Munkavállalás Finnországban nulla nyelvtudással? Nem könnyű, de nem is lehetetlen
Donászi Franciska tíz évvel ezelőtt Budapesten ismerkedett meg későbbi (finn) férjével. 2013 őszén költöztek Finnországba, végül Lappföld kapujában, Rovaniemiben telepedtek le. Két fiuk (5 és 2 évesek) Rovaniemiben született. Franciska a Finnország felé félúton nevű Facebook oldalán és az azonos című podcast csatornáján mesél a finnországi élet érdekességeiről és a hétköznapokról.
Ezeket láttad már?
Manapság mindenkinek van legalább egy olyan ismerőse, aki szinte nulla vagy minimális idegennyelv-tudással, kapcsolatok nélkül, külföldön kezdett új életet. Takarítóként vagy a vendéglátásban elhelyezkedve, menet közben tanulva meg az új ország nyelvét. Ez a modell sok országban működik, de Finnország biztosan nem tartozik ezek közé a helyek közé. Kis túlzással azt lehet mondani, hogy finn nyelvtudás nélkül itt még takarító sem lehetsz.
Finnországban nemcsak az időjárás vagy a sötétség lehet szokatlan a külföldieknek. Ez sok szempontból tényleg egy fura hely, sokféle kihívást tartogat. Én azt szoktam mondani, hogy annak, aki itt akar letelepedni, tényleg nagyon kell akarnia. Ez a fajta életstílus és mentalitás egyáltalán nem való mindenkinek. Nehéz a nyelv, tudnak nagyon furák lenni a finnek, sok mindenhez kell alkalmazkodni.
Ez egy nehezen változó, meglehetősen zárt világ. Ebben valószínűleg annak is szerepe van, hogy sokáig a kutya sem akart idejönni, Finnország nem tartozott a legkedveltebb emigrációs célországok közé. De ahogyan sok más európai országé, úgy Finnország lakossága is elöregedőben van, több szakmából is hiány van. Nem én vagyok az egyetlen, aki azt gondolja, hogy ráfér az országra egy kis vérfrissítés. Akár a szó szorosan vett értelmében is. Ha lassan észrevehetően is, de azt gondolom, hogy a változás már elindult, és az utánunk érkezőknek, talán majd valamivel könnyebb lesz a beilleszkedés.
A finnországi munkavállalást övező mítosz - és ami mögötte van
Idestova tíz évvel ezelőtt, amikor készültünk a Finnországban való letelepedésre, jószerivel semmi tapasztalatom nem volt erről a helyről. Az internetről próbáltam ezt-azt összeszedegetni, meg a nagyon minimális kis helyi élményeimre hagyatkoztam. Ezekből az információ morzsákból egy nagyon nyitott, befogadó ország képe rajzolódott ki előttem, ahol nincsen rasszizmus, ahol sokan beszélnek angolul és ahol külföldiként sem lehetetlen boldogulni. Tudtam, hogy a tanulásnak, az iskolai végzettségnek nagy értéke van errefelé, de nem becsülik le a kétkezi munkásokat sem. Tudtam, hogy itt még jelenleg is működnek a szakszervezetek, akik képviselik a munkavállalók érdekeit. És tudtam azt is, hogy akármihez is akarok kezdeni, az első és legfontosabb teendőm az kell legyen, hogy megtanulok finnül.
Közel egy évtized távlatából a finnországi munkaerő piacról alkotott képem valamivel árnyaltabb. Tudom, hogy sajnos a rasszizmus itt is létezik, és a külföldi, különösen a szegény országokból érkező, kiszolgáltatott munkavállalókat itt is megpróbálják kihasználni. Tudom, hogy az “anyanyelvi szintű finn nyelvtudás” az álláshirdetésben sok helyen ürügy arra, hogy miért nem egy külföldivel, hanem inkább egy finnel töltik be az adott pozíciót. Még akkor is, ha amúgy a munka simán elvégezhető jóval szerényebb finn nyelvtudással is. Tudom, hogy az iskolai végzettség érték, de leginkább a Finnországban megszerzett papír számít értékesnek. A külföldi diplomát gyanúsan fogadják. Mondjuk ebben legalább esélyegyenlőség van, mert a külföldön tanult finnek hazatérése és munkába állása ugyanúgy nem egy fáklyásmenet. Tudom, hogy bár sok finn beszél angolul, de a munkahelyen nem szívesen váltanak angolra, és a hivatalos ügyintézés fő nyelve is leginkább a finn. És azt is tudom, hogy a helyzet régiónként igen eltérő lehet. Más a helyzet a fővárosban és környékén, más a kisebb falvakban, más a svéd anyanyelvű területeken vagy éppen itt Lappföldön.
Szóval ma már nem rózsaszín szemüvegen keresztül látom Finnországot, ismerem a csúnyábbik oldalát is. Bár szerencsére leginkább csak hírből. Vágták már a fejemhez, hogy “Persze, neked könnyű, mert finn a férjed!”, de hajlamos vagyok azt hinni, hogy ennél azért több kellett a boldoguláshoz. Az én utamnak is megvoltak a maga kapaszkodói. De azt hiszem, abban, hogy a finnországi életemre sikertörténetként tekintek az én nyitott, pozitív, proaktív hozzáállásom játszotta a legnagyobb szerepet.
Mivel a finnországi munkatapasztalatom igen kevés, mindenféle elemezgetés és általánosítgatás helyett elmesélem inkább a saját történetemet.
Finnország: egy tiszta lap az újrakezdéshez
Háromdiplomás bölcsész vagyok, magyarországi karrierem jelentős részét újságíróként töltöttem egy megyei lapnál. Mielőtt 2013 őszén elhagytam Magyarországot, két helyen dolgoztam egyszerre (feketén, illetve minimálbérre bejelentve), ami éppen fedezte a havi kiadásaimat. Megtakarításom, kilátásom valami jobb helyzetre nem volt. Önéletrajzomat az évek során teljesen “lebutítottam”, mert háromdiplomás (haszontalan) bölcsészként mindenhova túlképzett voltam.
Mivel finn állampolgár feleségeként jogosult voltam a finn munkaügytől némi havi apanázsra, ezért a férjemmel úgy döntöttünk, hogy először a finn nyelvtanulásra koncentrálok. Nem voltunk milliomosok, de egy minimálbérből meg az én segélyemből kihúztuk annyira, hogy megengedhettem magamnak ezt a luxust, hogy nem rohantam a McDonald's-ba munkáért. Őszintén szólva tele volt a hócipőm mindennel, dühös voltam, fáradt és csalódott. Fogalmam sem volt róla, hogy mihez akarok kezdeni magammal Finnországban. Két dolog lebegett a szemem előtt. Nem akarok semmit úgy folytatni, ahogyan azt Magyarországon megszoktam. Nem akarok magyar szemlélettel élni itt, hanem szerettem volna megismerni a finnországi szokásokat, a finn életszemléletet. A Finnországba költözésemre tiszta lapként, egyfajta új fejezetként tekintettem az életemben. Szerettem volna ezt jól kihasználni. Eleinte a főváros közelében laktunk, itt kezdtem el finnül tanulni a munkaügyi hivatal által biztosított nyelvtanfolyamon. Napi hat órában tanultuk a finn nyelvet, ez volt a munkám. Bár nagyon vártam ezt a lehetőséget, az elején nagyon sokat kínlódtam. Nehezen tanultam a finnt és szívből utáltam a sulit, ahol úgy éreztem, semmi mást nem látnak bennünk csak a jövő buszsofőreit és takarítónőit. A finn nyelvtanulással folytatott küzdelmemről többször is írtam a blogomban.
Bár a férjem finn, de a diplomáit külföldön szerezte. Tíz év után velem együtt tért vissza Finnországba. Így bizonyos szempontból mindketten kezdők voltunk. Mivel az ő diplomája azon területek egyikéről való, amit nem lehet honosíttatás nélkül használni, ezért egy év szakmai gyakorlatot kellett eltöltenie, mielőtt elkezdhetett teljes jogú munkavállalóként a szakmájában dolgozni. A külföldiek legtöbbje, érthető módon, a fővárosban és vonzáskörzetében él. Ott vannak multicégek, van pezsgő élet és lehetőség a többi külföldivel való kapcsolattartásra. Nekünk viszont nem feküdt ez az életforma, úgyhogy ugrottunk egy nagyot az ismeretlenbe. 2015 tavaszán felköltöztünk Lappföldre. Ez az én finnországi karrieremben is áttörést hozott.
Folytattam a finntanulást, de végre egy olyan iskolában, ahol ahhoz is kaptam segítséget, hogy az eddigi végzettségemmel és szakmai tapasztalatommal itt mihez tudnék kezdeni. Sok évbe telt, míg átprogramoztam magam, és elkezdtem újra az igazsághoz hűen kitölteni az életrajzom. Az elején nagyon furcsa volt, hogy itt mindenkire nagy benyomást tett, hogy három diplomám van. Megtanultam, hogy az, hogy középiskolai tanár vagyok, itt akkor is sokat jelent, ha a megpályázott álláshoz amúgy nincsen semmi köze. Sőt, akkor is mindenkinek felcsillant a szeme, ha hozzátettem, hogy újságíró a másik végzettségem és ezen a területen dolgoztam évekig. Nagyjából középfokú szinten beszéltem finnül, amikor egy kis helyi újság befogadott egy hónapra gyakornoknak (ez része volt a finn nyelvi képzésemnek) és konkrétan le is közölte a finn nyelven írott rövid cikkeimet.
Ahogy telt az idő, egyre jobban értettem a körülöttem lévő világot, elkezdtem ismerkedni. Megtanultam támogatókat keresni, segítséget kérni. Rájöttem, hogy van például egy csomó EU-s projekt, ami az országban élő külföldiek vagy éppen menekültek támogatását célozza meg. Ezeken keresztül kaptam segítséget például ahhoz, hogy hogyan legyen olyan önéletrajzom, ami a finn munkáltatók számára vonzó. Elvégeztem több kisebb tanfolyamot, illetve egy fél évig Service Design-t is tanulhattam (finnül) a helyi egyetem kurzusán. Voltam szakmai gyakorlaton helyi turisztikai cégeknél. Majd egy téli szezont végigdolgoztam a Télapó segítőjeként is. Ezzel rálátásom lett a lappföldi munkaerőpiac egyik húzó ágazatára, a turizmusra.
Finnországban létezik egy átmenet az alkalmazotti státusz és a vállalkozói lét között, amit itt szó szerint fordítva “könnyű vállalkozásnak” neveznek. Vagyis egy számlázó cég ad számlát a nevedben bizonyos díj fejében. Ők rendezik a könyveléssel, adózással kapcsolatos teendőket is. Így van alkalmad kipróbálni, hogy az ötleted, a szolgáltatásod mennyire életképes. Aztán vagy kinövöd magad főállású vállalkozóvá. Vagy megmaradsz ebben a hibrid formában. Mellette lehet teljes állásod vagy lehetsz akár munkanélküli is. Az országban élő külföldiek közül sokak számára hosszú távon az jelenti a megoldást, ha saját vállalkozást indítanak. Ehhez rengeteg helyről kaphatnak (angol nyelven is) ingyenes tájékoztatást, gyakorlati segítséget. Rájöttem arra, hogy ez számomra is egy vonzó alternatíva lehet a távolabbi jövőre nézve. Annál is inkább, mert közben született két kisfiam, akik körül - nagyszülői vagy baráti segítség hiányában - még sokáig sok lesz a teendőm. Még nem tartok ott, de legalább látom rá az esélyt, hogy a közeljövőben én oszthassam be az időmet, ne adj isten otthonról tudjak dolgozni, ami jobban passzol a családos élethez.
Kétgyerekes anyuka munkában
Sok évnyi itthonlét, tanulás és gyakornokoskodás után tavaly ősszel egy váratlan lehetőségnek köszönhetően életemben először teljes jogú, főállású alkalmazott lettem Finnországban. Egy a város által működtetett, az itt élő külföldieket segítő multikulturális irodában lettem mentor. A hétköznapi ügyekben való eligazodás mellett a finn tanulásban is segítek, és kezdőket tanítok finnül. Ez a munkahely nemcsak azért volt nagy kihívás, mert most léptem be finn nyelven a finn munka világába. Hanem azért is, mert életemben először lettem kisgyerekes munkavállaló.
Hadd ne mondjam, az első hónapokban minden szuper volt, csak a finn nyelv zavart. De szép lassan, szinte észrevétlenül beletanultam a hétköznapokba. Sokszor hallottam már, de idáig nem volt még alkalmam a saját bőrömön megtapasztalni, hogy tényleg a munkahelyen lehet a legkönnyebben megtanulni finnül. Többet ér, mint ezer nyelvtanfolyam.
Engem valaki tényleg szerethet odafent, mert ez a munkahely tökéletes első munkahely a hozzám hasonló hátterű emberek számára. Ez is a céljuk. Ebben a pozícióban mindig rövid, határozott idejű szerződéssel foglalkoztatnak külföldieket, hogy segítsék őket az elindulásban és a továbblépésben. Az első perctől kezdve tudtam, de most már látom is, hogy hogyan lett ez a hely tökéletes ugródeszka a számomra is.
Finnország az élethosszig tartó tanulás Mekkája. Itt tényleg szinte mindenki mindig tanul. Valamit még. Vagy akár valami teljesen újat. Nemcsak a munkahelyi tanfolyamok és továbbképzések rendszeresek, de körülöttem többen is tanulnak levelezőn egyetemen. Vagy tanulnak olyan szerződéssel, hogy a munkavégzés az iskolai képzésük részét képezi. Errefelé teljesen elfogadott, hogy akár már középkorú ember is - egészségügyi vagy más okból úgy dönt - hogy átképzi magát, teljesen más szakmát tanul. Találkoztam már rendőrből lett tanárral, banki szakemberből lett szociális munkással vagy éppen kétkezi munkásból lett ápolóval. Ez itt mind értéknek számít.
Egy újabb EU-s projektnek köszönhetően úgy döntöttem, megteszem azt, amit már évek óta halogattam: honosíttatom a tanári diplomámat. Ez egy hosszú, és költséges folyamat, ehhez kapok segítséget tőlük, anyagilag is. Ha minden jól megy, akkor hamarosan visszaülök én is az iskolapadba. Azt szeretném megtanulni, hogyan lehet olyanokkal kommunikálni, akik valamilyen módon akadályozottak a kommunikációban. Illetve szeretnék még tanulni egy kis gyógypedagógiát is.
Annak idején fogalmam sem volt róla, hogy mihez akarok kezdeni az új, finnországi életemben. Sokáig csak arról volt pontos elképzelésem, hogy mit nem szeretnék. A munkahelyi tapasztalataimnak köszönhetően most már az is kezd körvonalazódni, hogy milyen területen látnám szívesen magam. Szeretném az itt élő külföldieket segíteni abban, hogy ők is minél könnyebben eligazodjanak ebben a furcsa országban. És szeretném segíteni a finneket abban, hogy jobban megértsék az itt élő külföldieket.
