Éljen, más vagyok! - Azaz, úgy szép a világ, ha színes
Több olyan grafika, karikatúra is szembejött már velem, ahol azt mutatták be, hogy minden ember csak bújja a mobilját, senki nem figyel senkire sem és jé, egyszer csak üdítő színfoltként megjelenik valaki, aki nem mobilt tart a kezében, hanem könyvet. Az ilyen jellegű társadalmi korrajzok mindig óriási visszhangot kapnak, hogy mennyire robotok lettünk és egyformák.
Ezeket láttad már?
Akkor kérdem én: miért nem tudjuk az élet számos színterén a különbözőséget értékelni, vágyni, vagy… legalábbis elfogadni, hogy nem mindenki egyforma? Művészek között nőttem fel, az iskolám falára is azt pingálta valaki anno, hogy: elvontak. Emlékszem, amikor először léptem be a kapun és elmerengtem ezen a kifejezésen. Tini voltam még, kíváncsi, hogy mégis mit értenek azon, akik odaírták, hogy elvontak. Kérdeztem is a barátomat, iskolatársamat. Mások vagyunk - rántotta meg a vállát a fiú, aki két copfot és arany inget viselt. Személy szerint mindig is élveztem, hogy más vagyok, a barátaim is azok voltak, a tanáraim is. Mások, mint máshol, más, mint amiről a többi velem egykorútól hallottam, hogy neki milyenek a tanárai, a barátai. Művésztanárok mellett cseperedni álom. Színes gondolatok színes lecsapódása vásznon, textilen, ki, mit alkotott.
Izgalmas, csengő nélküli világ, ahol nem az számít, hogy milyen a cipőd és az orrod nagysága, hanem ki vagy és mitől vagy értékes. Érdekes. Különleges. Közben persze voltak olyanok - nem a saját falkámból, ha érted -, akik beszóltak és vagdalkoztak. Például hogy melák vagyok, igen, ezt többször is megkaptam, csak azért, mert nagyra nőttem. Voltak, akik amiatt is cikiztek, hogy milyen fehér a bőröm, hogy nem tudok “rendesen” lebarnulni nyáron, hogy jaj, milyen szegény vagyok, ennyi anyajegy! A fehér bőrömön való élcelődés mai napig is tart, csak már nem érdekel. Már senki sem érdekel, aki beszól, aki vagdalkozik, aki - ahogy ő fogalmaz - nem bántásból, de “Rita, szerintem híztál”, vagy “Rita, milyen jó lenne azért, ha lenne egy kis színed”. Pedig van ám színem, hihetetlenül színes vagyok, csak nem a bőröm.
De amíg a személyiségem, a fantáziám, a tudásom és az, amiért nap mint nap teszek és dolgozom nem érdekli, addig legyek csak neki fehér. Nem érdekel.
Most pedig gondolkodj el egy picit. Gondolkodj el te is azon, hogy milyen csodás, hogy mennyi, de mennyiféle ember él közöttünk, mennyi korosztály, mennyi alkat, magasság, érdeklődési kör, bőrszín és sorolhatnám, és ez mennyire üdítő, izgalmas és pont ettől színes a világ. Hihetetlenül unalmas, merev, száraz lenne az, ha mindenki ugyanúgy nézne ki, ugyanúgy élne, ugyanúgy gondolkodna. Ha mindenki ugyanolyan barnára sülne le egy egységnyi napozási idő alatt, ha csak egyfajta cipőméret lenne és minden nőnek hosszú haja. Neked csak a hosszú haj tetszik és a barna bőr? Szerinted csak 70 kiló alatt nő a nő? Oké, nincs ezzel gond, ez te vagy, de ne akard korlátozni a másikat abban, hogy neki más tessen vagy máshogy akarja élni az életét.
Stylistként és body positive aktivistaként pedig csak azt mondhatom, hogy: nem az az első, hogy dobozba zárd magad és csak azt, csakis azt viseld, amit a színtanácsadó mond és ami az alkatodhoz makulátlan. Teljesen rendben van az is, ha úgy akarsz öltözködni, de hagyd meg magadnak a szabad akaratot, a szabad döntés jogát és ne kukázd ki a ruhatáradból azt, amire valaki azt mondta nem a te színed. Pláne, ha imádod. Így törnek le a szárnyak, így vész el az individuum, ha mindig arra figyelünk, hogy beálljunk a sorba. Kísérletezz az öltözködéssel, találd meg a hozzád illő darabokat, amire nem csak a tested és a trend “mondta”, hogy ez az igazi, hanem a lelked is. Hallgass az intuíciódra és ne arra, aki futószalagra akar állítani a gyárban, hogy pontosan olyan legyél, mint egy robot.
Légy önmagad, éljen a sokszínűség!
szerző: Kozma Rita
Kövesd Ritát az alábbi közösségimédia-oldalakon!
https://www.facebook.com/KozmaRitaplussize
