„És akkor életem szerelme bemutatta nekem a menyasszonyát"
Mindenkinek van legalább egy horrorsztorija élete legrémesebb randevújáról, és ez rendben is van, tényleg nehéz megúszni, hogy egy tapintatlan, kellemetlen alakkal hozzon össze a sors, hiszen a közösségi médiában szinte mindenki vetít és teljesen mást mutat, mint ami a valóság.
Ezeket láttad már?
Ha eddig sajnáltad magad, hogy te vagy a világ legszerencsétlenebb párkeresője, akkor most dőlj hátra, lazíts, és légy végre megértőbb, odaadóbb magaddal szemben. Az alábbi esetek annyira elképesztőek, hogy nem tudtuk, sírjunk-e vagy nevessünk, amikor az ismerőseink elmesélték őket. Figyelj csak!
A film forog tovább
Vica huszonhat éves és egy mozizós randin így járt: „A partnerem nagyon szeretett volna látni egy filmet, de a pénztárnál közölték, hogy sajnos már minden jegy elfogyott. Ő nagyon elkeseredett, de végül úgy döntöttünk, megnézünk egy másikat, ami szintén épp akkor kezdődött. Mikor leültünk a teremben, a srác hirtelen fölállt, és közölte, hogy ki kell szaladnia a mosdóba. Negyed óra is eltelt, de még sehol sem volt. Aztán még fél óra... Írtam neki egy esemest, de semmi válasz nem jött. Olyan ideges lettem, hogy otthagytam az előadást, és kimentem az előtérbe szétnézni. Még jó, hogy nem nyitottam be a férfi vécébe. Már épp indulni készültem - miután a telefonjára nem válaszolt -, amikor egyszercsak megláttam kijönni egy teremből. Kiderült, hogy bessurrant arra a filmre, amit látni akart, és a lépcsőn ülve végignézte. És azt hitte, én ezért jó fejnek fogom tartani..."
Még szerencse, hogy a gyerekvállalás nem jött szóba!
A harminc éves Andreának kicsit gyors volt a tempó: „Másodszor találkoztam egy sráccal, akivel egy bárban nagyon egymásra hangolódtunk, és megígérte, hogy az első alkalommal valami igazán különleges vacsorával fog meglepni. Értem jött autóval, és egyszer csak leparkolt egy hatalmas családi ház előtt. Még csodálkoztam is, hogy ilyen fiatalon ekkora háza van, amikor kiderült, hogy éppenséggel a családjához vagyunk hivatalosak. Köpni-nyelni nem tudtam, amikor anyuka és apuka negédesen kérdezgettek, hogy milyen terveim vannak a jövőmre nézve."
Inkább a fiúnak kellett volna elsüllyedni szégyenében!
A huszonkilenc éves Liza nem találta a szavakat a döbbenettől. „Egy konferencián megismerkedtem egy nagyszerű pasival. Remek humora volt, nagyon szexi mosolya és nagyon udvariasan és kedvesen viselkedett. A kávészüneteket végigbeszélgettük, és a két napos konferencia első napjának a végén megkérdezte, nem mennék-e el vele vacsorázni. A vacsora nagyszerű volt, nemcsak a világnézetünkben, hanem szakmai téren is nagyon hasonlóan gondolkodtunk. Mikor elváltunk, gyengéden megsimította a kezem, és azt mondta, ezen az estén egy nagyon különleges embert ismert meg. Már másnap délelőtt fölhívott, és hamiskás hangon megkérdezte, lenne-e kedvem még a héten megismételni a vacsorát? Szinte repültem az étterem felé, ám döbbenten láttam, hogy a pasas egy másik nővel cseveg kedélyesen. Zavartan köszöntem, ő meg széles mosollyal pattant föl és azt mondta: úgy örülök, hogy eljöttél, nagyon szerettelek volna bemutatni a mennyasszonyomnak!"
A romantika is relatív
A huszonhárom éves Lilla kicsit eltürelmetlenedett. „Épphogy csak megismerkedtünk egy sráccal, amikor egy hetes nyaralásra indultam a szüleimmel. Az előző napot így együtt töltöttük az ő Pest környéki házukban. Nagyon jól szórakoztunk, de mondtam, hogy este nyolcra haza kell érnem, ugyanis másnap korán ki kell mennünk a reptérre. Lovagom nagyvonalúan megígérte, hogy hazafuvaroz. Viszont azt a szerinte jó viccet találta ki, hogy csak 30 kilométer per órás sebességgel hajtott, csak hogy minél tovább tartson a randevú. Iszonyú kínos volt, ahogy a többi autós bemutogatott meg dudált ott veszettül, míg mi az úttesten andalogtunk az autónkkal. Mikor megkértem, hogy siessen kicsit, mert már késésben is vagyok, letromfolt, amiért nem értékelem romantikus gesztusát."
