Miért ítélünk el állandóan másokat?
Nem titok, hogy az ítélkezés belénk van kódolva. Csak gondolj bele: Még saját magunkat is elítéljük- a saját gondolatainkat, megjelenésünket, és érzéseinket (és az érzéseink miértjét). Másokat is elítélünk- a döntéseiket, tapasztalataikat és hátterüket. Folyamatosan elemzünk és kritizálunk mindent.
Ezeket láttad már?
Az ítélkezés már-már a szisztematikus rasszizmus központi elemévé vált a társadalmunkban. Általában morális értékekre hivatkozunk amikor másokat ítélünk el. Az ítélkezés elvakít minket. Soha nem fogsz valakit igazán látni és megismerni, hiszen az agyad mást akar veled láttatni.
A bíráskodás teljesen elterjedt a társadalmunkban, de ez attól még nem jelenti azt, hogy semmit nem tehetünk ellene. Az igazi oka annak, hogy másokról ítélkezünk, egyszerűbb, mint gondolnád és csak egy kicsivel több odaadás és szándék szükséges ahhoz, hogy kiszabaduljunk az ördögi körből.
Na de miért ítélünk el másokat?
Az ítélkezés egy egyszerű reakció a félelemre, egyfajta önvédelmi mechanizmus. Ha nincs elég információnk valakiről, akkor velünk született ösztön, hogy tartsunk tőle, ahelyett, hogy megpróbálnánk megismerni őt és a hátterét.
Nem azért, mert rossz szándék vezérel minket, hanem mert ez az ismeretlentől való idegenkedés örökre a kultúránk részévé vált. Azért viselkedünk így, mert nem tanítottak minket az érzelmi intelligenciáról, sem otthon, sem az iskolában. Ezáltal félünk az olyan emberektől, akiket nem értünk, ahelyett, hogy tanulnánk tőlük.
Mit tehetünk ellene?
Ezen a problémán csak tudatosan tudunk változtatni. Az első lépés: Képezd magad!
Tanulj a rendelkezésedre álló forrásokból és ne félj kérdéseket feltenni.
Úgy tudsz beszélgetést kezdeményezni, ha érdeklődést mutatsz mások kultúrája és háttere iránt.
Miután elköteleztük magunkat a tanulással kapcsolatban, a következő lépés, hogy elengedjük a megszégyenítés és hibáztatás gondolatát. Más szavakkal: a tanulási folyamat része, hogy abbahagyjuk mások megszégyenítését.
Sajnos az egész rendszer arra van kitalálva, hogy egymás ellen uszítson és csoportokra bontson minket. Emiatt kifejezetten fontos együttes erővel fellépnünk és a rendszer fölé kerekednünk. Próbáljuk meg a haragunkat jóra fordítani, és ösztönözzük magunkat valódi változások létrehozására.
Na de mi is a lényeg? Annak érdekében, hogy teljes mértékben megszabaduljunk az ítélkezéstől, kíváncsisággal, nem pedig félelemmel kell megközelítenünk az ismeretlent. Szokássá kell váljon, hogy az embereket a kultúrájukról kérdezzük, mindenféle előítélet vagy megszégyenítés nélkül. Hiszen a társadalmunk és rendszereink ezekből a jó és rossz előítéletekből épülnek fel. Szerencsére, elég intelligensek vagyunk, ahhoz, hogy szeressünk attól függetlenül, hogy mit hallunk vagy látunk.
