Párhuzamos valóságok a párkapcsolatban - így találhatjátok meg a közös hangot egymással

„Ha két ember mindig mindenben egyetért, akkor ott az egyikőjük felesleges” – kezdi Billy Grahamet idézve Lindák Linda szexuálpszichológiai szakpszichológus, ezzel máris megragadva a párkapcsolatok egyik alapkérdését. Bár úgy képzeljük, hogy a szerelem egy rózsaszín felhő, amelyen ülve mindenről ugyanazt gondoljuk, valójában teljesen rendben van, ha ez nem mindig alakul így.

Ugyanazt a filmet nézitek?

„Sokszor tapasztalom a klienseim beszámolóiból, hogy nemcsak más filmet néznek, de gyakran másik moziban is ülnek” – mondja Linda, hangsúlyozva, hogy ez többek között azért van így, mert máshonnan, más úton érkezünk abba a bizonyos moziba. Számíthat az is, hogy nők vagy férfiak vagyunk, hiszen míg a férfiak sok esetben racionalitásra alapozva, addig a nők érzelmi oldalról közelítenek meg egy-egy helyzetet.

Ezek értelmezését befolyásolhatja, hogy milyen a személyiségünk; extrovertáltak vagy introvertáltak vagyunk-e, de az is nyom a latba, hogy milyen sérüléseket hordozunk. Hiszen aki komoly csalódással a háta mögött vág bele egy kapcsolatba, bizalmatlansága okán könnyen lehet, hogy olyan gesztusokba, mondatokba is negatívumot lát bele, amelyek a másik fél részéről ártatlanok. Számít továbbá, hogy hogyan neveltek minket a szüleink, és milyen emberekkel találkoztunk személyiségfejlődésünk során, hiszen ez is formálja többek között a nemi szerepekről való felfogásunkat, az értékrendünket és a kötődési mintáinkat.

Hatos vagy kilences?

„Az egyik kliensemnél a feleség nehezményezte, hogy sosem kap semmiféle elismerést azért, hogy mindennap mos, főz, takarít. Megelégelte, és közölte, hogy onnantól kezdve semmit sem fog csinálni otthon házimunkaként. Kiderült, hogy a férj gyerekkorában azt látta, hogy az édesanyja a munkából való hazatérés után mindig nekiállt meleg vacsorát főzni és kitakarítani a lakást. Vagyis azért nem dicsérte a neje munkáját és vette természetesnek azt, mert olyan családban nőtt fel, ahol ez volt a megszokott” – hoz példát a praxisából Linda, nyomatékosítva, mekkora szerepe van az otthon látottaknak a későbbi párkapcsolatainkra nézve.

Szolgáltató vagy vagy társ ebben a kapcsolatban? 5 kérdés, ami segít eldönteni

Ebben a történetben jól látszik, hogy a férj szemében a feleség „nem csinál semmit extrát”, míg utóbbi úgy éli meg, hogy ő viszi a hátán az egész háztartást, és ezért köszönetet sem kap – mintha két teljesen különböző filmet néznének, pedig ugyanazt a helyzetet élik meg. Ezen a ponton valószínűleg mindenkiben megszületett a gondolat, hogy melyiküket pártolja, hiszen a legtöbb ilyen jellegű vita erről szól – de nem létezik egyetemes igazság.

„Képzeljük el, hogy két ember áll egymással szemben, köztük a földön pedig egy szám, és azon vitatkoznak, hogy hatost vagy kilencest látnak. Hogy döntjük el, kinek van igaza? Mindkettőjüknek vagy egyikőjüknek sem?” Amint azonban ez lesz a fő kérdés, a kapcsolat dinamikája, az alappillérként értelmezhető egyensúlyi helyzet könnyen felborul. „Lesz egy győztes és egy vesztes, aki pedig rendszeresen alulmarad, azt fogja megélni, hogy neki sosem lehet igaza, és lassan, tudattalanul elkezd eltávolodni a másiktól.”

Kérdezz, ne feltételezz!

Felismerni viszonylag könnyű, ha a partnerünk más filmet néz, a megoldás viszont már nehezebb feladat. „Ez ugyan nem pszichológiai, hanem kommunikációelméleti fogalom, ettől függetlenül nagyon is ideillik: figyeljük meg, hogy az egyik oldalon van egy közlési szándék, a másikon pedig egy értelmezés, a kettő pedig sokszor köszönőviszonyban sincs egymással” – mondja Lindák Linda.

Vagyis hiába gondoljuk, hogy világosan fogalmazunk, ha a másik teljesen mást ért abból, amit mondunk. Innen pedig már csak egy lépés a jól ismert „gondolatolvasás”. „Ennek két formája lehet: van, amikor az egyik fél elkezdi fejben felépíteni, mit gondolhat a másik, és a hógolyóból hirtelen lavina lesz. Ezt a problémát kommunikálja a párja felé, aki csak kapkodja a fejét, hogy hogyan jutottak el idáig, hiszen lemaradt az első öt lépésről. A másik, amikor a partnertől várja, hogy kitalálja, mi jár a fejében, mire van szüksége – ez persze képtelenség, hiszen senki sem gondolatolvasó.”

Az ilyen helyzetek megelőzhetőek lennének, ha többet kérdeznénk és kevesebbet feltételeznénk. A szakember szerint empátiával és kíváncsisággal sokkal többre megyünk, mint hallgatólagos elvárásokkal. „Azok szokták feltételezni, hogy a másik fél bántani akarja őket, akiknek nincs elég önbizalmuk, vagy nem érzik a másik szeretetét a kapcsolatban, esetleg szorongó kötődésűek.” Ezért fontos, hogy visszakérdezzünk: „Jól értettem? Azt akartad mondani, hogy…?” Így van lehetőség a pontosításra, és arra, hogy jobban megértsük egymást. A jó hír? Ez tanulható. De csak akkor, ha hajlandóak vagyunk rá.

Ismerd meg magad

Nemcsak a másikat kell jól ismerni, hanem legalább ennyire fontos az önismeret is. „Egyszer egy kliensem azzal jött hozzám, hogy nagyon hálás, amiért megtanítottam neki a varázsmondatot. Kíváncsi voltam, mire gondol, mire azt mondta: azt javasolta nekem, kérdezzem meg a feleségemtől, amikor veszekszik velem, hogy valójában mi a baj.”

A házasságot is tönkreteheti, ha rendszeresen ezt teszitek elalvás előtt

Sokszor ugyanis azért beszélünk el egymás mellett, mert nem arról folyik a vita, ami az igazi probléma. Ezért is fontos saját érzéseink és szükségleteink felismerése, hiszen lehet, hogy nem a mosatlan edények vagy az eltűnt távirányító a gond, de „könnyebb” azon összeveszni, mint egy komolyabb dolgon. „Ha meg tudom fogalmazni, hogy nekem mire van szükségem, és ezt el is tudom mondani a másiknak, általában sikerül dűlőre jutni.” Nemcsak azt kell tudnunk, hogy mi a bajunk, hanem érdemes feltérképezni a saját kötődési mintáinkat, párkapcsolati sémáinkat is.