság mélyebben és keményebben fogja érinteni az embereket, mint az eddigi gazdasági hullámvölgyek. A férfiak és nők, különösképpen a hátrányos helyzetű, társadalom peremére taszított csoportok fogják leginkább érezni a megszorításokat és drasztikus változásokat – viszont osztálytól függetlenül, a nők így is egy lépés hátrányból indulnak - a világon mindenhol.
