előfizetésem
Hírlevél
Nem vagy túlérzékeny csak túl sok terhet cipelsz, és így figyelmeztet az idegrendszered
A modern élet láthatatlan túlterhelése alatt sokan élünk túlélő üzemmódban, miközben az idegrendszerünk már rég vészjelzéseket küld. De nem mindig van szükség drasztikus változásokra. Három alapelv is elég lehet ahhoz, hogy elkezdjük visszaépíteni a belső stabilitásunkat: a kötelezettségek tudatos egyszerűsítése, az önmagunkhoz való visszakapcsolódás és a valódi, stimulációmentes pihenés gyakorlata.
Az egyszerűbb élet nem gyengeség, hanem pszichológiai szempontból is gyógyító. Buzási-Végh Viktória pszichológus szerint: „Az egyszerűsítés – tehát a kötelezettségek tudatos csökkentése, a multitasking elhagyása, a határok kijelölése – pszichológiai és idegrendszeri szinten is felszabadító hatású.” A multitasking nem hatékonyság, hanem figyelem-szétforgácsolás. Az agy valójában nem képes egyszerre több feladatot végezni, csak gyorsan váltogat a különböző fókuszpontok között, ez pedig kimeríti az idegrendszert.
Minden ilyen váltás apró stresszreakciót vált ki: aktiválja az amygdalát, amely a stresszválaszért felelős agyterület, és megugrasztja a kortizolszintet. Amikor ezt nap mint nap ismételjük, kialakul egy állandósult készenléti állapot. „Ez a tartós aktiváció idővel kimeríti az érzelmi szabályozásért és döntéshozatalért felelős prefrontális kéreg működését, ami fáradékonyságot, ingerlékenységet, döntési nehézségeket okoz.” – mondja a pszichológus.
Multitasking helyett mono-taskingra buzdít a tudomány, mert a fókuszált figyelem az életminőségünket is javíthatja
A kiút az egyszerűsítés: amikor kevesebb kötelezettség között mozgunk, tudatosan nemet mondunk, és időt hagyunk a regenerációra, az agy visszavált a paraszimpatikus üzemmódba, ez az a pihentető, tanulást és érzelmi stabilitást lehetővé tevő állapot, amely nélkül hosszú távon nem tudunk jól lenni. A mentális könnyítés következménye, hogy csökken a szorongás és a belső feszültség, nő a kontrollérzet és a mentális fókusz, és ami talán a legfontosabb: újra visszatalálunk a saját szükségleteinkhez.
Újracsatlakozni önmagunkhoz
A kiégés nemcsak a túlterhelésről, hanem a belső iránytű elvesztéséről is szól. Amikor túl sokáig mások elvárásaihoz igazodunk, eltávolodunk a saját értékeinktől – és lassan elnémul, hogy mi az, ami valóban nekünk számít. A szakértő elmondása alapján: „Pszichológiai értelemben a visszakapcsolódás önmagunkhoz azt jelenti, hogy újra összehangolódunk a saját értékeinkkel, vágyainkkal és belső iránytűnkkel.”
Ez a folyamat nem történik meg magától. Tudatosan kell időt szánnunk azokra a tevékenységekre, amelyekben nem teljesíteni kell, hanem csak lenni, zenét hallgatni, kertészkedni, kézzel alkotni, elmerülni a természetben, kapcsolódni emberekhez. Ezek az élmények nem „luxusidők”, hanem konkrét idegrendszeri hatással bírnak. Aktiválják az agy jutalmazó központját, dopamin- és oxitocinszintet emelnek, ami biztonságérzetet és önbecsülést épít.
Felbecsülhetetlen munkát végez Magyarország egyetlen koraszülött babákat segítő egyesülete
A pszichológus szerint ez a visszakapcsolódás három pszichológiai szinten gyógyít: „erősíti az önazonosságot, mert újra érezzük, kik vagyunk és mi számít; növeli az önbizalmat, hiszen visszatér az önhatékonyság élménye, hogy képesek vagyunk irányítani az életünket; és helyreállítja a kontrollérzetet, mert már nem a külső elvárások diktálnak, hanem a belső meggyőződéseink.”
A kiégésből való felépülés nem csupán arról szól, hogy visszanyerjük az energiánkat vagy újra feltöltődünk – sokkal mélyebb folyamatról van szó. Ez egyben azt is jelenti, hogy újra megtaláljuk önmagunkat, helyreállítjuk belső egyensúlyunkat és önazonosságunkat. Amikor sikerül összhangba kerülni saját értékeinkkel, vágyaikkal és igényeinkkel, az nemcsak erőt ad a mindennapi kihívásokhoz, hanem visszaadja azt az érzést, hogy az életünk ismét rólunk szól, és nem csak a külvilág elvárásainak próbálunk megfelelni.
A valódi pihenés tanulható
Az egyik legnagyobb félreértés, hogy a pihenés nem egyenlő a semmittevéssel. A hétvégi képernyőnézés, online görgetés vagy háttérzajos sorozat-maraton nem mindig tölti vissza az energiaraktárainkat, sőt, tovább stimulálja az idegrendszert. „A hétvégi passzív pihenés – például képernyőnézés vagy online görgetés – gyakran nemhogy nem nyugtatja meg az idegrendszert, hanem fenntartja az ingerlést” – mondja a szakértő.
A minőségi, idegrendszert is regeneráló pihenés inkább csendes, ingerszegény, természetközeli és belső figyelmet mozgósító. Ebben a nyugalmi térben kapcsol be az agy alapműködési hálózata (default mode network) – ez a rész felelős a belső tapasztalatok feldolgozásáért, emlékek rendezéséért, kreatív gondolkodásért.
A hajszolás kultúráját éljük és kevés dolog van, ami olyan bűnös, mint lustának lenni - ám ez a produktivitási kényszer se nem normális, se nem fenntartható
Hogyan lehet ezt megtanulni? Buzási-Végh Viktória szerint több akadály is nehezítheti ezt a folyamatot: sokan gyermekként azt tanulták, hogy a pihenés haszontalan vagy „lustaság”, mások bűntudattal küzdenek, ha nem „csinálnak valamit hasznosat”, míg van, aki még a pihenést is „projektté” teszi, ezzel pedig épp a lényeget veszti el: az elengedést. A megoldás kulcsa abban rejlik, hogy hogyan gondolkodunk a pihenésről. Fontos felismerni, hogy a pihenés nem időpazarlás, hanem önmagunkra figyelés, ami elengedhetetlen a mentális és fizikai egészséghez.
Kérdezd meg magadtól: mikor voltál utoljára úgy, hogy nem kellett semmit teljesítened? Mikor nem volt sem teendőlista, sem cél, sem megfelelési kényszer? Csak te voltál, és a csend. A valódi pihenés nem arról szól, hogy minél gyorsabban regenerálódj, hanem arról, hogy újra megtapasztald a nyugalmat és a békét. Ez adja meg azt az igazi feltöltődést és inspirációt, amire mindannyiunknak szüksége van.
