Schoblocher Barbara, a Sztárban sztár versenyzője terápiára jár, és mindenkinek ezt javasolja
Schoblocher Barbara nem született művész családba, mégis a színpad lett az otthona. A Blahalouisiana énekesnőjét most hétről hétre más és más sztár bőrébe bújva láthatjuk a Sztárban Sztár kilencedik évadának színpadán. De hogyan is lett a bajai kislányból sikeres énekesnő, akinek a dalait még Szentpéterváron is kívülről fújják az orosz ajkú rajongók?
Ezeket láttad már?
Schoblocher Barbara nem csak az ország házibuliját, hanem egy igazi önfejlesztő kihívást is lát a Tv2 február 19-én indult Sztárban sztár című műsorában. Az énekesnő már az első adásban be lett dobva a mélyvízbe, majd hétről hétre egyre nehezebb feladatokat kapott. Az örökmozgó lánynak először a legendás Kovács Katit kellett alakítania a színpadon, akinek hangja szinte bekúszott a fiatal lány bőre alá, dalait a pandémia alatt pedig rendszeresen dúdolta. Ezt követte az igazi energiabombaként színpadra lépő Britney Spears karaktere, majd múlt vasárnap a pop királyaként is emlegetett Michael Jackson bőrébe bújva kellett elvarázsolnia a zsűrit és a közönséget egyaránt. A siker azonban most sem maradt el, hatalmas tapsvihar kísérte Schoblocher Barbarát a Jackson produkció után is.
Hogyan emlékszel vissza, milyen gyermekkorod volt?
Az apukám szobafestő mázoló, saját birodalmat épített, önálló vállalkozása van. Nagyon kreatív ember, aki rengeteg dolgot kitalált már életében. Imád festeni, nagyon szép dolgokat csinál. Sokáig néptáncolt és ezzel bejárta Európát, így maga a zene nem állt messze a családtól, de soha nem űzte aktívan a zenélést. Szeret énekelni, sokat énekelt velem kiskoromban. Valószínűleg ő vette észre először, hogy jó hangom van. Van egy húgom, aki négy évvel fiatalabb nálam, molekulásris biológus lett belőle, az ő életének nem volt olyan fontos része a szereplés. Ennek ellenére ő is szeretett énekelni és táncolni gyerekkorunkban, játszottunk együtt is színházban. Baján virágzott akkor a színházi élet, így elég sok lehetőségünk volt a színpadon állni. Anyukám a rendkívüli problémamegoldó képességéről híres, de nagyon szépen rajzolt és volt is szó arról, hogy tervező iskolába készül, de aztán Baján maradt és fiatal édesanya lett. Tizenegy éves voltam, amikor a szüleim beírattak egy bajai könnyűzenei stúdióba, ahol egészen tizennyolc éves koromig tanultam.
Hogyan lett belőled énekesnő?
Mindig is ez érdekelt a legjobban, de komolyra talán tizenöt éves korom körül fordult igazán. Elmentünk a Sztárpalánta tehetségkutatóra, ahol Pély Barna és Mits Gergő voltak a zsűritagok, azt hiszem, ők is szervezték. Felfigyeltek rám és ajánlották nekem az akkor induló Kodolányi János Főiskola jazz tanszakát, nekem pedig rendkívül megtetszett az ötlet, mert a zenén kívül nem érdekelt más. A szüleim mindig mindenben támogattak, de az alapvető elvárás volt, hogy legyen egy diplomám, úgyhogy ekkor kezdtem el bepótolni a hangszeres és zeneelméleti lemaradásom, de végül felvettek. Nagyon hálás vagyok a szüleimnek, hogy támogattak ebben, hiszen a második héten megismertem Jancsó Gábort, aki már azon a hétvégén bemutatott a többieknek és lényegében meg is alakult a Blahalouisiana.
Milyen volt elszakadni az addig biztonságot jelentő bajai családi otthonból, és felköltözni egy teljesen más közegbe Székesfehérvárra?
Nagyon kimozdított a komfortzónámból a változás, de mivel lázadó és független gyerek voltam, amire a szüleim adtak is teret, sőt kemény munkával megteremtették nekem azt, hogy bekerüljek ebbe az iskolába, ezért viszonylag hamar alkalmazkodtam a változáshoz. Két évig kollégiumban éltem Székesfehérváron, a harmadik évben pedig felköltöztem Budapestre, és onnan jártam be az iskolába. Nagyon izgalmas időszak volt, mert felborult az egész életem, de elárasztottak az új élmények és az új emberek, úgyhogy élveztem.
Voltak nehezebb pillanatok, amikor legszívesebben visszamentél volna Bajára?
Soha! Nagyon szeretem azt a várost, imádok visszamenni Bajára, és szeretem az ottani gyerekkori barátaimat is, de azt éreztem, hogy Baján nem sok lehetőségem van a zenével foglalkozni. Mindig is tudtam, hogy onnan egyszer el fogok jönni. Aztán az idő igazolta, hogy ez az én utam, és jó helyen vagyok. 2012-ben volt az első koncertünk, ahol már Blahalouisiana néven álltunk színpadra, úgyhogy innentől számítjuk a zenekarunk hivatalos létezését, de valójában 2011 őszén ismerkedtünk meg. Először csak öten voltunk, majd később 2014 körül csatlakozott hozzánk Máté a billentyűsünk, akit szintén a jazz tanszakról ismertünk.
Honnan jött a zenekar neve? Ki találta ki, hogy Blahalousiana legyen?
Kérlek ne vedd magadra, engem is érdekelne, de őszintén szólva, ez a kérdés engem mindig rosszul érint. Több mint tíz éve csináljuk ezt a zenekart, a legnagyobb hazai fesztiválok headliner idősávjaiban játszunk, teltházas klubkoncertjeink vannak, tavaly a Budapest Parkban volt a tizedik születésnapi koncertünk, a Fishing on Orfű fesztivál himnusza lettünk és tavaly még Fonogram díjat is nyertünk, de még mindig mindenkitől érkezik a bűvös Honnan a név? kérdés. (Nevet) A Blahalouisiana egy szójáték.
Kik segítettek a kezdeteknél, ki volt a mentorod?
Sok ember van, akinek sokat kiköszönhetek. A baján töltött éveim végéig Kirsch Péter volt az énektanárom, a színház világát pedig Dely Géza és B. Szabó Orsolya által ismertem meg igazán. Nagyon sokat köszönhetek Pély Barnának és Mikecz Kornélnak, akik a főtárgy tanáraim voltak a főiskolán, nagyon szerettem az óráikat. Sajnos mostanában már keveset találkozunk és ritkábban beszélünk, de a jó kapcsolat megmaradt, és nagyon szép emlékeket fűzünk ahhoz az időszakhoz. Legalábbis én nagyon, és remélem, ők is. Az elmúlt pár évben pedig Nádor Magda segített át egy nehéz időszakon. Engem sem került el a rocknroll betegség, lett egy hangszál csomóm, már majdnem megműtöttek, mikor az élet Nádor Magdához sodort, és a terápiának hála meggyógyultam, és egy új életszemléletet is kaptam. Nagyon ajánlom a könyvét, nem csak énekeseknek, hanem mindenkinek. A címe: Nádor Magda - Melyik vagyok én?
A párod, Áron András a Lazarvs zenekar (ejtsd: Lazarus) frontembere. Tudatos döntés volt a párválasztásnál, hogy zenész legyen a választottad?
Nem, sőt! Én nagyon fiatal voltam, amikor bekerültem ebbe a közegbe, ami egy férfiak uralta ipar, és megfogadtam, hogy rólam soha, egy backstageben sem fognak sztorikat mesélni. Sok évig nem sodort minket össze az élet, majd 2018-ban a Nagy-szín-pad nevű tehetségmutatón találkoztunk egymással. Persze már ismertem a munkásságát, de személyesen akkor találkoztunk először.
Milyen volt az első randevútok?
Ez egy hosszú lefolyású dolog volt, mert amikor először találkoztunk, én még benne voltam egy másik párkapcsolatban. Bár lett volna lehetőségünk találkozni korábban is, de addig az élet úgy akarta, hogy ez ne történjen meg, onnantól kezdve pedig folyamatosan egymásba botlottunk, hasonló helyeken találkoztunk, egy backstageben voltunk és szépen lassan már nem tudtuk kikerülni egymást. Hivatalosan pedig már több, mint négy éve alkotunk egy párt.
Hogyan tervezitek a jövőtöket? Tervben van már a családalapítás?
Ilyesmi még nincsen tervben. Andrissal együtt tervezzük a jövőnket, de a házasság és a gyerek téma még nincs az asztalon. Nagyon sok közös tervünk van, de azok inkább zenei kapcsolódásúak. A családalapítás még várat magára. Nem tudom, hogy mennyi ideig, de egyszer majd eljön az is - vagy nem...
Rengeteg helyen voltatok fellépni a Blahalouisiana zenekarral. Melyik volt a legemlékezetesebb fellépés, és mi lesz a következő állomás?
Természetesen a tizedik születésnapunk a Budapest Parkban óriási élmény volt, emellett nekem a Fishing on Orfű a nagy kedvencem, ami szintén minden évben hatalmas élmény. De voltunk például egyszer egy orosz turné keretében belül Szentpéterváron is zenélni, ahol azt hittük, hogy senki nem fogja ismerni a dalainkat, ennek ellenére hatalmas meglepetésben volt részünk. Él ott egy tanárnő, aki magyar szakosokat tanít a főiskolán, méghozzá azzal a technikával, hogy alternatív zenekarok dalszövegeit fordítják. Nos, ezek a diákok eljöttek a koncertre, ahol mindenki kívülről énekelte a dalainkat, magyarul. Hihetetlen nem?! A közeli terveinkben szerepel, hogy újra útnak induljunk. Csehországba már biztosan megyünk ősszel, valamint én szeretnék még Nashvillebe is visszamenni, ahol októberben stúdióztunk. Andris következő szólólemezét rögzítettük, amin lesz két új duett, és már alig várom, hogy megmutassuk mindenkinek.
Hogyan éled meg azt, hogy harminc éves korodra már ennyi sikert megéltél?
Hatalmas önfejlesztésben vagyok, aminek egy érdekes része a Sztárban sztár is. Szeretnék visszatérni ahhoz a gyerekkori forráshoz, ami még megvolt Baján. Szeretnék kicsit kiegyensúlyozottabb és mentálisan stabilabb emberré válni a közeljövőben. Terápiára járok, és sok időt szentelek annak, hogy foglalkozzak a bennem lezajló folyamatokkal. Tudatosabban kezdtem megfigyelni azt, hogy ki is vagyok én valójában, és mit szeretnék. Mindenhol igyekszem hangoztatni, hogy ha az ember pszichológushoz jár, az nem feltétlenül azért van, mert valami komoly problémája van. Sőt! Én ezt mindenkinek kötelezővé és alanyi jogon elérhetővé tenném. Ha ez létrejönne, akkor egy sokkal jobb világban élhetnénk.
Fotó: Ajkai Dávid
Stylist: Csillag Szilvia
Smink: Horváth B. Ágnes
Haj: Károlyi Márk
Köszönet a helyszínért a HÖLGYVÁLASZ TÁNCSTÚDIÓ-nak!
