Miért kellene mégis egészségesen élni?
(– Cici, te hogyan töltötted a szilveszter? – kérdezem a macskámtól.)
(– Hogyan? Hogyan máshogyan? Leittam magam a sárgaföldig… Fogtam néhány üveg pezsgőt, bebújtam az ágy alá, és még éjfél előtt kiütöttem magam. Tudod, hogy mennyire félek a petárdáktól. Idén úgy voltam vele, inkább átalszom az egészet. És te?)
(– Én is valahogy így. Ez nyílván nem szép, tekintve, hogy egészségbloggerként nekem kellene a legjobban tudnom, mik a súlyos italozás következményei, de hát ez van.)
Ezeket láttad már?
Figyelembe véve, hogy sokan talán még mindig a szilveszteri fáradalmaikat pihenik ki, másrészt meg egyre közeledik a munka, aminél szomorúbbat el sem tudok képzelni, a mai bejegyzés egy kicsit könnyedebb lesz, mint a többi. Elolvasva a tavalyi szilveszteri bejegyzésemet, boldogan konstatáltam, hogy mindegyik fogadalmamat sikerült teljesítenem. Ez azért különösen örömteli a számomra, mert amikor megfogalmaztam őket, igencsak kételkedtem a sikerükben. De nem tagadhatom, hogy az elégedettség mellett elöntött egyfajta bénító fáradtság is, mert rádöbbentem arra, amit egyébként tudat alatt mindig is sejtettem.
Az egészséges életmód nem csupán egy cél, amin elég áthaladni, és aztán letudva az egészet, egyszerűen megfeledkezni róla. Az egészséges életmódot életünk végéig folytatni kell, ami, valljuk be, egy végeláthatatlan küzdelem. Ehhez ráadásul önmegtartóztatás és rengeteg önfegyelem kell. A lustaságot pedig el lehet felejteni. Például hányszor fordult elő velem, hogy beugrottam a mekibe, mert nem volt kedvem vásárolni és főzőcskézni…
A nehéz órákban azzal vigasztalom magam, hogy nem baj, majd idősebb koromban meg lesz ennek a sok küszködésnek a gyümölcse. Ez olykor vigasztal, de sokszor egyáltalán nem. Megtehetek én minden tőlem telhetőt, de ez még egyáltalán nem biztosíték arra, hogy sokáig fogok élni egészségben. Az élet nem ennyire igazságos. Hát akkor mégis miért törekszem rá? A válasz egyszerű. Mert jobban érzem magam tőle. Vidámabb vagyok, több az energiám, és sokkal optimistábban tekintek a jövőbe, mint régen (még akkor is, ha ez sokszor nem látszik). És ez a legjobb motiváló erő. Ezért is ajánlom mindenkinek azt, hogy próbáljon egészségesebben élni.
Így utólag azt látom, hogy a bejegyzés mégsem sikerült annyira szívderítőnek, mint ahogy azt eredetileg terveztem. Sőt! Azt gondolhatjátok rólam, hogy pesszimista vagyok. Pedig nem vagyok az, csak realista. De mindegy is… Boldog újévet mindenkinek! Éljen!
