Mitől függ, hogy ki a szimpatikus?
Kutatók rengeteget vizsgálják, hogy mitől lesz valaki szimpatikus vagy vonzó a másik számára. Talán legtöbbünk válasza a hasonlóság lenne, mely a kutatók listáján is előkelő helyen szerepel, de nem ez az egyetlen.
Ezeket láttad már?
Fontos, hogy a felek közel legyenek egymáshoz. Persze erre rácáfolhat rengeteg távkapcsolati példa, de alapvetően és logikusan mégis a hozzánk közel élőkkel, dolgozókkal beszélgetünk a legtöbbet, tehát a barátságok nagy része is a közelünkben születik. Jó példa erre, amikor a suli befejeztével lezárulnak a barátságok egy része, annak ellenére, hogy még egy ideig a felek próbálják egyben tartani a kapcsolatot.
A harmadik fontos tényező az ismerősség, melynek előzménye az előbb említett közelség. Ha valakit vagy valamit sokszor látunk, az már önmagában növeli a vonzalmat. Ezt lovagolja meg a reklámszakma is, mert minél többször látjuk az adott terméket, annál inkább megkedveljük, még akkor is, ha az elején nem tetszett vagy egyszerűen nincs rá szükségünk.
Persze nem meglepő, hogy ezt az alapvető működésmódunkat is kiaknázza a média, azonban nem biztos, hogy kellőképpen. Az egyetem második évében megismételtünk egy kutatást az egyik csoporttársammal, ami amolyan előkészítése volt egy nagy és átfogó munkának. Reklámplakátokat mutattunk különböző személyeknek, azonban a termékek egy részét roma szereplők reklámozták. Az eredmények azt mutatták, hogy miután többször láttak a személyek romákat a plakáton, sokkal szimpatikusabbak lettek, és a terméket ugyanúgy megvásárolták volna a kutatásban résztvevők.
Felmerül tehát a kérdés, hogy ha kisebbségi csoportokat többször és több helyen észlelnénk pozitív kontextusban, mennyire lenne jobb a társadalomba való beilleszkedésük azáltal, hogy mindenki elfogadóbbá válna. Az eredmények szerint mindenképp pozitív hatást érhetnénk el a módszerrel, kérdés marad azonban, hogy ez meg fog-e történni, nyitott-e rá a társadalom.
