Szakítás helyett együtt maradni? 3 inspiráló történet, hogy lehetséges
Ha úgy érezzük, vége a kapcsolatunknak, az még korántsem jelenti azt, hogy ez tényleg így is van. Olvasd el azoknak a történetét, akik a szakítás helyett végül inkább mégis együtt maradtak.
Ezeket láttad már?
A gödörből talán mégis van kiút, és előfordul, hogy egy párnak nem kell átélnie a szakítás szenvedéseit, hanem kemény munkával ugyan, de meg tudják oldani a problémáikat.
Sokkot kaptam
„Imádtam a barátomat, de két év után valahogy elkezdett fárasztani, hogy mindent együtt csinálunk. Meguntam a kapcsolatot, és titkon arra vágytam, hogy belevághassak valami izgalmasabba. Őt viszont nem akartam megbántani, ezért elkezdtem abban reménykedni, szinte „bevuduzni”, hogy ő szeressen bele valaki másba. Nyilván nagyrészt amiatt, hogy én már nem voltam olyan szerelmes, és ezt ő érezte, fél év után elkezdett vonzódni egy egyetemi csoporttársához.
Ezt pedig őszintén elmondta nekem. Valósággal sokkot kaptam, és azonnal megértettem, hogy semmi szín alatt nem akarom, hogy vége legyen a kapcsolatnak, mert nélküle nem is tudnék élni. Végre én is őszinte tudtam lenni vele, és bevallani a kettőnkkel kapcsolatos kételyeimet. Még sok-sok hónapot dolgoztunk a kapcsolaton, hogy végül megszilárduljon, és mindkettőnk igényei érvényesüljenek benne. Már van egymáson kívül is életünk, de azt is tudjuk, milyen nagy dolog a mi szerelmünk, és óvjuk minden erőnkkel.” Liza (29)
Mi a boldogság?
„Sok kudarcos kapcsolattal és immár alapos önismerettel a hátam mögött, az igényeimet nagyon világosan kifejezve vágtam bele egy újba. Haladt is szépen a maga útján, tiszteltük és szerettük egymást. Azonban már nagyon szerettem volna gyereket, ezért a párom elé álltam, és azt mondtam, fél év gondolkodási időt adok neki, többet egyszerűen nem tudok, mert már harmincöt is elmúltam. Neki ez még korai volt, így szépen, csendben különváltunk.
Aztán pár hónap tinderezés után kénytelen voltam megkérdezni magamtól, hogy tényleg annyira szeretnék gyereket, hogy még a szerelmet is feladnám érte? Nem lehetne egy picit jobban bíznom magamban és a másikban? A válaszom ekkor már megvolt, de nem tudtam, vajon az exem is ugyanígy gondolja-e. Szerencsére kiderült, hogy igen. Újra összejöttünk, egy időre levettük a gyerekkérdést a napirendről, aztán egy romantikus éjszakán ő maga mondta, hogy vágjunk bele. Négy hónappal később teherbe estem, és most várjuk a babánkat.” Rita (37)
Akkor is szeretlek, ha nem hiányzol
„Kilenc éve voltunk együtt a férjemmel, amikor egy külföldi munka miatt egy évre távkapcsolatba kényszerültünk. A házasságunk már az elutazása előtt is ellaposodott, és ahogy teltek a hónapok, mindketten azt éreztük, nem is hiányzik már úgy a másik, és tudnánk egyedül vagy mással élni. Amikor hazautazott, különköltöztünk, de még elmentünk egy párterápiára, azért, hogy barátokként válhassunk el. Ott azonban ráébredtünk, rengeteg potenciál van még a házasságunkban, és egy nagy veszteség lenne a válás.
A terápia során „visszamentünk” az alapokhoz, a kezdeti szenvedélyes szerelemhez, és csak úgy zúdult ránk a sok, elfelejtett szép emlék. Ezekre aztán újra lehetett építkezni, megerősíteni, amit meg kell, kijavítani a hibás dolgokat, és tulajdonképpen újra egymásba szeretni. Sokáig tartott, voltak visszaesések, de végül együtt maradtunk, és azóta két évfordulót ünneplünk.” Orsi (33)
