A kiégés, ha így tekintesz rá, az egyik legjobb lehetőség lehet az újrakezdéshez

Ambivalens kapcsolatunk van a változással: fantáziálunk az álommunkáról, nagyobb lakásról, nagyobb autóról, világ körüli útról, de az elérésükhöz szükséges változtatásokat kevesen merik meglépni az életükben. Megtorpanunk, megijedünk, előjönnek az eltemetett félelmeink, kishitűségünk pedig megálljt parancsol szívünknek. De vajon miért? Mert az élet nem sok mindent ad könnyen, kevés dolog pottyan csak úgy kitárt kezeinkbe – az igazi, gyökeres változáshoz sok munka, sok idő, vér és verejték szükségeltetik. És amiről kevesen beszélnek, rengeteg érzelmi munkával is jár, hiszen a fenti, sokszor alaptalan hiedelmeket magunkkal, képességeinkkel kapcsolatban bizony nem kevés energia legyűrni.

Amikor kiégés nemcsak elvesz, de ad is

Ha kerülget a kiégés, vagy ha már benne vagy nyakig, akkor nehéz túllátni az aktuális gondokon és üdvözítő lehetőségként felfogni a burnoutot – egy esélyt a változtatásra, saját magunk megfejlődésére. A mélységes mély, sötét kút alján nehéz elismerni, hogy nemcsak egyéni problémák vezettek oda, ahol épp vagy – a környezet és szervezet, ami körülvesz, a rendszer összessége is tevékenyen kivette ebből a részét. A lehető legnehezebb utat próbáljuk épp megmutatni neked, pozitívumokat találni a bajban, átkeretezni azt, ami veled történik épp.

1. Ne hidd azt, hogy a kiégés a siker természetes ára, amit muszáj megfizetni. Bár nyilván sok karrierje csúcsán lévő embert érint, mégsem járnak kéz a kézben. Támogató környezettel, segítséggel és edukációval messze elkerülhető, miközben a diadalt is bezsebelhetjük!
2. A kiégés csak annak a jele, hogy lassítanunk kell és újra rendezni prioritásainkat. A sietség és teljesítmény hajhászás kultúrájában élünk, aki gyors, az elismerést kap, aki lemarad, az sajnos kimarad. Igen mérgező az a hozzáállás, ami üdvözli az önkizsákmányolást, a kimerültséget pedig jutalomban részesíti. Tudjuk, hogy nehéz, de hosszú távon kifizetődőbb, ha a tested/lelked jelzéseit is figyelembe veszed, nemcsak a környezeted (néha igenis túlzó) elvárásait.
3. A kiégés az erősek átka! Vidd magaddal ebből a mondatból azt, hogy csakis a legerősebbek, legszorgalmasabbak, legkitartóbbak tudnak kiégni – tehát te is az vagy!
4. A burnout azt is jelenti, hogy letértél az értékeid szerinti ösvényről. Ha mondjuk a család mindennél fontosabb számodra és sok-sok éve halasztod el a nagyszüleid hétvégi látogatását, mert hétfőn értekezlet lesz és készülni akarsz, akkor bizony elhanyagolod azt, ami igazán fontos számodra. Amikor lelassulsz és átgondolod az életedet, bizony a számodra fontos dolgokat is vedd sorba és előre!
5. A kiégés hosszan, alattomosan alakul ki – megoldani sem lehet egy hosszú hétvégés pihenéssel, vagy egy 10 alkalmas jógabérlettel. Ne csak akkor hallgass a testedre, amikor már baj van, jóval kifizetődőbb, ha folyamatosan, minden napodba beépítesz olyan mikro gyakorlatokat, amiktől felfrissülsz, ellazulsz. Ne kampányszerűen akarj feltöltődni, hanem fenntartható, apró rutinokat építs be a napjaidba!

1 hónapja ezzel a tevékenységgel töltöm az ébredés utáni első órát, csodát tett a mentális egészségemmel

A kiégést úgy is felfoghatod, mint egy erdőtüzet. Pusztít, de utána új élet is sarjad a nyomában. A természetben a tűz nem pozitív vagy negatív, egyszerűen csak az élet része. Eltűntethet minden egy adott területről, de az nem sokáig marad kietlen. Mindig jön egy új faj, aki igényt formál a szabad helyre. Nicholas Petrie amerikai kutató, aki évek óta foglalkozik a reziliencia témakörével és a burnout megelőzésével, a kiégés után két lehetséges útról beszél, no meg arról, mennyire természetes jelenség az ember életében a ciklikusság és változás.

A kiégés szerinte folyamatosan jelen van életünkben, kisebb-nagyobb formákban.

Ezt hívja Petrie az első útnak, ami azonnali enyhülést hozhat, átmenetileg jobban érezzük magunkat, de gyakorta ismétlődnek majd a kiégési ciklusok. Ebből az ördögi körből szerinte csak a második úttal lehet kiszabadulni, amihez tudatos, mélyebb változtatásokra van szükség – ez intenzív önvizsgálattal és önismereti „kirándulással” jár, bele a sűrűjébe. De csak ez törheti meg a ciklikusságot azáltal, hogy erősebbek és ellenállóbbak leszünk. Petrie szerint négy módon kerülhetünk ki egy kiégésből:

1. PTSD-vel, azaz posztraumás stresszel: amikor a kiégés annyira elsöprő, hogy tartósan sérülünk, nyomait sokáig magunkban cipeljük tovább.
2. Egyfajta túlélési módba kapcsolással: ami elégséges a további működéshez, de nem kezelve a kiváltó okokat, a kiégés bármikor visszatérhet.
3. Rugalmasságot tanulva: bár visszatérünk a kiégés előtti állapotba, győztesnek érezzük magunkat, de még érzékenyek maradunk.
4. Növekedéssel és valódi változással: a kiégést a személyes és szakmai fejlődésünk katalizátoraként tudjuk használni, önismeretet és rezilienciát tanulva.

Az utolsó, leghatékonyabb mód esetén bizony el kell fogadni, hogy az eredmény eléréséhez változtatásokra van szükség: magunkon, munkamódszerünkön, és/vagy akár munkahelyünkön is. Mutatjuk a legfontosabb lépéseket:

• Önreflexió: nincs változás önismereti út nélkül, nem győzzük hangsúlyozni, hogy ez nem úszható meg. Vissza kell tekintened azért, hogy megtudd, mik vezettek a kiégéshez. Előre pedig azért kell tekintened, hogy megismerd magad és valódi vágyaidat, álmaidat.
• Keress új kihívásokat! A sokat szajkózott mondás szerint a változás a komfortzónánkon túl vár ránk – szabj új határokat, gondolj ki nagyobb álmokat.
• Ütköztesd a lehetőségeket! Keress segítséget magadnak – csoport, coach vagy akár pszichológus személyében és nézz friss, új szemszögből életedre.
• Fejlődj vertikálisan és horizontálisan! Ne csak az önismeretre fókuszálj, hanem a céljaid eléréséhez szükséges új ismeretekre, tudásra is.
• Alakíts ki új szokásokat: az öngondoskodás nem egyenlő az önzéssel, figyelj az étkezésedre, egészségedre és lelki épségedre.

„Mindenki másnak sikerült, csak te maradtál boldogtalan, túlsúlyos, szingli, csak neked nincs pénzed?”

Ezekkel a lépésekkel a fenntartható fejlődésre rendezkedhetsz be, ami a hosszú távú siker egyetlen útja. A Petrie által megkérdezettek nagy része visszatekintve nem a kimerültséget vagy a stresszt említette, ha a kiégéséről kérdezték őket, inkább úgy fogalmaztak, hogy „megrekedtek” – egy önmagába visszatérő spirálban köröztek, amiből nem volt se kiszállás, sem fejlődés. A fenti lépésekkel ebből a hurokból szabadulhatsz ki, és kaphatsz lehetőséget egy teljesebb, boldogabb életre. Ehhez pedig keretezed át a kiégést, és gondolj rá úgy, mint egy rakéta indítógombjára!