Őszintén a figyelemzavarról: egy nap alatt éveket lehet leélni, és ez iszonyú fárasztó

2021.november.8.

Ennek a cikknek az ötletétől a megvalósításáig hosszú út vezetett. Már ahhoz képest, ami normálisnak mondható egy olyan ember esetében, akinek szakmája az írás. Ennek oka részben az, hogy a szerző a felnőttkori figyelemzavar bizonyos tüneteivel rendelkezik. Ezért is ír erről a témáról.

Őszintén a figyelemzavarról: egy nap alatt éveket lehet leélni, és ez iszonyú fárasztó
Fotó: Gettyimages.com

Kitalálni, anyagot gyűjteni, belevinni a személyeset az még hagyján, a fejemben szinte azonnal kész volt az írás. Mindig minden azonnal kész van nálam gondolatban. A megvalósítás viszont akadályos lehet, mert a figyelmem gellert kap minden, mások számára talán érdektelen, de számomra iszonyú érdekfeszítő dolgon. Könnyű azzal érvelnem, hogy egy újságírónak minden kaland, ám ez a hozzám közel állókat nem vigasztalja, ha rájuk meg nem figyelek.

Újra felvenni a fonalat

A cikkírás kezdetén, amikor először felálltam a laptopomtól, mondván, hogy kimegyek kávét inni és gondolkodni a teraszra elkezdődött a szokásos mizéria. Előre szaladtak a gondolataim, merengtem a gyerekkoromon, hogy milyen jelei voltak a hiperaktivitásomnak akkoriban, és hogyan függhet ez össze a felnőttkori figyelemzavarral, de hirtelen eszembe jutott, hogy másnap reggelre el kell készítenem egy jegyzőkönyvet a főállású munkahelyem számára, elkezdtem azzal foglalkozni gyorsan, nehogy elfelejtsem. Közben teljesen kiesett a fejemből a cikk, elcsábította az agyamat az anyai gondoskodás ürügye, úgy éreztem, hogy be kell tennem egy mosást, hiszen a gyerek másnap elutazik, meg kell, hogy száradjanak a cuccai. Hozzáteszem, kényszeres mosogató vagyok, nem tudok úgy elsétálni a tele mosogató mellett, hogy egy perc alatt tisztára ne mosogassam belőle az edényeket, és közben meditálok is, így ez a tevékenység bárminek keresztbe tesz. Amikor visszatértem a képernyőhöz, nem volt nehéz újra felvenni a fonalat, de, amikor megjött a könyvfutár, ismét kizökkentem. Örömmel téptem fel a csomagot és gyorsan beleolvastam a kötetbe, amiről recenziót kell írnom majd két hét múlva, tehát az ráért volna, de azért mégsem bírtam ki, hogy bele ne nézzek, így elnyelt egy másik történet. Ahogy megszólalt a telefonom kijózanodtam, a sarokba dobtam a könyvet és ott is felejtettem, - napok múlva egy újabb gomolygásomban majd úgyis megint a kezembe akad - az egyik projektem vezetője volt az, aki megígértette velem, hogy a pályázatbeadás sikerének érdekében írok egy pár soros projektbemutatót éjfélre. Leültem hát a géphez ismét, és megírtam a sürgősségi anyagot, csak ezután tértem vissza a cikkhez. A párom felhívott közben, elmesélt valami fontosat a napjából, amiből estére semmire nem emlékeztem és ettől kicsit szomorú volt, én meg ingerült lettem, hogy nem figyel rám eléggé oda és még csak jókedvet sem színlel ha lát… és így tovább, egy nap alatt éveket lehet leélni akár, és ez iszonyú fárasztó.

Egy helyben ülve a feladatra fókuszálni

A párhuzamosan többfelé figyelő, alkotó embert nem a múzsa csókolgatja, hanem a határidő fojtogatja így az alkotás öröme is elvész félúton.

Nyilván sokan vagyunk, különösen nők, akik multitaszkingolnak egész életük során, több dolgot vagyunk kénytelenek csinálni párhuzamosan. Család, karrier, házimunka, közösségi élet és így tovább, megfelelni minden elvárásnak, a feladatokban úszva néha a figyelmet követelő gyerekről is megfeledkezve, majd azon gondolkodva tölteni a szabadságot is, hogy mit nem fejeztünk be rendesen. Fontos megjegyezni, hogy a gyerekre való nem figyelés a stressz miatt rá is úgy hat, hogy hajlamosítja a figyelemzavarra természetesen. A figyelem megosztásának képessége persze nem betegség vagy személyiség zavar, inkább egy jó adottság és magas fokon művelhető. Bárkivel előfordulhat az is a rosszabb napjain, hogy nehezen tud koncentrálni, egy helyben ülve a feladatára fókuszálni, beosztani az idejét, ütemezni, időre befejezni a dolgait. Ám, ha tartósan fennáll az állapot, hogy nehéz fenntartani a figyelmet, ha valaki nem képes követni az instrukciókat a munkájában, mert elvonják a figyelmét a külső ingerek, feledékeny a mindennapokban, elveszít dolgokat, nehézségei adódnak a tevékenységei szervezésében, akkor ez jelentősen rontja az életminőséget, ami már azt jelenti, hogy baj van. Ez a felnőttkori figyelemzavar.

A tünetei hasonlóak az ADHS-s gyerekek tünetegyütteséhez, ahol a figyelemzavar, a hiperaktivitás és impulzivitás együttes hatása a jellemző. Az elhanyagolt ADHS-s gyerekből jó eséllyel figyelemzavaros felnőtt lesz, de a tünetek később enyhülhetnek terápia hatására, vagy éppen kialakulhatnak, fokozódhatnak bizonyos körülmények között, illetve a sok stressz következtében.

Nem betegség, hanem védekezés

A nyolcvanas évekig nem is tudott a világ erről a pszichés zavarról és sok esetben ma sem ismerik fel, illetve nem, vagy rosszul kezelik, ami különösen a gyerekek esetében drámai a felnőtt korukra nézve, ugyanis a hiperaktivitással járó impulzuskontroll zavar, (ami azt jelenti például, hogy az ember akkor is megvesz, megszerez azonnal magának dolgokat, amik megtetszenek neki, ha egyáltalán nincs rá szüksége), vagy az indulatkezelési problémák kriminalizálhatnak. A Kanadában élő, mára igen népszerű orvos és pszichoterapeuta, dr. Máté Gábor Szétszórt elmék című könyve reveláció volt a témában, amely magyarul 2013-ban jelent meg. Leírja, hogy a figyelemzavar az elme folyamatos vándorlásával, vagyis elkalandozásával jár, de tünete a türelmetlenség, a kontrollálatlanság és a fizikai nyugtalanság. Ezekből a tünetekből pedig az egyik is épp elég ahhoz, hogy problémát okozzon a tanulásban, a munkában, és a személyes kapcsolatokban. Ha az ember esze folyton máshol jár, mindig úgy fogja érezni, hogy nem tudja kibontakoztatni a képességeit. Ha valaki mentálisan nincsen jelen ott, ahol éppen tartózkodik, akkor a másik ember, a gyereke, a párja magányosnak érzi magát mellette. A figyelemzavarról mára kiderült, hogy bár biológiai, de nem genetikai alapú és az agy-, az idegek fejlődésével van összefüggésben, ezért a legfontosabb körülmény, amely befolyásolja gyerekkorban, az a szülőhöz való kötődés és az összehangolódás. Ami pedig a felnőttkorban is nagy hatással van a figyelemzavar fokozódására az a stressz és a környezet, a többi ember támogatásának a hiánya. A figyelemhiány nem betegség dr. Máté Gábor szerint, hanem védekezés. Ha valakit stresszhelyzetbe kerül az a természetes, hogy menekül, szembeszáll, vagy segítséget kér. Ha egyikre sincs lehetőség, akkor érzelmileg „fut el” a számára elviselhetetlen helyzetből, máshová helyezi át a figyelmét, kifelé él, felületesen, hogy azonnali elismerést arasson, vagy munkamániás lesz, egyre több feladatot vállal, aztán, ha nem tudja beosztani, akkor „szélhámos” módjára menekül.

Fontos, hogy foglalkozzunk magunkkal, azért, hogy másokra is figyelni tudjunk. Ezért, ha tartós tüneteket észlelünk, kérjünk segítséget, mert nagy eredményeket érhetünk el a figyelemzavar visszaszorítása terén. Gyógyszer is van rá, ám az csak elnyomja a tüneteket, belül semmi nem változik, ezért csak átmeneti megoldás. Fontos, hogy nem a viselkedés, a személyiség megváltoztatása a cél, hanem a fejlődés segítése, márpedig élethosszig képesek vagyunk fejlődni érzelmileg, agyilag és testileg is.

A felnőttkori figyelemzavar tünetei a következők, és ezekből egy-kettő megléte is súlyos gondokat okozhat, tehát a drámák elkerülése végett érdemes megoldani.

- Rendkívüli figyelemzavar a munkahelyen, az irodában, a nagy nyüzsgésben folyamatosan elveszik a fókusz, nem tudja kézben tartani a dolgait és ez stresszt okoz.

- Probléma a felnőtt lét felelősségeinek vállalásával, a családban, a baráti kapcsolatokban, a munkahelyen.

- Az autóvezetésben felmerülő gondok: figyelmetlenség a volán mögött, gyakori, kisebb-nagyobb balesetek.

- Magánéleti problémák, a másikra való oda nem figyelés, a problémák meg nem értése, az érzelmek felismerésének a romlása.

- Gyakori, tendenciózus félreértés, félrehallás.

- Nyugtalanság, relaxálásra való képtelenség, alvászavarok, megmagyarázhatatlan feszültség, idegesség, váratlan dühkitörések, kis problémából nagyobb csinálása látszólag indokolatlanul.

- Halogatás, a problémák görgetésének az állandósulása.

- A fontos és kevésbé fontos dolgok megkülönböztetésének nehézsége. A fontos dolgok bagatellizálása, az apróságok felnagyítása.

- Az időpontok betartására való képtelenség, notórius késés, a határidőkből való kicsúszás, az idő tudomásul nem vétele.

Ezek mind idegesítő tulajdonságok és a figyelem hiánya miatt alakulnak ki, ami pedig a stresszbetegség jellemzője a felnőtteknél. Ha a figyelem, a fókuszáltság helyreáll, újrahangoljuk az idegrendszert egy terapeuta, coach, edző, vagy más, újabb módszerekkel – biofeedback, neurofeedback - foglalkozó szakember segítségével, akkor a kellemetlen személyiségvonások, „rossz tulajdonságok” is eltűnnek, és megnyugodhat a család, a munkahely, a baráti társaság. Persze ehhez idő kell, és az ő megértésükre és segítségükre is szükség van.

Szerző: Artner Szilvia

Ez is érdekelhet

Mi okozza a csirkebőrt és hogyan veheted fel vele a harcot?

Mi okozza a csirkebőrt és hogyan veheted fel vele a harcot?

Divat Shoppingtipp

Szuper táskák a Michael Kors és az Ashya kollaborációban

Szuper táskák a Michael Kors és az Ashya kollaborációban

G-Életstílus

Ha régóta gondolkodsz a karrierváltáson, 2022 a te éved lesz! Itt van néhány tipp, hogy hogyan vidd véghez

Ha régóta gondolkodsz a karrierváltáson, 2022 a te éved lesz! Itt van néhány tipp, hogy hogyan vidd véghez