Te is túlagyalod az ismerkedést? Szakértő árulja el a megoldást
Nem tudjuk, mit gondol a másik, és ettől bekapcsol a szorongás. De miért gondoljuk túl ennyire a randizást, és hogyan lehet ebből az ördögi körből kiszállni? Szakértővel jártuk körbe a témát.
Ezeket láttad már?
A modern ismerkedés terepe egyre inkább hasonlít egy érzelmi aknamezőre. Az emberek minden rezdülést elemeznek: vajon mit jelent ez az emoji? Miért nem válaszolt, csak láttamozta? Tényleg nem érdeklődik, vagy csak elfoglalt? A túlagyalás jelenségébe ástuk bele magunkat Száraz Gábor párválasztási és párkapcsolati tanácsadóval.
A megfelelési kényszer csapdájába esünk
„A túlgondolás mögött legtöbbször egy belső félelem vagy szorongás áll, aminek az alapja az, hogy nem tudjuk, mit gondol a másik. Az emberi agy a bizonytalanságban nagyon szeretne valami biztosat, ezért elkezd találgatni, ez a túlértelmezés viszont gyakran tévútra visz. A közösséghez való tartozás régen a túlélést jelentette. A mai világban ugyan már nem vagyunk életveszélyben, de a pszichénk nem tudott ilyen gyorsan alkalmazkodni” – magyarázza a szakértő.
A megfelelési kényszer tehát mélyen gyökerezik bennünk, és ha úgy érezzük, hogy nem felelünk meg, az szorongást szül. A szorongást pedig azonnal csillapítani akarjuk, méghozzá értelmezéssel. Másrészt tény az is, hogy a randizás szabályrendszere túl bonyolult. A szakértő úgy látja, hogy a modern randizásban kialakult egyfajta torz játékszabály. „Az ismerkedésben már az első pillanattól fogva megpróbálunk úgy viselkedni, hogy az vonzó legyen. Ez azonban nem mindig az őszinteségről szól. Az emberek szerepeket játszanak, mert azt gondolják, így jobb esélyekkel indulnak.”
A probléma az, hogy ezek a szerepek nem mindig találkoznak a valósággal. A másik nem az igazi énünket ismeri meg, hanem egy kitalált változatot. „A randizás így egy elemző játszmává válik. Az emberek azt vizsgálják, hogy a másik tényleg komolyan gondolja-e, vagy csak játszik. Ez pedig egy önbeteljesítő jóslathoz vezethet: ha feltételezem, hogy ő nem őszinte, akkor én sem leszek az.”
5 felejthetetlen randiprogram hűvösebb napokra
A múltbeli sérüléseinket cipeljük
A túlanalizálás egyik alapja a korábbi kapcsolatokból hozott sérülés. Gábor rávilágít arra is, hogy amikor valakit megbántottak, és azt nem dolgozta fel, akkor a következő helyzetben már sokkal éberebben figyel, és próbálja megjósolni, mikor fog újra fájni, ezért analizálja a másik szavát, viselkedését, reakcióját.
A bizalmatlanság és a túlgondolás között nagyon vékony a határ.
A szakember figyelmeztet arra is, hogy ha túlságosan sokat gondolkodunk, akkor már nem a jelenben vagyunk, hanem a múlt sérülései és a jövő félelmei között vergődünk. Ez pedig nem kedvez egy friss kapcsolatnak. Mégis mit lehet tenni a túlgondolás ellen? A szakértő szerint először is tudatosítani kell, hogy ez a gondolatspirál elindult. A legtöbben belecsúsznak anélkül, hogy észrevennék. Ha viszont már felismerjük, tudatosan megállhatunk, és azt mondhatjuk: „ez csak egy gondolat.”
A másik fontos lépés a lassítás: „Ne akarjuk azonnal tudni, hova vezet egy kapcsolat. Elég, ha azt figyeljük, hogy most jó-e vele lenni. Ha minden pillanatban egy kicsit jobban figyelünk magunkra, a másikra és a jelenre, akkor sokkal kevesebb stresszt viszünk bele az ismerkedésbe, és ezzel nő az esély arra is, hogy valóban kialakuljon valami értékes” – tanácsolja Száraz Gábor.
