„Nem akartam szexmentességgel kínozni" - Amikor inkább igent mondasz, csak szeressen
Nekem úgy tűnik, többen vannak, akik az érzéseik helyett egy forgatókönyvet követnek az ágyban: van egy elképzelésük arról, milyennek kéne lennie a szexnek, és ahelyett, hogy a testükre figyelnének, a következő lépést hajtják végre. Kérdés: mennyire lehet jó egy szexuális élmény, ha nem a vágyainkat követjük?
Ezeket láttad már?
Hosszú éveken keresztül úgy működtem az ágyban, ahogy sok nőtársam: nem azt kerestem, amire vágytam, amit kívántam, és nem arra figyeltem, hogy mi lenne jó nekem, hanem hogy mit kellene csinálnom. Kiemelkedően jól akartam teljesíteni a párom és a társadalom szemében is. Csakhogy ez így nem működött, de hogyan is működhetett volna valami a szex során, ha csak a megfelelési kényszer miatt tettem?
Fontosabb volt az, hogy bizonyítsak
Nagyon nehéz kiiktatni az elvárásoknak való megfelelést a hálószobából. Nekem például évekbe telt, és még most is rajtakapom magam időnként, hogy nem a testemből cselekszem, hanem fejből. Gyakorlatilag sosem éreztem vágyat a szexre, ami annak is volt köszönhető, hogy mindig minden a párom ritmusa szerint történt. Ő megkívánt, elkezdett közeledni, én pedig hagytam, hogy azt csinálja, amit szeretne. Amikor már nagyon rossz volt, néha szóltam, de előfordult olyan is, hogy annyira erős volt bennem a megfelelési kényszer, hogy még akkor sem. Mindemellett fogalmam se volt, mit is kérhetnék, hiszen nem igazán voltak jó tapasztalataim, és nem tudtam rámutatni valamire, hogy „ezt csináld újra, mert nagyon élveztem.” Ötletem sem volt, mitől lehetne számomra is élvezetes az együttlét.
Fogalmam sem volt arról, hogy nekem is lehetnek vágyaim
Nem sokat tudtam a szexről, azt viszont igen, hogy nélküle nem igazán tud működni egy párkapcsolat. Ráadásul az akkori páromon is megtapasztaltam, hogy ha nem elégülhetett ki (főként, ha valamiért megszakadt az együttlét miután ő már felizgult), akkor "eljött a világvége." Nem bírtam a hisztijeit, így okosabbnak láttam megadni neki azt, amire vágyott. Csakhogy az közben nem merült fel bennem, hogy így viszont magamat áldozom fel, ami hosszú távon nagyon rossz hatással lesz a szexualitásomra. Pár évvel később javult a helyzet, és lett egy olyan párom, akinek már nem volt életbe vágóan fontos a szex. Jól megvolt nélküle, sosem erőltette. Ez számomra kiváló lehetőség lett volna arra, hogy végre teret nyerjenek az én vágyaim, és akkor és úgy történjenek a szeretkezések, ahogyan az nekem jó, de akkor még fogalmam sem volt arról, hogy nekem is lehetnek vágyaim.
Azt hittem, követni kell egy forgatókönyvet
Az volt a fejemben, hogy a szex egy bizonyos forgatókönyv szerint zajlik: kis csókolózás és simogatás után a párok már rá is térnek a "lényegre." Mindebben, ha van is orális szex, a végén mindenképpen behatolással és egy időben átélt orgazmussal kell zárni. Persze a filmekből még azt is megtudtam, hogy ez úgy kezdődik, hogy a két fél őrülten kívánja egymást és alig bírják kivárni, hogy végre lekerüljön róluk a ruha. Azt éreztem, hogy ez a fajta szenvedély nálam esélytelen, de a további lépéseket (simogatás nemiszervek izgatása, behatolás) már nagyrészt teljesíteni tudtam – természetesen az orgazmust leszámítva.
A főzésnél sem kötelező pontosan a recept szerint haladni
Fel sem merült bennem, hogy akár máshogy is lehetne szeretkezni! Hogy nemcsak ezen "szabályok" mentén lehet csinálni, hanem akárhogy, ahogyan csak szeretném. Nem is sejtettem, hogy lehetséges például az, hogy csak nézzem, ahogy kielégíti magát, ha éppen ahhoz van kedvem, vagy kihagyjuk a behatolást, mert éppen úgy esik jól.
Senki sem mondta nekem, hogy a szexbe be lehet vinni a kreativitást is, és nemcsak a Kámaszútrából lehet szexpózokat válogatni, hanem "menün kívüli fogások" is léteznek. Mint például ahogyan főzni is szeretek: megnézek pár receptet, majd abból inspirálódva elkészítek egy teljesen egyedi ételt, amilyet még soha senki nem főzött, és ami sokkal jobban illik az éppen aktuális hangulatomhoz.
Ha vasárnap, akkor szex
Akkoriban gyakorlatilag úgy működött a szexuális életünk, hogy amikor már közeledett a hétvége, bennem egyre erősödött a szégyenérzet, amiért már megint több napja nem feküdtünk le egymással. A hét utolsó napján képtelen voltam elviselni a kudarc gondolatát, hogy szexmentesen teljen el a hét, így kezdeményeztem az együttlétet.
Hogy miért volt ez kudarc? A párom ugyan sosem reklamált azért, hogy kevés lenne a szex, mégis az előtte lévő kapcsolataimban megtanultam, hogy „a férfiaknak erre szükségük van”, és mivel szerettem őt, nem akartam szexmentességgel kínozni. Persze csak feltételezések alapján tettem mindezt - nem kérdeztem meg, ő mit akar, neki mi lenne a jó, csak betettem őt ugyanabba a dobozba, amikben az előző partnereim voltak, holott ő egy teljesen más személyiség volt.
Ő sosem ellenkezett, mindig örömmel kapcsolódott rá a szerelmeskedésre. Csakhogy ennek két hátránya volt: egyrészt nem hagytam, hogy ő is kezdeményezzen és átélje a csábítás élményét, másrészt nem vártam meg, hogy megkívánjon. Ráadásul mivel nem vágyból, hanem agyból indítványoztam az aktust, így azok az alkalmak nem is sikerültek túl jól.
„A férfiaknak mélytorok kell”
Van egy másik tipikus megnyilvánulása is az agyból történő szexnek. Nem egy kliensem hiszi azt, hogy bizonyos dolgokat produkálni kell az ágyban, különben „nem lesz elég jó” a párja számára. Ilyen például a mélytorkozás.
Hiába nem kívánja azt az adott nő, sőt, egyenesen irtózik tőle - mert egyből a gyomortükrözést juttatja eszébe -, mégis kétségbeesetten keresi a módját, hogyan tudná abszolválni ezt annak érdekében, hogy a párjának biztosan „jó legyen”. Közben pedig hiába kapja azt a visszajelzést tőle, hogy neki erre nincsen szüksége, a nőt annyira hajtja a megfelelési kényszer, hogy meg sem hallja azt. Pedig ha nemcsak az agyában tomboló pánikra figyelne, hanem arra, amit lát, hall, érez a párján, akkor tudná, hogy sokkal egyszerűbb dolgokkal is - a szó legjobb értelmében - az őrületbe tudja kergetni a férfit. Elég például csak felvennie azt a szexi bugyikát, és a párja már el is olvadt! Azonban amikor az agyunk és nem a testünk irányít, hajlamosak vagyunk észre sem venni, hogy a világ milyen szép körülöttünk, és a kedvesünk mennyire élvezi az egyszerű érintéseinket is.
Ne érezd kötelezőnek a behatolást
Én szerencsére sosem vettem át a pornófilmekből azt az elvárást, miszerint le kellene engednem a párom péniszét a garatomon, azonban volt sok más, amit viszont nem volt könnyű kiiktatni. Például a napokban jöttem rá arra, hogy az első orgazmusom után (amihez orálisan, vagy kézzel jutok el) mindig sürgetni szoktam a behatolást. Mindezt nem azért teszem, mert annyira vágyom már rá, épp ellenkezőleg: legszívesebben pihennék, visszahúzódnék. Csakhogy az orgazmusom után azt hiszem, hogy most akkor „neki kell következnie”, „most már neki is legyen jó”, és „nem maradhat főfogás nélkül”. Hiába foglalkozom szexedukációval évek óta, csak mára sikerült fülön csípnem magamon ezt a rossz szokást, és azt mondani magamnak: „Lili, nem kell rohanni, nyugodtan pihenhetsz! Nem kötelező hagyni a behatolást, hiszen látod, mennyire élvezi azt is, ha a kezedben tartod a péniszét!"
Úgyhogy ez a tanácsom számodra is: bármit csinálsz, arra figyelj, hogy mi esne jól, mert ha ennek ellenkezőjét teszed, abból nem lesz élvezetes szex. Várd meg, amíg megkívánod a behatolást, és csak akkor hívd meg őt erre! És ha ez ma nem jön el, akkor sincs semmi baj, hiszen tudod, hogy máshogy is el tud jutni az orgazmusig, és azt is legalább annyira fogja élvezni. Viszont csak akkor lesz neki kielégítő a szex, ha kizárólag olyan dolgok történnek az ágyban, ami neked is örömet okoz. Légy önmagad, hiszen ő veled akar szeretkezni, nem egy forgatókönyvvel!
PoliLili felnőtteknek szóló szexedukációs tevékenységével már nem csak az Ébredő Szexualitás blogon és YouTube csatornán találkozhatsz, hanem itt, a Glamourban is! Ingyenes webinárjaira itt tudsz jelentkezni.
