Prémium szerelem

Nem is tudom, hogy kezdjem. Olyan, de olyan srácot találtam a múltkor a bankban, hogy lehidaltam. Magas, kreol, jóképű, fekete haj, s hozzá azok az észbontóan kék szemek. És ahogy mosolyog!

(X)

Ügyfélszolgálatos amúgy, de kettesben lehetek vele, ha bemegyek a bankba. De mielőtt még gratulálnál: nem úgy. Tök jó a történet, ahogy találkoztunk. Múltkor benn voltam a fiókban, ami nem szokásom, mert amúgy a neten bankolok. Szóval pont vele szemben ültem le, nézi a monitort, és megkérdezi (bariton, édesem, bariton!), hogy mindig ennyi pénz van-e a számlámon, meg hogy havonta mennyi pénz jön rá. Mondom, hogy néha még több is van, meg hogy ennyi szokott jönni, esetleg még egy-két százezer, ha prémium van, de miért. Erre azt mondja nekem, hogy ha akarom, lehetek az ő prémium ügyfele.

Azt hittem, nem jól hallok, mintha randira hívott volna, úgy elkezdett zakatolni a szívem. Persze komoly maradtam, erős csajok vagyunk elvégre, és kérdeztem, ez konkrétan mit takar, ez a prémium ügyfélség. Hát egy: nem kell sorszámot kérni, előzetes időpont egyeztetés alapján soron kívül fogad; kettő: diszkréten, ha akarom, kettesben beszélhetünk; három: kedvezményes díjazású lesz a számlavezetésem; négy: alacsonyabb költség mellett vehetek fel egyes hiteleket; öt: segítséget kapok pénzügyeim tervezésénél; hat: exkluzív, azaz csak a prémium ügyfeleknek kínált befektetési lehetőségeket ajánl nekem személyre szabottan.

Komolyan mondom, a hatból már egyért is a karjaiba omlottam volna. De fapofával ültem vele szemben, hadd győzködjön még. Mondta is rendesen, a végén nem kérdezett, hanem annyit mondott, gondoljam meg, itt a névjegykártyája, hívjam fel, ha döntöttem.

Tudod, ki akar gondolkodni. Tippelj, hogy döntöttem. Szerinted?

Ölellek