A modern vezetői szerep egyik legösszetettebb kihívása ma már nem pusztán a stratégiai döntéshozatal vagy a piaci verseny kezelése. Ugyanilyen fontos az is, hogy egy vezető miként tud mentálisan és érzelmileg stabil maradni egy olyan környezetben, ahol az információ folyamatosan áramlik, a figyelem széttöredezik, a reakciók pedig egyre gyorsabbá és impulzívabbá válnak.
Ezeket láttad már?
Erről is szól a Money Talks ’26, amelyet 2026. április 22-én rendeznek meg a Millenáris Nemzeti Táncszínházban, és amelynek egyik előadója Tari Annamária klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta és pszichoanalitikus, aki az információtechnológia, a generációs különbségek és a fogyasztói társadalom pszichológiai hatásai felől közelíti meg azt a jelenséget, amelyet digitális hedonizmusnak és analóg kiégésnek is nevezhetünk.
Úgy égünk ki, hogy észre sem vesszük
Beszélgetésünk elején Tari Annamária a vezetői működés alapjairól beszél, de már itt világossá válik, hogy a klasszikus kompetenciamodellek mellé egyre inkább belép egy másik dimenzió is, az érzelmi és kapcsolati működés. „A legfontosabb attitűd a pozitív kapcsolódás a céghez, és ezen keresztül az alkalmazottakhoz” - mondja, majd hozzáteszi, hogy ez nem egyszerűen egy „soft skill” a sok közül.
Ideális esetben adott egy olyan alapállapot, amely meghatározza, hogyan látja a vezető a saját szervezetét. A vezetői kompetencia természetesen továbbra is magában foglalja a stratégiaalkotást, a csapat irányítását, a helyzetek kontrollját és az analitikus gondolkodást. „Mindent, ami lehetővé teszi, hogy felülről rálásson a rendszerre, de ez a rálátás ma már egyre gyakrabban torzul” - hangsúlyozza a szakember. A torzulás egyik legfontosabb oka az állandó digitális jelenlét és az ebből fakadó impulzuselárasztás.
Tari Annamária szerint az okostelefon-használat alapvetően is tud emelni egy általános disztímián – tehát még nem klinikai depresszióról beszélünk, hanem egy kiüresedő, kiégett érzésről. Ez a kiüresedés nem látványos összeomlásként jelenik meg, hanem inkább egy tartós, nehezen beazonosítható rossz közérzetként, amelyben a vezető sokszor maga sem tudja pontosan megmondani, mi a probléma, csak azt érzékeli, hogy nincs jól.
Ha van egy jó ötleted, de nem tudod, hogyan teremtsd meg a pénzt hozzá, legyen ez az első lépés
A kognitív következmények között a figyelem szűkülését, a koncentráció romlását és a döntéshozatal bizonytalanságát emeli ki, míg az érzelmi oldalon a türelmetlenség és az állandó gyorsulás iránti kényszer jelenik meg. „Olyan impulzuselárasztásban élünk, aminek előbb-utóbb mindig van érzelmi és kognitív hatása” – fogalmaz.
A hatalom és az ego játéka
Tari Annamária szerint ez a gyorsulás addiktív természetű. A vezetői működésben pedig ez különösen érzékeny pont, hiszen a döntéshozatalnak sokszor épp az lenne a lényege, hogy képes legyen lassítani, mérlegelni, kontextusban gondolkodni. Ehhez képest a digitális környezet egyre inkább az azonnaliság logikáját erősíti.
„A gyorsaság eléggé addiktív, és hiányában türelmetlenséget idéz elő. Ez a türelmetlenség már nemcsak a hétköznapi helyzetekben, de a vezetői térben is megjelenik. Gyakran látom azt a jelenséget, hogy vezetők a stressz csökkentésére ugyanazt az eszközt használják, amely a túlterhelést is okozza, úgy mint a telefont, az online tér gyors jutalmazó mechanizmusait, játékokat, híreket, közösségi média felületeket. Számtalan 40–50 közötti vezetőt láttam, akinek a telefon elővétele és egy játék elindítása lett a stresszoldás eszköze” – mondja, majd hozzáteszi, hogy ez a megoldás paradox módon ugyanabba a túlterhelt idegrendszeri állapotba visz vissza, amelyből a vezető éppen ki szeretne lépni.
A folyamat hosszabb távon szerinte két szélsőséges irányba vihet. Egyik oldalon megjelenik egy túlkompenzált, kontrolláló, akár nárcisztikusabb működés, amelyben a vezető úgy érzi, hogy mindent kézben tart, gyorsan dönt, és nem kérdőjelezi meg a saját kompetenciáját. Mint az előadó mondja, egy felfújt ego-működés jelenik meg, vagyis „én azt csinálok, amit akarok”, „majd én megoldom”. A másik oldalon viszont ennek ellenpontjaként a kiüresedés és kifáradás áll, amikor a vezető azt éli meg, hogy valójában nem tud semmihez hozzászólni. Ez a két állapot nem egymást kizáró jelenség, hanem egy kontinuum két végpontja, amely között a modern digitális működés folyamatosan mozgatja az egyént.
Hogyan legyünk jó vezetők a digitális korban?
Végül fontos tisztázni: Tari Annamária szerint nem arról van szó, hogy valaki nem teszi le a telefonját, mint inkább arról, hogy az eszközhasználat maga alakítja át a pszichés működést. „A digitális eszközök használata által a személyiség érzelmi oldala is változik. Ez a változás pedig a nap végére is hat, mert a túlzott okoseszköz-használat törvényszerűen hív elő depresszív kifáradást az esti órákra”. Vagyis a digitális hedonizmus – a folyamatos ingerkeresés, gyors jutalmazás és információfogyasztás – akkor csap át egyfajta analóg kiégésbe, amikor az idegrendszer már nem képes tovább fenntartani a folyamatos stimulációt.
Hogyan védhetjük meg magunkat a digitális térben? Íme a szakemberek válasza
A mesterséges intelligencia megjelenése ezt a folyamatot tovább erősíti. Az MI ráadásul új működési környezet is, amelyben a gyorsaság, az automatizálás és az állandó optimalizáció újabb pszichés terhelést jelent. A kérdés ezért egyre kevésbé az, hogy használjuk-e ezeket az eszközöket, hanem inkább az, hogy milyen mentális állapotban tesszük mindezt. A beszélgetés végére kirajzolódik egy világos felismerés: a digitális korszakban a hatékonyság és az önrombolás közötti határ egyre nehezebben húzható meg. „Az önrombolás egy nagyon erős kifejezés erre, mert általában senki nem érzékeli a személyiség érzelmi változásait” – mondja, majd hozzáteszi, hogy a vezetői működés ma már nem választható el a pszichológiai következményektől.
A XXI. században ezért mentális tudatosság is szükséges ahhoz, hogy valaki hosszú távon fenntarthatóan tudjon működni. A Money Talks ’26 éppen ezt a kérdéskört állítja középpontba. Hogyan lehet a digitális gyorsulás, a mesterséges intelligencia és az állandó online jelenlét korszakában úgy vezetni, dönteni és működni, hogy közben ne veszítsük el a kapcsolódás képességét sem másokhoz, sem önmagunkhoz.
