Törökországról a legtöbbünknek Isztambul, esetleg a Boszporusz vagy a tengerparti üdülőhelyek ugranak be. Pedig a belső régiót megismerve könnyedén rácsodálkozhatunk, mennyire sokarcú ez az ország.
Ezeket láttad már?
Sokunk álma, hogy egyszer testközelből lássuk, amit a magazinok és influenszerek fotóiról már ismerünk: kerekded, szabálytalan formájú, nem e világi természeti képződmények a magasból, színes hőlégballonokkal pettyezve. A jó hír az, hogy bár eddig komplikált volt Magyarországról a török térség belsejébe utazni, a nemrégiben bevezetett, Budapestről rendszeresen induló ankarai járatnak köszönhetően, cirka két óra alatt, dzsinn módjára a fővárosban teremhetünk.
A Wizzair új járatát kipróbálva, ötnapos országjáráson vehettem részt újságíró kollégákkal, amely során két különböző, ám mégis szorosan összekapcsolódó térséget jártunk be: Ankarát, Törökország politikai és közigazgatási központját, valamint Kappadókiát, Közép-Anatólia legismertebb természeti csodájának helyszínét. Utunkat történelmi emlékhelyek, különleges kulturális intézmények és páratlan természeti látványosságok szegélyezik.
„Ki gépen száll fölébe…”
Ankara a legfelkészültebb turistákat is meglepi: pezsgő bazárokra és turistáktól hemzsegő utcákra számítanánk, helyette visszafogott látvány fogad. Impozáns, modern épületek, tiszta és rendezett terek, egységes várostervezés – például csupa üveg toronyházakkal, a külső kerületekben egyforma vörös tetős lakóházakkal –, de közben az egész mégsem unalmas. Ahogy a napi sétánkat tesszük a városban, fokozatosan tárulnak fel előttünk a kulturális és történelmi rétegek. Mert habár Ankara nem rendelkezik nagy múlttal (a várost a 20. században alapította Mustafa Kemal Atatürk, a Török Köztársaság létrejöttekor), Törökország egész históriája lépten-nyomon visszaköszön.
Egy magyar anya elárulta, miben más az élet Egyiptomban, a válasza meglepő
Főszerepben: a könyvtár
Az egyik legérdekesebb állomásunk a Nemzeti Könyvtár. Az épület külseje grandiózus, bézs, arany és „kínai kék” (ami méregzöldnek néz ki – a szerk.) színvilággal, a belseje azonban, amellett, hogy lenyűgöző, barátságos is, ahol pezsgő élet folyik. Az állandó, gondosan szabályozott klíma, az ingyenesen elérhető ivóvíz és leves, a kiváló infrastruktúra, mind azt jelzik, hogy a könyvtári kultúra fenntartására nagy hangsúlyt helyez az állam.
Figyelemre méltó, hogy a gyűjteményben jelentős számban találhatók magyar szerzők művei, köztük kortárs kötetek is, például Grecsó Krisztián vagy Krasznahorkai László regényei. Egy ilyen távoli kulturális közegben különösen izgalmas magyar írók könyveinek fordításaira bukkanni!
Monumentális mauzóleum
Ankara történelmi és politikai identitásának legfontosabb szimbóluma az Anıtkabir, Mustafa Kemal Atatürk mauzóleuma. A modern török állam megalapítójának emlékhelye egyszerre reprezentációs és a török identitást erősítő látványosság. A monumentális építészeti megoldások, a katonás rend és a központi tér fölé magasodó nemzeti zászló erőteljesen érzékeltetik, milyen jelentős szerepet tölt be Atatürk alakja a törökök kollektív emlékezetében. A zászlórúd külön említést érdemel: hogy mennyire fontos ott ez a szimbólum, mi sem bizonyítja jobban, mint a korábbi, díszített póznának a megbecsülése, ami elkerítve, kiállítási tárgyként pihen a tér szélén.
Az Ahi Şerafettin mecset
A városnézés az Anatóliai Civilizációk Múzeumával folytatódik, annak gazdag gyűjteménye az anatóliai térség több ezer éves történelmét mutatja be, a hettita civilizáció leleteitől egészen az oszmán korszakig. Következő állomásunk a Hamamönü történelmi negyed, az UNESCO listáján is megtalálható Ahi Şerafettin mecsettel és Ankara várával. E két objektum jól érzékelteti, hogyan él egymás mellett múlt és jelen eme sokrétegű városban.
A mecsetbe csak kendővel a fejükön engedik be a nőket, a mezítlábas belépést pedig mindkét nemnek előírják. Ezért sem lep meg az ottani mosdóba menet, hogy egy külön lábmosószoba is a toalett tartozéka. Ami a várat illeti, azt megmászva, a tetéjéről gyönyörű városi panoráma bontakozik ki a szemünk előtt.
Egy magyar utazó elárulta, milyen trükkel spórolt közel egymillió forintot
A hajnali hőlégballonozás a program csúcspontja
Ankarából Kappadókia térsége felé tartva megállunk Salt Lake-nél, amely az ország második legnagyobb tava. A különleges sómező egybeolvad a vízzel, szürreálisan fest: a végtelen fehérség jó eséllyel idézi fel bennünk a sarkvidékek látképét. A sós víznek persze itt is van egészségügyi funkciója; számosan érkeznek ide, hogy áztassák sajgó porcikáikat a gyógyvízben.
Végső úticélunkat elérve – Kappadókiában, vagyis „a szép lovak földjén” – egészen másféle világ fogad: a vulkanikus eredetű tufaképződmények, a sziklába vájt lakások és az egyedülálló szépségű völgyek olyan kombinációja, amit nehéz bármilyen ismert helyszínhez hasonlítani. Mintha az itt uralkodó kerekded, szabálytalan formákat mesékben láttuk volna már.
Így adott leckét a lelassulásról Kelet-Szicília
Utazásunk csúcspontját kétségtelenül a hajnali hőlégballonozás jelenti. Már önmagában élmény, ahogy a körülbelül száz hőlégballon szorgos személyzete egymás szavába vágva, nagy hangzavar közepette készül egyszerre a felszállásra. Ráadásul, vezetőink nem csupán a ballon hőszabályzására használják a rendkívüli fontossággal bíró szelepeket, hanem a hangulatot fokozandó, „harci” dobként is; időnként ütemre „szelepeléssel” adva nyomatékot a lebegésünk csodájának.
Ahogy a felkelő Nap első sugarai megvilágítják a tufakúpokat és a csipkés szélű völgyeket, Kappadókia egészen új perspektívába kerül: a magasból kirajzolódik a táj geometriája, a sziklaalakzatok sokfélesége és az a természeti struktúra, ami miatt ez a régió nemcsak az egyik legismertebb hőlégballonos desztinációnak számít, de azt a világ egyik csodájaként is emlegetik.
2600 méterrel a világ felett: Így küzdenek a fenntartható jövőért Marokkó hegyi falvaiban
Föld alatt, barlangban, nem csak levegőben
A következő órákban a Paşabağ-völgyben kirándulunk, a Göreme Nemzeti Park szabadtéri múzeumát végigjárva, ahol jól tetten érhetők az ottan barlangrendszert életvitelszerűen használó emberek nyomai, leginkább a kilencedik és a tizenharmadik század közötti időkből. A barlangokban templomot is találni (sziklatemplom), korabeli freskók tanúskodnak a letűnt társadalmak erős istenhitéről.
De ha valakinek nem lenne elég a barlangrendszerben csatangolás, egy föld alatti, korábban menedékként működő „szellemvárosban” is bolyonghat, szó szerint is, mert a labirintusban simán el lehet tévedni, ezért itt vezetett túra ajánlott. A katakombaszerűség kiválóan példázza, milyen alkalmazkodóképességgel bírtak a helyiek, amellyel a történelem kihívásaira reagáltak.
Kerámiamánia
A kerámiáiról híres Güray Múzeumban tett látogatás és a helyi kézműves kultúrával való találkozás pedig azt is megmutatja, hogy Kappadókia nem kizárólag természeti látványosság, hanem ma is virágzó települések együttese. És persze a gasztronómiáról se feledkezzünk meg: ha tehetjük, kóstoljuk meg a marhából vagy bárányból készült Testi kebabı-t, amit lezárt agyagkorsóba tesznek, majd lassan megsütik, a tálalás pedig színpadias: a pincér késsel leüti az edény tetejét, és úgy önti ki az ételt. Az én kedvencem viszont ennél egy jóval egyszerűbb ízbomba: az utcai árusoknál kapható facsart gránátalmalé.
Élménybeszámolónkkal arra szerettünk volna rávilágítani, hogy Törökország belső részei jóval több figyelmet érdemelnének a magyar utazóktól. Ankara és Kappadókia páratlan látnivalói olyan úti célt kínálnak, amely felejthetetlen kalandokra csábít. A korábban távolinak tűnő táj a közvetlen elérhetőségnek köszönhetően ma már könnyebben felfedezhető. Minden adott tehát ahhoz, hogy mi is megtudjuk: számunkra a közép-anatóliai barangolás lesz-e a „nagy utazás”.
