„Nem hiszek a rivalizálásban. Együtt kell dolgozni, és örülni a másik sikerének” – Kovács Patríciával, a GLAMOUR Women of the Year Az év színésznője díj nyertesével beszélgettünk
Kovács Patrícia óvodás kora óta tudja, hogy színésznő szeretne lenne, és ennek érdekében mindent meg is tett. Hiszi, hogy semmi sem lehetetlen az életben, és az, amit nagyon szeretnénk elérni, idővel és szorgalommal meg is valósítható. Az pedig, hogy a közönség szavazatai alapján kapta meg idén a GLAMOUR Women of the Year gálán Az év színésznője díjat, kifejezetten melegséggel tölti el a szívét.
Ezeket láttad már?
Kovács Patrícia a fenntarthatóság jegyében egy olyan olasz ruhát választott a GLAMOUR Women of the Year gálára, amit korábban már többször is viselt. Az egyszerű, letisztult fekete overált a különleges hátrész tette igazán egyedivé. És persze a tulajdonosa különleges és nagyon árnyalt személyisége.
Rengeteg színházi szereped van, ha jól tudom, a GLAMOUR gálára is éppen a színházból érkeztél.
Borzasztóan siettem és nagyon örültem, hogy odaértem a kategóriám díjkiosztójára, mivel éppen előtte egy színházi előadásom volt, ahonnan egyenesen a GLAMOUR díjátadóra rohantam. Szó szerint az utolsó pillanatban estem be. A hajam és a sminkem kicsit feljavítva, de szinte ugyanaz volt, ami előtte az előadáson, mindössze a ruhámat cseréltem át erre a mindig könnyen bevethető fekete, elegáns overálra.
Mit jelent számodra, hogy megkaptad a GLAMOUR Women of the Year Az év színésznője díjat?
Több szempontból is jól esik, mivel ez egy közönség díj, ami sokat jelent számomra, még akkor is, ha meg volt szabva, hogy kik közül lehet választani. A beszédemben is elmondtam, hogy mindig visszás az, amikor a hatalom, legyen az bármilyen is, díjat ad, mert sokszor úgy érzem, hogy nem feltétlenül teljesítmény alapján ítélnek elismeréseket. Viszont amikor a közönség szavaz, akkor az egy nagyon jó visszajelzés. Ezen kívül annak is igazán örültem, hogy bár régebben sokat forgattam mozifilmeket meg sorozatokat, az utóbbi időben nem szerepeltem képernyőn. Tudom viszont azt, hogy a tévének milyen hatalma van, és mivel alapvetően én egy színházi embernek tartom magamat, ezért bízom benne, hogy az a sok ember, aki szavazott rám, az azt is jelenti, hogy szeretik a színházat. Egyszóval boldog vagyok, hogy a közönség annak ellenére sem felejt el, hogy nem vagyok állandóan a képernyőn.
Mikor döntötted el, hogy színésznő leszel?
Én ezt már nagyon régen eldöntöttem. Konkréten 14 évesen léptem át az Operett Színház küszöbét, gyermek színészként kezdtem. Úgy kerültem oda, hogy egy színjátszó körbe jártam kiskamaszként, azonban óvodás korom óta a fejemben van, hogy a színpaddal szeretnék foglalkozni. Rengeteg versmondó és prózamondó versenyre jártam, tehát ezt akarom csinálni, amióta az eszemet tudom.
Ki inspirál téged a szakmában, van akire felnézel, és a mai napig tanulsz tőle?
Rengeteg csodálatos kollégával volt szerencsém találkozni a pályám során, akikre felnézek, és akik támogattak, valamint maguk közé fogadtak, de nem tudok, és nem is akarok egy embert kiemelni, mert többen voltak, akik hatással voltak a pályámra.
Ha te választhatnád ki azt, hogy ki legyen Az év színésznője, akkor kit javasolnál erre a díjra?
Én Balsai Móni kolléganőmet mondanám, aki egyben barátnőm is, és felnézek rá mind emberileg, mind színházi morál szempontjából. Nekem ő egy fontos ember az életemben, akivel már nagyon régóta dolgozom együtt, és látom őt ezáltal közvetlen közelről. Nekem ő az, akivel megosztom az összes kétségemet, akár szakmailag, akár negyven pluszos nőként létezni, újra értelmezni magunkat egy gyerek után.
Mit jelent számodra a nőiesség, hogyan éled meg, hogy nőnek születtél?
Nagyon örülök, hogy nőnek születtem! Komplexnek látom a nőiséget, amit nehéz megfogalmazni egy egy sorban, mivel sok mindennek kell nőként megfelelni, de közben mégis az a legfontosabb, hogy mindeközben emberek maradjunk. Ez egy szép és nemes feladat. Az, hogy nőként kiteljesedhettem a gyermekem születésével, és közben szabad szellemi alkotó lettem, ez rendkívüli biztonságot ad.
Hogyan látod, a szakmádban előnyt vagy hátrányt jelent az, hogy nő vagy?
Hátrányt semmiképpen nem érzek, annak ellenére, hogy a drámairodalomban, vagy például a filmekben sokkal több férfi szerep van, többnyire férfi történetek vannak és férfiak írják a nagy drámákat is, amiben sokkal több a férfi szerep, mint a női. De azok a problémák, amik más szakmákban előfordulhatnak – gondolok itt a bérezésre, vagy az elismertségre – az az én szakmámat nem igazán érinti. Szóval én nem érzékelem azt, hogy számomra hátrány lenne az, hogy nő vagyok.
Mi a véleményed a Me too mozgalomról?
A Me too felkavarta azokat a beidegződéseket, amik világszinten is problémát okoztak. Szerintem nagyon jó, hogy ez jött és lett egy nagy felkiáltó jel, hogy ne folytassuk tovább. Mi, nők is megizmosodtunk, és jobban kiállunk magunkért.
Ért téged hátrányos megkülönböztetés a szakmádban, ami abból adódott, hogy nőként kell megszerezned egy szerepet?
Nem, de ez a személyiségemből fakad. Soha nem ért semmiféle verbális vagy szexuális abúzus, mint ami a Me too-nál felmerült. Bennem azért a nő mellett lakik egy fiú is. Rengeteg fiú barátom volt és van, meg tudom védeni magamat, emiatt nem is értek ilyen értelemben vett atrocitások, de sok olyat láttam a környezetemben, hogy sajnos nem mindenki van ezzel így. Rólam azonban ez lepattan, emiatt meg sem próbálnak ilyen kiszolgáltatott helyzetbe hozni. De sajnos ez egy létező jelenség, és vannak, akik nem tudják ezt ilyen egyszerűen kezelni.
Munka, párkapcsolat és gyermeknevelés mellett hogyan teremtesz magadnak egy kis én-időt? Mivel töltődsz fel a mindennapok feszített tempója mellett?
Az én-időm az, amikor felmegyek a színpadra. Nekem az a legfeltöltőbb dolog, ha színpadra állhatok, még akkor is, ha nagyon fáradt vagyok, vagy ha kétszázadszorra játszom el egy előadást. Én ebben töltekezem. Nyilván ezek mellett, ha tudok, akkor alszom, jógázom, olvasok, futok. Ezek nyilván vannak, de amikor azt tudom csinálni, amit a legeslegjobban szeretek a világon, akkor az az, amikor fent vagyok a színpadon.
Mit tartasz a legfontosabb társadalmi kérdésnek jelen pillanatban Magyarországon? Hogyan veszed ki a részedet színésznőként a társadalmat érintő problémákból?
Azt gondolom, hogy amikor valaki ismert, akkor annak kutya kötelessége beállni olyan szervezetek mellé, akik úgy kapnak fókuszt, hogy egy híres ember ott van mellettük. Van egy alapítványunk, amit még a volt férjemmel, Gusztos Péterrel alapítottam, ez a SUHANJ! Alapítvány, ahol megosztjuk a mozgás örömét sérült és fogyatékkal élő társainkkal, illetve a TASZ-szal (Társaság a Szabadságjogokért) működöm együtt. Ez utóbbi pedig olyan emberi jogi kérdésekkel foglalkozik, amik számomra fontosak. Sokan keresnek meg, hogy támogassam őket, de azt érzem, hogy nem szabad szétaprózódni, úgyhogy teljes mellszélességgel e mellett a két szervezet mellett állok ki, akik mindenben számíthatnak rám. Ezen kívül mentett kutyám van, ami miatt sokat foglalkozom az állatvédelemmel és a menhelyi állatok problémájával. Azonban a legfontosabb számomra az, hogy az emberi jogok legyenek előtérben, és sajnos ezzel kapcsolatban még mindig ezer dolog van ebben az országban, szóval ez egy véget nem érő történet.
Milyen szakmai célkitűzéseid vannak, mit tervezel a jövőben?
Egy olyan dolgot fogok próbálni, ami egy olyan szerep és egy olyan rendezővel való találkozás a Vígszínház színpadán, amiről tizennyolc évesen azt mondtam magamnak, hogy ha egyszer nagy színésznő leszek, és még negyven évesen is a színpadon leszek, akkor egyszer el szeretném játszani ezt a szerepet, és ez most meg fog történni, ami miatt nagyon boldog vagyok. Azt gondolom, muszáj, hogy legyenek ilyen jellegű céljaink és vágyaink az életben, és ha be lehet hívni azt, amire igazán vágyunk és ha nagyon szorgalmas az ember, akkor hinni kell abban, hogy ezek a dolgok megtörténnek.
Kinek mesélted el először, hogy megkaptad a GLAMOUR Women of the Year év színésznője díjat? Kit hívtál először?
Annyit szeretnék mondani, hogy egy hozzám nagyon közelálló embernek, akiről azonban többet nem szeretnék mesélni.
A szakmából kik voltak az elsők, akik gratuláltak neked az év színésznője díjhoz?
Nagyon sokan felhívtak, de ami igazán jól esett, az a másik, jelölt Rujder Vivien. Őt például igazán kedvelem és nagyon szerettem vele dolgozni filmen és színpadon is, de Dobos Evelin is szépet írt, ezek fontos dolgok. Nem hiszek a rivalizálásban. Sőt kifejezetten taszít. Együtt kell dolgozni, és örülni a másik sikerének, ez egy kis közösség, úgyhogy emiatt kifejezetten jól esett tőlük a gratuláció. A színházak, akikkel dolgozom, megosztották a hírt, szóval sok pozitív visszajelzést kaptam, ami miatt nagyon boldog vagyok, és ezúton is köszönöm!
