Megköszönöd, ha átenged egy autó az utcán? Ezt árulja el a személyiségedről a pszichológusok szerint
Félúton vagy a zebrán, a lámpa már villog, az autós pedig épp annyira lassít le, hogy átkelhess előtte. Gyorsan felemeled az egyik kezed és talán egy félmosolyt is küldesz a sofőr felé köszönetképpen. Ismerős helyzet? Nézzük, mit árul el rólad ez a viselkedés!
Ezeket láttad már?
- Az emberek közlekedési szokásai árulkodhatnak személyiségjegyeikről.
Vannak olyan gyalogosok, akik minden egyes alkalommal megköszönik az autósoknak, hogy átengedték őket a zebrán, az úttesten. Van, aki odaint, és van, aki egy mosolyt is küld a sofőr felé. Mások viszont ezt természetesnek veszik és szinte oda sem pillantanak a járműre, csak mennek előre. Egy pszichológus most kifejtette, mit árul el személyiségünkről az, ahogyan az utcán közlekedünk.
Magasfokú kedvesség jellemzi ezeket az embereket
Látszólag a „köszönöm” kifejezése egy odaintéssel ártatlan és udvarias, mint például a „jó reggelt” mondás a liftben. Csupán egy reflex. Amikor azonban a kutatók megfigyelik ezeket az aprócska viselkedésformákat a nyilvános terekben, mindig ugyanazt veszik észre: azok, akik integetnek, általában olyan személyiségjegyekkel rendelkeznek, amelyek messze túlmutatnak az alapvető jó modoron.
A pszichológusok szerint ez a gesztus magasfokú kedvességről és perspektívváltó képességről árulkodik. Másként fogalmazva, ők belegondolnak abba, mit érezhet a másik. Ez az aprócska kézmozdulat azt jelenti, „Látlak, észrevettem, hogy lelassítottál, és ez fontos.”
Segítőkészség a közlekedésben
Egy brit közlekedési pszichológus egyszer több száz gyalogosátkelőt filmezett egy forgalmas kereszteződés közelében. Nem az autókat figyelte, hanem az emberek arcát, vállát, kezét. Érdekes összefüggéseket fedezett fel: többnyire azok az emberek köszönték meg az átengedést a sofőrnek, akik egyébként is segítőkésznek mutatkoztak a közlekedés során, például segítettek a babakocsival közlekedőknek, vagy félreállnak, hogy ne akadályozzanak másokat. Ők a felmérés utáni követéses vizsgálatokban is magasabb pontszámot értek el az empátiával, lelkiismeretességgel és társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos tulajdonságok terén.
Pszichológus arról, melyik barátságra van a legnagyobb szükség az életben
A pszichológusok ezeket a dolgokat „proszociális mikrojeleknek” nevezik. Az odaintés, a bólintás, a rövid szemkontaktus – ezek kis erőfeszítéssel járó, szinte semmibe nem kerülő cselekedetek, amelyek mégis azt mondják: „Ebben együtt vagyunk.” Azok, akik következetesen alkalmazzák őket, gyakran rendelkeznek úgynevezett internalizált társadalmi normával: nincs szükségük szabályokra vagy jelekre, hogy figyelmesek legyenek, ezt természetesnek veszik. Persze ez nem jelenti azt, hogy azok, akik nem integetnek, udvariatlan szörnyetegek lennének... Néhányan csak idegesek, figyelmetlenek vagy elmerültek a gondolataikban.
Három jellemző
Ha nem csupán egyetlen esetet nézünk, hanem megvizsgálunk több száz kereszteződést, egy minta rajzolódik ki - írja a Vinylone. Az első jellemző, az a mindennapi hála. Azok az emberek, akik számára természetesek az aprócska szívességek a hétköznapok során is, nagyobb valószínűséggel intenek oda a sofőrnek. Itt a hála nem grandiózus, sokkal inkább egy szokás, automatikusan jön.
A második tulajdonság a társadalmi tudatosság. Akik odaintenek az autósnak, általában jobban ráhangolódnak a körülöttük lévő érzelmi légkörre. Érzik, hogy dugóban állni stresszes, a másik elengedése pedig aprócska áldozat és ezzel a jelzéssel kissé enyhíthetnek rajta.
A harmadik jellemző kevésé látványos, ez a szabályok betartása és a tudatosság. A közlekedési viselkedéssel kapcsolatos kutatások azt mutatják, hogy azok az emberek, akik a közterületet „a miénknek” és nem „az enyémnek” tekintik, nagyobb valószínűséggel veszik észre a többieket és kommunikálnak velük. Ez egyfajta üzenet is, megosztjuk az aszfaltot, és könnyebb úgy átjutni rajta, ha emberként viselkedünk, nem pedig akadályként.
