Toporzékolás, sírás, dühroham: szakértő mondja el, hogyan kezelheted helyesen

tegnap 21:42
Szülőként fontos felismerni, hogy a düh nem problémás érzelem, a viselkedés lehet az, amelyre figyelmet kell fordítani
Szülőként fontos felismerni, hogy a düh nem problémás érzelem, a viselkedés lehet az, amelyre figyelmet kell fordítani
Fotó: Jen Barbara

A düh minden ember életének természetes része, így a gyerekeké is. A szülők azonban gyakran tanácstalanok, hogyan kezeljék, amikor gyermekük dühkitörésekkel reagál egy helyzetre. Mit tehetünk ilyenkor, hol húzódnak a határok, és hogyan mutathatunk egészséges mintát érzelmeink kezelésére?

Számtalan helyzetben érzünk dühöt, és ezzel nincsenek másképp a gyerekek sem. Amikor valaki nem tartja tiszteletben a határainkat, vagy igazságtalanság történik velünk, nagyon nehéz a „nagykönyv szerint” szomorúsággá alakítani ezt az igencsak erős és intenzív érzelmet. Egy gyermek életében számtalan alkalom adódhat, amikor először találkozik egyre dühösebb énjével. Ilyenkor nagyon sokat segíthet neki, ha otthon megfelelő mintákat lát arra, hogyan lehet egészségesen kezelni az érzelmeket. Igen, minden a mintákon múlik. Erről beszélgettünk Stöckert-Kozák Annamária gyermekpszichológussal.

Hogyan írja le a szaknyelv a dühöt?

A düh egy teljesen természetes alapérzelem. Ugyanolyan fontos, mint az öröm, a félelem vagy a szomorúság, és a fejlődésünk szerves része. Természetes, hogy időről időre megjelenik bennünk a düh, hiszen mindenki átélt már ilyen állapotot. Már a kisbabák is képesek dühöt érezni, például amikor valami nem úgy történik, ahogyan ők szeretnék.

Mikor jelentkezik ez az érzelem?

A düh akkor bukkan fel, amikor valaki akadályba ütközik. Amikor azzal szembesülünk, hogy valami nem sikerül, vagy amikor túlterheltek vagyunk, könnyen fellángolhat bennünk ez az érzés. A düh mindig jelez valamit, mégpedig azt, hogy egy adott helyzet számunkra nem jó, nem elfogadható. Ha azonban dührohammá fajul, az már egy sokkal frusztráltabb, erősebb érzelem. Ilyenkor a gyermek gyakran úgy érzi, hogy nem értik meg, vagy nem képes kifejezni és másokhoz eljuttatni azt a gondolatot, érzést, ami benne van. Ezért is fontos megtanulni időben kezelni a dühünket, vagyis megtanulni kommunikálni azt, amit szeretnénk, hogy a helyzet ne fajuljon egy sokkal bonyolultabb és nehezebben kezelhető szintre.

glamour plusz ikon Így hat a szülők kommunikációja a gyerekek érzelmi fejlődésére

Így hat a szülők kommunikációja a gyerekek érzelmi fejlődésére

Hogyan tanulhatja meg egy gyerek a legjobb módon a dühkezelést?

A szülők azok, akik megtaníthatják gyermekeiknek a düh kezelését. A gyerekek elsődleges viselkedési mintái mindig a szülők. Tőlük tanulják meg az egyes érzelmek kezelésének stratégiáit. Ha egy gyermek dühös lesz, elsősorban a korábban látott mintákhoz fog nyúlni. Ilyenkor segíthetünk neki megnyugodni azzal, hogy biztosítjuk őt az érzelmi támogatásunkról. Fontos azonban, hogy a szülő tudja: a düh önmagában nem rossz. A viselkedés az, aminek határokat kell szabni. Ez a különbségtétel kulcsfontosságú.

Mi a megfelelő szülői viselkedés, ha dühös a gyerek?

Az első és legfontosabb, hogy a szülő maradjon nyugodt – ez persze sokszor nagyon nehéz feladat. Egy dühroham alatt a gyermek sokszor nem is érzékeli igazán a külvilágot, mégis mindig érzékeli a szülőt. Ha ő higgadt tud maradni, az már önmagában is nyugtató hatással lehet a gyerekre. Érdemes tudatosítani magunkban, hogy ilyen helyzetben nincs értelme vitatkozni a gyerekkel. A dühroham alatt az ember nem befogadóképes, ilyenkor nem jutnak el hozzá a külső gondolatok és szavak. Ezért muszáj kivárni, amíg csillapodik a düh. A szülő feladata ilyenkor határozott és nyugodt kereteket biztosítani.

Mi számít határátlépésnek?

Mindenképpen le kell állítani minden olyan viselkedést, amely másokat is veszélyeztethet. Például nem ütheti meg a testvérét, mert ezt nem szabad megszoknia. Sokkal jobb, ha inkább ordít, de a dühét soha nem vezetheti le testi bántalmazás formájában. A toporzékolós dühroham még kisiskolás korig talán elfogadható. Mindig hangsúlyozni kell, hogy nem maga a düh a probléma, hanem az, hogy miként kezeljük és milyen viselkedés kapcsolódik hozzá.

glamour plusz ikon Ez az a gyermekkori mondat, ami még felnőttként is komoly problémákat okozhat

Ez az a gyermekkori mondat, ami még felnőttként is komoly problémákat okozhat

Milyen technikák léteznek a düh kezelésére?

Először is a szülőnek kell tudatosítania magában, hogy ha ő maga nehezen kezeli a dühét, akkor a gyereknek is sokkal nehezebb lesz más viselkedést tanulnia. Ehhez nem szükségesek nagy dolgok: már az is elég rossz minta lehet, ha valaki mindig dühösen csapkod, bevágja az ajtót vagy kiabál. A legfontosabb tehát a szülői példa. Ezen túl meg kell tanítani a gyermeket arra, hogy felismerje az érzelmeit. Ezt visszajelzésekkel segíthetjük elő, akár már egészen kisbabakorától.

Fontos átbeszélni a gyerekkel, hogy miért mérges, és bevezetni olyan rutint, amely segít neki levezetni a feszültséget. Ez lehet akár rajzolás, ahol erőteljes mozdulatokkal szinte átszakítja a papírt – a lényeg, hogy biztonságos módon ki tudja adni magából a feszültséget.

Hány éves korig nem késő a szülőnek változtatni a saját viselkedésén?

Ha a szülő változtat a viselkedésén, az óhatatlanul magával hozza a gyermek viselkedésének változását is. Sosem lehetetlen újratanulni, új mintákat mutatni. Ehhez tudatosság kell, magunk és mások megfigyelése, jó minták beépítése. Mindig van lehetőség a változásra.

Mikor van szükség szakemberre?

Akkor érdemes szakemberhez fordulni, ha a gyermek a dühével önmagát vagy a környezetét veszélyezteti. Kisgyermekkorban ez sokszor a játékokban jelenik meg: például ha rendszeresen rugdossa a falat, tönkreteszi a játékait, vagy ha a dühkezelési nehézségek az élet több területén is visszatérően megmutatkoznak. Ha az óvodából vagy az iskolából hasonló visszajelzések érkeznek, az szintén intő jel lehet. Főleg akkor kell komolyan venni a helyzetet, ha a szülő is tehetetlennek érzi magát.

Kell a gyerekekkel beszélni az érzelmekről?

Igen, mindenképpen. Már egészen kicsi, óvodás gyerekekkel is lehet, természetesen az ő szintjükön. A legegyszerűbb módszer, ha minden nap megkérdezzük tőlük: „Hogy telt a napod? Mi volt a legjobb része? Volt-e valami, ami felbosszantott?” Lefekvés előtt pedig érdemes megkérni őket, hogy mondjanak három jó dolgot, ami aznap történt velük. Ez pozitív szemléletre nevel, és segít feldolgozni a nap eseményeit.

Később, a vitákból és konfliktusokból is könnyebb jól kijönni, ha a gyermek ismeri és tudatosítja az érzéseit. Az Agymanók című animációs film például kiválóan alkalmas arra, hogy szülők és gyerekek együtt beszélgessenek az érzelmekről. A gyermek saját maga megismerésében és önelfogadásában is nagyon sokat segít, ha tiszta képe van az érzelmeiről. Az „ok vagyok, rendben vagyok” alapvető stabilitáshoz ez mindenképpen hozzájárul.