Ez az az érzés, ami nélkül nem biztos, hogy van értelme a második randinak
A legtöbb orgazmussal kapcsolatos internetes találat olyasmikről szól, hogy hogyan tanulhatunk meg a csúcsra jutni; honnan lehet tudni, ha a nő csak megjátsza; hányféle létezik belőle vagy, hogy a nők hány százaléka képtelen rá. Azonban kevés szó esik, az amúgy remélem, sokakat érintő orgazmus utáni sírásról.
Ezeket láttad már?
Talán azért van ez így, mert a legtöbb ember fejében az elérendő cél csakis a gyönyör, ami után nem következik semmi. Maximum egy kis szusszanás, aztán a tusolás. Sokszor persze ez is bőven tökéletes, de nem mindig zárhatjuk le ennyivel.
Szerintem csodálatos dolog, amikor a férfi karjaiban, a külvilágot teljesen kizárva, bármilyen érzelmet megengedve magunknak, szinte mindennel eggyé válva úgy érezzük: kiteljesedtünk. Ez pedig akkora szeretetet, biztonságérzetet, könnyedséget, felszabadultságot ad, hogy tudjuk: ha már testben nem is, de lélekben még egyek vagyunk. Ami olykor örömkönnyekkel jár.
Bár klisé, mégis igaz, hogy a világban egyre kevesebb helyen megengedettek a tiszta érzelmek, így akár olyan helyzetben is megpróbálhatjuk elnyomni, ahol nem kellene. Ott lehet ugyanis a kérdés: mit szól ehhez a másik?
Talán elsőre tényleg ijesztő lehet látni és átélni is, de úgy gondolom, ha már a sírás felüti a fejét a két ember között, akkor abban a kapcsolatban van annyi érzelem és bizalom, hogy ez csakis építő hatású lehet. Mindennek persze megvan a maga fiziológiája is, de azt hiszem, ez nem az a témakör, ahol számunkra ez most fontos lenne.
Így minden nőnek, aki ezt valaha visszatartotta, az javaslom, hogy ne tegye, mert túl sok jótól fosztja meg magát és a kapcsolatát. A férfiaknak pedig azt üzenem, legyenek tudatában, hogy minden rendben van, és mindent jól csináltak. Ezek nem megbánásból vagy bármilyen rossz érzésből fakadó könnyek, hanem ilyenkor a párjuk szívét érintették meg.
