Ez történik valójában a testünkkel, lelkünkkel szakítás után: 5 hatékony gyógyulási praktika, ami segíthet
Tizenhat éves voltam, amikor először összetörték a szívemet. Miután véget ért a kapcsolat, úgy éreztem, mintha darabokra szabdaltak volna belülről. Szinte fizikai fájdalmat éreztem, amikor eszembe jutott az első randink, a belsős poénjaink vagy az illata, amit annyira szerettem. Semmi sem történt velem fizikailag, mégis gyötrő hullámokban érkezett a fájdalom, miközben a szívem próbálta összeszedni magát. Mi történik ilyenkor velünk – testileg és lelkileg?
Ezeket láttad már?
Egy szakítás után először a kudarc és a csalódás érzése csap le ránk. A legtöbben – különösen mi, nők – hajlamosak vagyunk magunkban keresni a hibát. „Mi lett volna, ha jobb barátnő vagyok? Akkor talán maradt volna..." – ilyen és ehhez hasonló gondolatok kavarognak bennünk. Pedig nem biztos, hogy ezen múlt a siker, és az sem, hogy amin egy ilyen esemény után keresztül megyünk, az rossz.
Mi történik az agyunkban a szakítás után?
Emily Mashburn, párkapcsolati traumákra szakosodott terapeuta szerint a szakítás érzelmileg, pszichológiailag és fizikailag is megterhelő, és teljesen természetes, ha a bánat és a veszteség érzése jár át minket.
Dr. Sabrina Romanoff klinikai pszichológus szerint a szakítás gyászfolyamatot indít el bennünk, hasonlóan ahhoz, mintha egy szerettünket veszítenénk el. Evolúciós szempontból az emberek úgy vannak „bekötve”, hogy érzelmi kötelékeket alakítsanak ki – a túlélésünk függött attól, hogy tartozzunk valahova, legyen társunk, és biztonságban érezzük magunkat. Amikor egy ilyen mély kötődés megszakad, az idegrendszerünk kibillen az egyensúlyából. Ezt élhetjük meg magányként, elhagyatottságként, sőt – pszichés halálfélelemként.
Amikor a szívfájdalom a testünkön is nyomot hagy
A szakítás nemcsak a lelkünket viseli meg – a testünk is szenved. Álmatlanság, szorongásos rohamok, gyomorpanaszok, étvágytalanság vagy éppen túlevés. Mashburn szerint mindezek a testi tünetek gyakran kísérik a lelki feldolgozást.
Végre kiderült, javasolt-e meztelenül aludni a pszichológusok szerint
De a gyász ilyenkor fizikai szinten is lejátszódhat: feszültség, nyugtalanság, vagy épp levertség és kimerültség formájában. Egyeseknél akár hajhullás, hormonális változások és drasztikus súlyváltozások is jelentkezhetnek.
Miért olyan nehéz „csak úgy” túllépni?
Azért, mert nem csupán egy embert veszítünk el. Egy jövőképet, egy megszokott mindennapot, és önmagunk egy részét is el kell gyászolnunk. Egy szakítás gyakran arra is rávilágít, milyen életterületeket hanyagoltunk el – legyen az baráti kör, karrier vagy akár a család.
A gyász öt szakaszán ilyenkor is végigmegyünk: tagadás, harag, alkudozás, depresszió és végül – remélhetőleg – elfogadás. Sokszor azonban újra és újra végigpörgetjük fejben a kapcsolatot, emlékezünk a szép pillanatokra, és újra beleragadunk a fájdalomba.
Gyógyulási praktikák, amik valóban segítenek
Ne aggódj, nem csupán egyetlen út vezet gyógyuláshoz. Az, hogy ki min megy keresztül, személyenként eltérő. Viszont vannak olyan tippek, amelyek mindenki számára hasznosak lehetnek.
- Adj időt magadnak
Ne siettesd a gyógyulást. Mashburn szerint az idő a legjobb barátod ilyenkor – de csak akkor, ha kegyelmes vagy önmagadhoz. „A legtöbben belső nyomást érzünk, hogy 'túl kellene már lenni rajta', de ez csak szorongást és szégyenérzetet szül” – mondja. Nincs határidő a felejtésre.
2. Alakíts ki új rutint
Építsd újra a napjaidat – immár nélküle. Ha eddig vele töltötted a hétvégéidet, most döntsd el te, mire szánod az időt és energiát. Próbálj ki egy új hobbit, mozogj, táncolj, vagy sétálj nagyokat – a testmozgás az egyik legjobb hangulatjavító!
Elképesztő, mire képes a stressz: akár cukorbetegséget is okozhat
3. Kapcsolódj újra másokhoz
Ha te is hajlamos vagy eltűnni egy kapcsolatban, ismerős lehet az érzés: vele voltam mindig, hova menjek most? Nos, ideje újra felvenni a fonalat a barátokkal – vagy újakat keresni. A társas kapcsolatok óriási szerepet játszanak a feldolgozásban.
4. Légy kedves magaddal
A kutatások szerint azok, akik önmagukkal szemben együttérzőek, könnyebben gyógyulnak. Aki viszont tagad, önostoroz, vagy menekül a fájdalom elől, gyakran mélyebbre süllyed. Engedd meg magadnak a sírást, a dühöt, az emlékezést – de mondd ki azt is: „Megérdemlem a boldogságot.”
És ha túl nehéz?
Ha úgy érzed, nem tudsz továbblépni, ha napok óta nem vagy önmagad – ne félj segítséget kérni. Egy terapeuta segíthet feldolgozni a veszteséget, és újra megtalálni önmagadat.
Végezetül: ez is elmúlik.
Bármilyen közhelyes is – egyszer csak észreveszed, hogy már nem fáj úgy. Hogy mosolyogsz egy emléken. Hogy újra kíváncsi vagy, mit tartogat az élet. Mert a szíved, bármilyen törékenynek is tűnik most, újra összeáll – talán egy kicsit másképp, de még erősebben.
