Miss KK installációja a láthatatlan bántalmazás arcát mutatja meg
Az ember első pillantásra hajlamos hinni annak, ami szép, harmonikus és megnyugtató. A külső sokszor elfedi a belső repedéseket, a mosoly mögé rejtett fájdalmat. Pont erről mesél a Miss KK baba is, amely egyszerre gyönyörködtet és szembesít. Az Erzsébetvárosi Önkormányzat figyelemfelkeltő kampánya társadalmi párbeszédet indít.
Ezeket láttad már?
Van, amikor egyetlen mondat mindent megváltoztat, majd újra és újra ugyanoda vezet vissza. „Szeretlek… nem így akartam… bocsánat.” Ezek a szavak sok nő számára nem megnyugvást, hanem egy végtelen körforgás kezdetét jelentik. Beszélnünk kell az érzelmi, verbális, fizikai bántalmazásról!
A láthatatlan erőszak arcai
Az itt látható Miss KK baba első pillantásra finom, gyönyörű és harmonikus. Arcán Botticelli Vénuszának időtlen szépsége tükröződik, az esszenciális nőiesség képe, amely egyszerre törékeny és örökkévaló. Közelebb lépve azonban feltárul a valóság: a test nem egységes, hanem sok apró darabból áll össze, virágokból, gyöngyökből, csipkékből, madarakból és díszekből, amelyek együtt alkotnak sejtelmesen csillogó, mégis kusza és sérülékeny egészet. Ez a kettősség pontosan azt az állapotot idézi meg, amikor valaki kifelé mosolyog, miközben belül mély fájdalmat hordoz.
A baba nem egyetlen nő történetét meséli el, hanem sok ezerét.
Azokét, akik megtanulták, hogyan kell elfedni a sebeket, hogyan kell normalitásnak álcázni a félelmet, és hogyan lehet túlélni egy olyan kapcsolatban, amit a bántalmazás árnyékol be. Az installáció a bántalmazó érzelmi körhintáját jeleníti meg. A szeretet és a bocsánatkérés, a csábítás és a rombolás, az ígéret és a félelem egyszerre vannak jelen, egymásba fonódva. A könnycseppek és a test töredezettsége arra hívja fel a figyelmet, hogy az erőszak sokszor láthatatlan. Nem hagy mindig kék-zöld foltokat, nem feltétlenül ordít. Gyakran éppen szép szavak, ajándékok, bocsánatkérések mögé bújik.
A lelki bántalmazás ugyanolyan valós és pusztító, mint a fizikai, még akkor is, ha kívülről minden tökéletesnek tűnik. Az alkotás arra a pontra mutat rá, ahol nem szeretet, hanem kontroll, bizonytalanság és függés határozza meg a kapcsolatot. Arra az állapotra, amikor a bocsánatkérés nem a változás ígérete, hanem a bántalmazás folytatásának eszköze.
Honnan tudhatom, hogy bántalmazó a kapcsolatom?
A baba minden apró részlete önálló jelentést hordoz, mégis egységbe simul. Ez az egység azt jelképezi, ahogyan az áldozatok történetei is összefonódnak. Különböző sorsok, hasonló mintázatok, ismétlődő mondatok és gesztusok, amelyek generációkon átívelve öröklődnek tovább.
A kompozícióban kiemelt szerepet kap a lila szín, amely a vörös és a kék találkozásából születik. A vörös a szenvedély, az energia és a fizikai erő színe, míg a kék a nyugalmat, a stabilitást és a spiritualitást idézi. A lila egyszerre hordoz testi és lelki rétegeket, empátiát, belső feszültséget és átalakulást. Árnyalatai finoman vezetik végig a nézőt az érzelmi folyamatokon.
A levendula árnyalata a gyógyulás és a lelki tisztaság jelképe, illata a megnyugvást és a feszültség oldását idézi. Az ibolya az érzékenység, az intuíció és a befelé figyelés tónusa, amelyet gyakran a koronacsakrához társítanak. A magenta a racionális és az intuitív oldal közötti egyensúlyt szimbolizálja, az átalakulás színe, amely segíti a régi minták elengedését és az új utak felé fordulást. Az indigó pedig a tisztánlátás és a belső bölcsesség megjelenítője, annak felismerése, hogy ami fáj, az nem szeretet.
A kompozícióban megjelenő két galamb a reményt és a békét hordozza magában. Azt a szabadságot jelképezik, amelyet a bántalmazott nőktől gyakran erőszakkal vesznek el, de amelynek vágya soha nem tűnik el teljesen. A fehér rózsák a békesség, a tisztelet és a csend üzenetét közvetítik. A gyász finom, mégis erőteljes jelképei, főhajtás mindazok előtt, akik az erőszak bármilyen formájának áldozataivá váltak.
Magyarországon hetente egy nő veszti életét párkapcsolati vagy családon belüli bántalmazás következtében.
Ez a tény önmagában is kijózanító, de a számok mögött emberi sorsok, elhallgatott történetek és megszakadt életek állnak. A Miss KK baba értük is szól, azokért, akik már nem tudják elmondani, mi történt velük.
Ha nem teszed azt, amit mondok, nem szeretlek többé - az érzelmi zsarolás generációk óta, afféle csendes járványként szinte minden családban felüti a fejét
A bántalmazás gyakran csendben zajlik, egyetlen mondattal, egy mozdulattal, és sokszor ugyanazzal a mondattal kezdődik újra és újra. „Azt mondta: szeret. És bocsánatot kért.” Ezek a szavak azonban nem adnak felmentést a félelemre.
Magyarországon minden harmadik nő él át élete során valamilyen formában bántalmazást.
A régi, káros mondások és berögzült minták normalizálják az erőszakot, miközben elhallgattatják az áldozatokat. Ez az installáció azért áll a budapesti Erzsébervárosban, hogy emlékeztessen: a szeretet soha nem járhat együtt félelemmel.
A két méter magas és hat méter széles Miss KK baba gyermeki líraisággal mesél felnőtt nők történeteiről. Azokéról, akik zárt ajtók mögött élnek fájdalomban, és azokéról is, akik már nem lehetnek közöttünk. A baba hasán olvasható mondat, „Life as a shorty shouldn’t be so rough”, emlékeztet arra, hogy nőként, gyermekként az életnek nem kellene ennyire keménynek lennie.
Az üzenet egyszerű és mégis súlyos. Senkinek nem lenne szabad félelemben élnie. A kerítésre írt szöveg a lehúzó örvényt jelképezi, amely fáj, bánt, és amelyből mégis olyan nehéz kilépni. De a kiút létezik.
Ha segítségre van szükség, merj szólni! A NANE segélyvonalát ajánljuk.
Van, aki melletted áll. Ez az alkotás azokért áll itt, akik félnek, akik csendben tűrnek, akik erőt gyűjtenek ahhoz, hogy megszólaljanak, és azokért is, akik hisznek abban, hogy egy közösség képes kiállni az erőszak ellen nemcsak egyetlen napon, hanem minden nap.
Megvalósító: Erzsébetváros Önkormányzata – Nők Elleni Erőszak Megszüntetésének Világnapja
Vizuális alkotó: Miss KK (street artist)
