Mitől függ, hogy ki a szimpatikus?

Fontos, hogy a felek közel legyenek egymáshoz. Persze erre rácáfolhat rengeteg távkapcsolati példa, de alapvetően és logikusan mégis a hozzánk közel élőkkel, dolgozókkal beszélgetünk a legtöbbet, tehát a barátságok nagy része is a közelünkben születik. Jó példa erre, amikor a suli befejeztével lezárulnak a barátságok egy része, annak ellenére, hogy még egy ideig a felek próbálják egyben tartani a kapcsolatot.

Egy másik fontos tényező az ismerősség, melynek előzménye az előbb említett közelség. Ha valakit vagy valamit sokszor látunk, az már önmagában növeli a vonzalmat. Ezt lovagolja meg a reklámszakma is, mert minél többször látjuk az adott terméket, annál inkább megkedveljük, még akkor is, ha az elején nem tetszett vagy egyszerűen nincs rá szükségünk. Szintén hasonló példa lehet, amikor a munkahelyünkön egy adott személyhez vonzódni kezdünk, miközben lehet, hogy alapesetben nem állnánk vele szóba, viszont abban a közegben kiemelkedik az előbb említettek miatt.

Persze nem meglepő, hogy ezt az alapvető működésmódunkat is kiaknázza a média, azonban nem biztos, hogy kellőképpen. Az egyetem második évében megismételtünk egy kutatást az egyik csoporttársammal, ami amolyan előkészítése volt egy nagy és átfogó munkának. Reklámplakátokat mutattunk különböző személyeknek, azonban a termékek egy részét roma szereplők reklámozták. Az eredmények azt mutatták, hogy miután többször láttak a személyek romákat a plakáton, sokkal szimpatikusabbak lettek, és a terméket ugyanúgy megvásárolták volna a kutatásban résztvevők.

Felmerül tehát a kérdés, hogy ha kisebbségi csoportokat többször és több helyen észlelnénk pozitív kontextusban, mennyire lenne jobb a társadalomba való beilleszkedésük azáltal, hogy mindenki elfogadóbbá válna. Az eredmények szerint mindenképp pozitív hatást érhetnénk el a módszerrel, kérdés marad azonban, hogy ez meg fog-e történni, nyitott-e rá a társadalom.