5 kőkemény igazság az életről, amit a magas érzelmi intelligenciával bíró emberek sokkal hamarabb megértenek, mint az átlag

• Az érzelmek szabályozása lehetővé teszi, hogy pozitív válaszokat adjunk a különböző helyzetekre.
• Az érzelmileg intelligens emberek jobban tudják kezelni és hasznosítani érzelmeiket a személyes fejlődéshez.

Bár jó szándékkal teszik, olykor a szülők és a tanárok is olyan mítoszokat és tévhiteket tanítanak nekünk az érzelmekről, amelyekből később problémáink is adódhatnak. Szerencsére azonban soha nem késő változtatni meggyőződéseinken. Vannak olyan tények az életben, amelyeket muszáj elfogadnunk ahhoz, hogy fejlesszük érzelmi intelligenciánkat. Nézzük, melyek ezek.

1. Nem az érzelmeid irányítanak téged, hanem te irányítod őket

Az olyan érzelmeket, mint a harag, a szomorúság vagy a szorongás, általában negatívnak tartják. Csakhogy minden érzelem lehet hasznos vagy káros is, a lényeg, hogy hogyan reagálunk rájuk. A harag például bátorságot adhat ahhoz, hogy kiálljunk valamiért, a szomorúság pedig segíthet abban, hogy megbecsüljük, amit elvesztettünk - fejtette ki Amy Morin, a CNBC szakértője.

Az érzelmileg intelligens emberek bíznak abban, hogy szükség szerint képesek szabályozni az érzéseiket. Ez tanulható képesség, próbáljuk ki: sétáljunk egyet, ha elfog bennünket a szorongás, vagy tervezzünk programot a barátainkkal, ha szomorúak vagyunk. Ezek a stratégiák segíthetnek visszanyerni az irányítást az érzelmeink felett, amit aztán saját előnyünkre fordíthatunk.

2. Az érzelmek szabályozása nem jelenti azt, hogy teljesen elzárkózol előlük

Az érzelmek szabályozása azt jelenti, hogy megengedjük magunknak a hasznos érzelmeket, és enyhítjük valamint átalakítjuk a károsakat. Gondoljunk az érzelmeinkre úgy, akár egy termosztátra: nem kapcsoljuk ki teljesen a fűtést, csak kellemes szinten tartjuk.

Ez a belső feszültség 3 alattomos jele, ami észrevétlenül rombolja a mentális egészségedet

Ha erős szorongással küzdünk, például képtelenek vagyunk idegenekkel beszélgetni, tegyünk lépéseket arra, hogy ezt csökkentsük. Ha például dühösek vagyunk és félünk attól, hogy olyat mondunk, amit később megbánunk, inkább tartsunk egy kis szünetet a feszült beszélgetésekben és enyhítsünk az intenzitáson. Figyeljünk arra, mit jelent nekünk az adott érzés és hozzuk meg tudatosan a döntést, mit teszünk az információval.

3. Más emberek nem kényszerítenek téged semmire

Olykor csábító lehet másokat hibáztatni azért, amiért rosszul érezzük magunkat, az igazság viszont az, hogy mi magunk vagyunk a felelősek azért, ahogyan érzünk. Az érzelmeink a helyzetről alkotott véleményünkből fakadnak és nem mások szavaiból vagy tetteiből. Ha például valaki kritizálja a munkánkat, és emiatt dühösnek és megbántottnak érezzük magunkat, valójában ezek az érzések abból fakadnak, mi magunk hogyan értelmezzük a szavakat.

Tipp: változtassuk meg a nyelvhasználatot, hogy felelősséget vállaljunk az érzelmeinkért, reakcióinkért. Ahelyett, hogy azt mondanánk, „dühös vagyok rád", mondjuk azt, hogy „dühös vagyok amiatt, amit tettél." Ez a megfogalmazás segíthet abban, hogy felelősséget vállaljunk az érzelmeinkért és eldönthessük, hogyan tovább.

4. Nem segít, ha kiadod magadból

Bár általában azt szokták mondani, adjuk ki magunkból, ami nyomja a lelkünket, mert ettől megkönnyebbülünk, valójában azonban nem tárgyak vagyunk, amelyekből ki kell nyomni a gőzt vagy levegőt. Olykor ez csak olaj a tűzre, a kibeszélés során ugyanis csak tovább fokozzuk érzelmeinket, nem pedig enyhítjük. Bár az érzéseinkről beszélni hasznos lehet, a mások viselkedéséről való panaszkodás megakadályozhat bennünket abban, hogy továbblépjünk. Mit tegyünk akkor? Koncentráljunk inkább a megoldásokra, írjunk naplót vagy gondoljuk át, milyen lépéseket tennénk a megoldás érdekében.

5. Erősebb vagy a kellemetlen érzéseidnél

Sokan kerülik azokat a helyzeteket, amelyek esetleg szorongást vagy szomorúságot okozhatnak, mert nem hiszik hogy képesek kezelni ezeket az érzelmeket. Csakhogy a kellemetlen érzéseket pont az okozza, hogy megpróbáljuk kerülni őket. Fontos lenne, hogy megengedjük magunknak, hogy szembenézzünk a félelmeinkkel, toleráljuk a szomorúságot és éljük meg a szorongást. Az érzések pont olyanok, mint a hullámok, elérik a csúcspontjukat, majd alábbhagynak, az idő múlásával kevésbé lesznek intenzívek. Ez pedig azért is fontos, mert idővel önbizalmat építhetünk a negatív érzelmek kezelésében. A növekedés kulcs, hogy olykor lépjünk ki az érzelmi komfortzónából, ezáltal fejleszthetjük az érzelmi intelligenciánkat.