Tartósabb a béke, ha a nők aktív szerepet töltenek be a megteremtésében

Az Európai Parlament nőjogi bizottsága (FEMM) minden évben nőnap alkalmából kiválaszt egy, a nemi egyenlőség szempontjából (is) fontos témát, mely köré eseménysorozatot szerveznek. A korábbi években foglalkoztak pl. a sportolónők helyzetével, az energiaszegénységgel vagy a fizetetlen gondoskodási munkával. 2025-ben a nők békében betöltött szerepére esett a választás, és március 5-én sajtószemináriumra került sor az EP, a NATO és az ENSZ tisztségviselői mellett ukrán, izraeli és palesztin résztvevőkkel.

A témaválasztás oka – a világszerte megszaporodó háborúk és fegyveres konfliktusok mellett – az, hogy idén huszonöt éves az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1325-ös határozata. Ez a dokumentum felhívja a figyelmet arra, hogy mivel a polgári lakosság, különösképpen a nők és a gyermekek teszik ki a fegyveres konfliktusok által hátrányosan érintettek túlnyomó többségét, a nők aktív és érdemi részvétele a béke megteremtésében kulcsfontosságú annak tartóssága szempontjából.

Az elmúlt negyedszázad folyamán kilenc újabb határozat részletezte tovább a nők békében és biztonságban betöltött és betöltendő szerepeit (women, peace, security, azaz WPS). Több felszólaló is idézte Jana Krause, Werner Krause és Piia Bränfors politológusok 2018-ban az International Interactions folyóiratban közzétett átfogó tanulmányát, melynek készítése során a szerzők 82, 1989 és 2011 között kötött békeegyezményt vizsgáltak meg. Azt találták, hogy ha az aláíró felek közt nők is voltak, akkor az egyezmény gyakorlatba átültetése hatékonyabban ment végbe, és a béke tartósabbnak bizonyult.

A nők bevonása esetén 20 százalékkal nagyobb az esélye, hogy a béke legalább két évig, és 35 százalékkal, hogy legalább tizenöt évig tart.

„Drogot fogyasztott egy képviselő az Európai Parlament egyik ülésén!” – Te felismered az álhíreket vagy bármit befogadsz?

A nők azok, akik általában inkább szeretnének békét, mint háborút

A WPS alapelvei négy pilléren nyugszanak: részvétel, megelőzés, védelem, valamint kárenyhítés és felépülés. Ami a részvételt illeti, a gyakorlati megvalósulás még kívánnivalót hagy maga után: 1990 és 2017 között a jelentősebb béketárgyalásokban a nők a közvetítők csupán 2, a tanúk és aláírók 5, és a tárgyalók 8 százalékát tették ki. 2023-ra javult a helyzet, de nem eléggé: a közvetítők 13,7, a tanúk és aláírók 26 százaléka volt nő, de a tárgyalók aránya csupán 9,6 százalékra emelkedett.

Ez összefügg, egyebek mellett, a nők alacsony politikai részvételével: globálisan a parlamenti képviselők 27 százaléka nő, arányuk pedig a konfliktus sújtotta országokban rendre alacsonyabb, átlagosan 16 százalék körüli. (Az EP-ben arányuk 38 százalék.) A nemi kvóták a számadatokon javítanak, ugyanakkor (gondoljunk csak Ruanda példájára) ezeket mindig kontextusban kell értelmezni: önmagában a kvóta kevés a demokráciához, pl. ha a politikusnők támadások, fenyegetések, visszahúzó tradíciók stb. közt próbálják végezni a munkájukat.

Fontos szempont a szakterületi megoszlás is a politikusnők között: az EU 27 tagországából jelenleg ötnek van női védelmi minisztere, és hatnak női külügyminisztere. Az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője ugyanakkor jelenleg az észt politikusnő, Kaja Kallas (a harmadik nő ebben a pozícióban). Érdemes a diplomácia területére is nemi szempontból ránézni: jelenleg globálisan a nagykövetek 21 százaléka nő, az EU országai tekintetében pedig 30 százalék ez az arány.

A sajtószemináriumra online bejelentkező Mariia Ionova ukrán parlamenti képviselő is arra helyezte a hangsúlyt, hogy a nőkre a háborúban ne csak áldozatokként, hanem aktív cselekvőkként is gondoljunk. A nők aktív részesei az orosz agresszióval szembeni ellenállásnak: jelenleg ötezer ukrán nő védi a fronton harcolva a hazáját, és további hatvanezer nő dolgozik az országban védelmi és biztonsági területen. Ezért is fontos, hogy a nők bevonása a béke és a demokrácia megteremtésébe ne csak névleges, hanem érdemi legyen.

A megelőzés és a védelem elsősorban a nemi alapú erőszakra és az emberkereskedelemre vonatkozik. Az ENSZ adatai szerint a háborús nemi erőszak áldozatainak 95 százaléka nő, illetve lánygyermek. 2023-ra 50 százalékkal nőtt az ismertté vált háborús nemi erőszak eseteinek aránya a 2022-es adatokhoz képest! A leginkább érintett országok Kamerun, Kongó, Etiópia, Szudán, Szíria és Ukrajna.

A nők és lánygyermekek menekülés közben is erőszak áldozataivá válhatnak társaik, vagy az embercsempészek részéről, közvetlen fizikai kényszerítés, vagy zsarolás, segítségért követelt szexuális tevékenység révén. 2022-es adatok alapján az emberkereskedelem áldozatainak 61 százaléka nő, és az ő elrablásuk elsősorban prostitúciós célú (míg a férfi és fiúgyermek áldozatokat rabszolgamunka céljából rabolják el elsősorban).

Tudtad, hogy mindössze három nő volt eddig az Európai Parlament elnöke? Ismerd meg őket közelebbről!

A háborús nemi erőszak következménye, a fizikai sérülésen és a lelki traumán túl, teherbeesés is lehet – ennek ellenére az abortusz ellenzői rendre elgáncsolják azt a törekvést, hogy legalább e különösen sérülékeny női csoport esetén ne legyen vitatható a terhesség megszakításának joga. (Ezért nem került be a vonatkozó ENSZ-határozatokba.)

A sajtószemináriumon a FEMM bizottság elnöke, Lina Gálvez Muñoz spanyol társadalomtudós megemlékezett nemrég elhunyt kollégájáról, a hazai sajtóban csak “LMBT-propagandistaként” lejáratott Fred Matićról, aki megjárta a balkáni háborút, tanúja volt a női fogolytársai által megtapasztalt szörnyűségeknek, és ez sarkallta arra, hogy elkötelezze el magát a nők szexuális és reprodukciós jogainak védelme mellett. A hazai média a Matić-jelentésből egyedül azt a félmondatot ragadta ki és tálalta hiszterizáló módon, mely szerint (transznemű) férfiak is teherbe eshetnek és (ezzel egyébként mi a baj?) őket is az emberi jogaikat tiszteletben tartó ellátásban kell részesíteni.

Kiemelten fontos a további atrocitások elkerülése érdekében az elkövetők felelősségre vonása és megbüntetése, mely azonban egyelőre igen korlátozottan valósul meg. Ezért fontos (mint mindenben) a nemi egyenlőség alapú szemlélet elterjesztése: sokszor ugyanis az áldozatokat a szégyen, illetve a közösség általi megbélyegzés, valamint a hatóságokba vetett bizalom hiánya megakadályozza az esetek jelentésében.

Szakértő magyarázza el, miért fontos, hogy minél több nő jusson be az Európai Parlamentbe

A kárenyhítés során kiemelten fontos tekintettel lenni a nők speciális szükségleteire. Fontos, hogy atrocitások nélkül jussanak hozzá a humanitárius segélyekhez, egyben a megfelelő egészségügyi ellátáshoz. Globálisan naponta 800 nő hal meg a terhességgel és a szüléssel összefüggő, megelőzhető okokból - konfliktus sújtotta területeken ennek duplája! A háború sújtotta ország újjáépítésekor kiemelt jelentőségű (a Fenntartható Fejlesztési Tervekkel is összehangban) a nők gazdasági szerepének megerősítése, ennek részeként a lányok egyenlő oktatása.

A háború alatt a nők gondoskodnak a családtagjaik mindennapi ellátásról, így ők azok, akik tisztában vannak vele, hogy mire van szükség a közvetlen harcokon kívüli területeken. Noha a veleszületetten szelíd, ártalmatlan, gyenge nő sztereotípiáját nem kívánjuk megerősíteni (a sok vitát kiváltott Milgram-kísérlet is azt mutatta ki, hogy adott esetben a nők még nagyobb agresszióra is képesek, mint a férfiak),

társadalmi helyzetüknél és gondoskodási szerepeiknél fogva mégiscsak a nők azok, akik általában inkább szeretnének békét, mint háborút.

(Ez elvben nem nemi hovatartozás, hanem humanista gondolkodás függvénye, a gyakorlat azonban más szerepeket és lehetőségeket tartogat a háborúban és békében a férfiak és a nők számára.)

„A nők újítók, okosak, erősek és sok mindenre képesek" - 2026-ra még több nő kap helyet a vezetőségekben

A békét nem lehet woke-nak bélyegezni

Mindezek miatt a nők a béke érdekében sokszor képesek politikai oldalakon, sőt nemzeteken, akár egymással harcban álló nemzeteken átívelő összefogásra. Ezt példázzák a Szaharov-díj idei jelöltjei: az izraeli Jael Admi és a palesztin Rím Hadzsadzsra, akik a Women Wage Peace, illetve a Women of the Sun szervezetek vezetőiként együtt küzdenek a béketárgyalásokért és az igazságos megegyezésért. Hadzsadzsra szerint – aki a menekülttáborban indította el a mozgalmát – korábban sem hallgatták meg a nőket, és ezért fajult el a helyzet.

Admi így fogalmazott: „az izraeli és a palesztin anyák ugyanazt akarják: hogy a gyerekeik éljenek, és megvalósíthassák az álmaikat”. Hozzátette: „a háborúban nincsenek győztesek”. A gender-, és újabban woke-ellenes visszacsapás azonban a nők békében betöltött szerepeit sem hagyta érintetlenül. Mint Diana Morais alezredes, a portugál Nemzetvédelmi Minisztérium tanácsadója a sajtószemináriumon elmondta, a nők békében és biztonságban betöltött szerepének erősítését ellenséges hangok azzal igyekeznek aláásni, hogy (mint mostanság annyi mindent) “woke”-nak, a Nyugat által másokra erőltetett ideológiának minősítik, vagy éppen a napjainkban szintén nem túl jó hírnévnek örvendő sokszínűségi intézkedésekkel, a DEI-vel (sokszínűség, egyenlőség, befogadás) mossák össze.

Miközben a demokratikus országokban divat lett ez a fajta antifeminista és sokszínűség-ellenes berzenkedés, a terrorista szervezetek (hurrá) felfedezik a nők hatékonyságát. (Morais példaként említette, hogy a technológiai fejlődés miatt a testi erő jelentősége háttérbe szorul, drónokat nők is tudnak nagy számban irányítani.) Ukrajnában pedig (és ez gyakori a háború sújtotta országokban) 37 százalékkal nőtt a családon belüli erőszak. Ilyen körülmények között, mondta Morais – és ez általános intelemként is ideális – „nem engedhetjük meg magunknak”, hogy holmi „woke” miatti aggályok hátráltassanak minket.