„Másokról fantáziálni nem megcsalás, és az sem zavar, ha a párom maszturbál" - Ideje újragondolni a boldog kapcsolatok alapjait
Kimondottan szeretem, ha a párom előttem maszturbál, vagy elmeséli, amikor nélkülem elégítette ki magát. Sokak számára ez perverznek tűnhet, szerintem viszont kimondottan jót tesz a kapcsolatunknak.
Ezeket láttad már?
Tudom, egyre többet beszélek a párkapcsolaton belüli maszturbálás előnyeiről, és remélem, még nem unalmas! Egyfajta küldetésemmé vált, hogy az ezt övező tabukat ledöntsem, mert hiszem, hogy ezzel sok pár élete kiegyensúlyozottabb és boldogabb lehet. Nagyon sok jót hozott az életembe az, hogy nem csak az egymásnak okozott testi gyönyörök alkotják a szexuális életünket, hanem ér a saját kezünket is bevetni a saját örömünkre.
Vannak, akik számára a szex kikapcsolódás, a lazítás része. Nálam ez nem így van, számomra energiát igényel a ráhangolódás. Onnantól, hogy eldöntöm, szeretnék szeretkezni, általában viszonylag hosszú idő eljutni odáig, hogy valóban befogadóvá tudjak válni. Sokfélék vagyunk, a szex terén pedig különösen igaz ez.
Nálam gyakran fordul elő az a szituáció, hogy a párom megkíván engem, én viszont azt érzem, mérföldekre vagyok attól, hogy a testem megnyíljon az együttlétre. A legtöbbeknél ez a helyzet a következőképpen zajlana: a férfi megkívánja a nőt, szeretne közeledni, kifejezi a tetszését, a hölgy pedig, ha épp nincs szexi hangulatban, felhorkan: „Már megint azt akarod! Másra se tudsz gondolni? Neked csak erre kellek?” (A nemeket nyugodtan cseréld fel a történetben.)
Nem kudarc, ha egyedül éli át az orgazmust
Amikor korábban történt velem ilyesmi, én nem veszekedtem, nem vádaskodtam, épp ellenkezőleg. Magamat vádoltam, amiért nem állok készen, amiért nem tudom neki megadni azt, amire szüksége van. Állt a zászlója, feszítette a heréje, „kínlódott” (állította több exem is), én pedig szörnyen éreztem magam, amiért nem gyúlt bennem vágy arra, hogy könnyítsek rajta. Szörnyű partnernek éreztem magam. Azt hittem, nekem a kötelességem lenne kielégíteni őt, és ez nem is csoda, hiszen a kultúránk azt tanítja, párkapcsolatban önkielégíteni ciki, szégyen, a kapcsolat kudarca, mert minden gyönyört együtt kéne megélni.
Ez azonban óriási tévedés. Egy jó kapcsolatban egyáltalán nem alapvetés, hogy mindent együtt kell átélni. Igenis elmehetünk külön színházba (akár még egyedül is), lehetnek külön barátaink, és szexuális élvezeteket is átélhetünk - akár önmagunkkal is. Nem a teljes összeolvadás jelenti a kapcsolat sikerét. Önzőség valakitől megkövetelni a szexet olyankor, amikor a másik arra nem nyitott. Ugyanennyire önző megakadályozni valakit abban, hogy kielégüljön, ha ahhoz van kedve. Nem a kifelé kacsintásra gondolok, hanem arra, hogy ha orgazmust kíván a másik, nyugodtan megadhassa ezt magának saját kezűleg.
Azt, ami a mostani kapcsolatomban fantasztikusan működik, hogy a kedvesem önmagát juttatja el a csúcsra, míg én „csak” nézem, régen kudarcnak éreztem volna. Elképzelhetetlen lett volna az, hogy amikor én nemet mondok a szexre, a kedvesem mosolyogva kielégítse magát. Azt hittem volna, hogy ezt nekem kell megadnom számára, hogy bántom, amikor megvonom tőle a behatolást. Fel sem merült akkor, hogy ilyen opció is létezik, hogy ő maga tesz a saját gyönyöréért.
Mára már elhiszem, mert számtalanszor bebizonyította, hogy azt, ahogy nézem őt, közben ugyanúgy imádja, mint amikor rá is markolok, vagy magamba engedem. Persze máshogy gyönyörteli, de szereti mindegyik opciót.
Egy ideális kapcsolatban van önkielégítés is
Az ideális partner szerintem tudja, hogy nem kötelességem szexuális szolgáltatást nyújtanom számára, és azt is, hogy ha rám erőltetné, kihisztizné a közelséget, abból semmi jó nem sülne ki hosszú távon. A fantasztikus társ ismérve szerintem az is, hogy
- örömmel ki tudja elégíteni magát,
- tud örülni annak, ha a kedvese odafigyel a határaira, és ha épp olyan hangulatban van, nemet mond,
- emellett azt is ünnepelni tudja, ha a párja önmagának szerez gyönyört.
Szerintem egy ideális kapcsolatban nem minden szex kölcsönös. Van, hogy csak az egyikünk kényezteti a másikat, és nincs „viszonzás” (bár viszonzás az is, hogy kimutatja a fogadó fél az élvezetét, és ezzel gyönyörködteti a másikat). Van, hogy a másik bevonása nélkül kapcsolódunk csak magunkhoz, és olyan is van, hogy elveszünk egymás testében. Az arányok állandóan változnak, attól függően, hogy mi milyenek vagyunk, és épp miben vagyunk. Én például szinte sosem kívánom meg az önkielégítést, és ez is rendben van.
Ezért imádom, ha a párom önkielégít
- Örülök, hogy most már meg tudom tenni azt, hogy odafigyelek magamra, és nemet mondok, amikor nincs hangulatom a befogadásra.
- Szeretetet és hálát érzek, amiért figyelembe vesz engem, és nem kényszerít rám semmit.
- Izgalommal tölt el az, hogy mi egy kicsit máshogy csináljuk, mint a többség: hogy mi tudjuk élvezni azt, hogy én csak nézem, amit csinál.
- Elképesztő szexinek tartom, ahogy csinálja, ő pedig ilyenkor magát kényeztetve fürdőzik a csodálatomban, lelkesedésemben.
- Szeretem a játékosságát annak, hogy most ő nem érhet hozzám. Kicsit domináns lehetek. Azt is én dönthetem el, hozzáérek-e vagy nem. Sokszor csak egy-egy pillanatra teszem meg.
- Bóknak veszem, hogy ennyire kíván. Amikor egész gyorsan elélvez, azt is ugyanide sorolom.
Azt is imádom, amikor elmeséli, hogy hányszor csinálta, amikor nem volt velem. Ezt is legalább akkora bóknak veszem.
Mi van, ha másra gondol önkielégítés közben?
Nem minden kapcsolatban gondolnak egymásra önkielégítés közben, és bár ezt valószínűleg nehezebb feldolgozni, a fantáziálás ugyanolyan egészséges szexualitásnak számít. A legtöbben csinálják, ez tény, nem érdemes küzdeni ellene. Kár lenne nekem is áltatnom magam azzal, hogy a kedvesem állandóan rám gondol közben! Kicsit felkavaró elképzelni, hogy esetleg pornót is néz, de inkább nem foglalkozom ezzel, hanem igyekszem arra fókuszálni, hogy szívesen szeretkezik velem képzeletben is, mert imád, kívánja a testem, szereti, ahogy jelen vagyok a szeretkezésekben, és rajong a játékosságomért. Ha néz is ilyen filmeket, akkor is tudom, hogy én vagyok a kedvence.
Másokról fantáziálni nem megcsalás. Amikor a fejedben (vagy a képernyőn) játszódik le egy másik történet, az olyan, mint mikor egy mozifilmet nézel meg, vagy egy regényt olvasol el. Ott is sokszor kicsit rákattansz a nem valóságos szereplőkre, beleképzeled magad a sztoriba, és ez teljesen rendben van. Addig, amíg örömmel térünk vissza a képzeletünkben tett kiruccanásból a másikhoz, szerintem nincs gond. Persze bárkinek jogában áll máshogy érezni ezzel kapcsolatban.
Miért meséltem el mindezt?
Nem a magamutogatás, a dicsekvés volt a célom. A saját élményeim, történetem elmesélésével utat szeretnék nyitni arra, hogy minél többen elkezdjenek a sémákon kívül gondolkodni, halljanak egy kicsit mást is, mint amiben ők vannak, vagy épp ellenekzőleg: végre megerősítést kapjanak, hogy nincs velük gond. Inspirációt szeretnék adni ahhoz, hogy mindenki megalkothassa a számára legörömtelibb szexuális kapcsolatot, amiben talán az önkielégítés is benne foglaltatik.
PoliLili felnőtteknek szóló szexedukációs tevékenységével már nem csak az Ébredő Szexualitás blogon és YouTube csatornán találkozhatsz, hanem itt, a Glamourban is! Ingyenes webinárjaira itt tudsz jelentkezni.
