Olasz konyha és diéta
(– Mamma mia! – kiált fel a macskám, mikor meglátja, ahogy tömöm magamba a vacsorára készített spagettit.)
(– Nem értem, mi a problémád, Cici – vágok vissza teli szájjal. – Nem tudtad, hogy a mediterrán diéta a legeslegegészségesebb mind közül?)
(– Figyelj rám, kedves gazdám, mediterrán diéta ide vagy oda, egy a biztos: ha ezt így folytatod, a legközelebbi repülőutad során tuti felárat kell fizetned a check-innél, mikor összetévesztik a fenekedet egy jókora kofferrel.)
Ezeket láttad már?
Rengeteg diétát ismerünk, és számuk percről percre nő. Vannak közöttük kifejezetten egészségesek, de a többségük nemhogy ésszerűtlen, hanem egyenesen káros. Akármi is a helyzet, még a mai napig sem találtak egyetlen olyan diétát, amelynek annyi jótékony hatása lenne, mint a mediterránnak. Mielőtt folytatnánk, érdemes tisztázni, hogy mediterrán diéta alatt leginkább az olasz konyhára gondolnak. Miután az olasz konyha önmagában elég tág és sokszínű, így ebben a bejegyzésben elsősorban a tésztákról fogok írni.
Mikor tésztát vásárolunk, mindig nézzük meg, hogy milyen lisztet használtak hozzá. Az olasz tészták rendszerint durumlisztből és nem fehérlisztből készülnek. Ez nagyon lényeges különbség, mert a durumliszt lassabban szívódik fel nemcsak a fehérlisztnél, hanem még a teljes kiőrlésű gabonából készülteknél is.
Ez így önmagában elég ideálisnak tűnik, de sajnos mégsem az, mert egyáltalán nem mindegy, hogy a tésztát mennyi ideig főzzük. Ha túlfőzzük, akkor a durumliszt sokkal gyorsabban szívódik fel, ezáltal egészségtelenebb is lesz az előbb említett lisztfajtákhoz képest. Tehát a főzési idő nagyban befolyásolja, hogy a durumliszt mennyire egészséges. Talán nem véletlenül szeretik az olaszok az al dente állagot. Ilyenkor a tészta külseje puha, a belseje viszont egy kicsit sűrűbb, de semmiféleképpen sem nyers. Mindig tartsuk be a dobozon feltüntetett főzési időt. Én ráadásul úgy szoktam, hogy egy perccel kevesebb ideig főzöm, mert a tészta aközben is fő, hogy beledobtam a vízbe és elindítottam a stoppert, illetve aközben is, hogy levettem a lábost a gázról és leöntöttem a vizet.
Miután leszűrtük a tésztát, sohase feledkezzünk meg az olivaolajról. Leegyszerűsítve míg a durumliszttel a vércukorszintünknek teszünk jót, addig az olivaolajjal a zsíranyagcserénken segítünk. Mellékesen mondom, hogy kizárólag a már leszűrt tésztát szabad meglocsolni olivaolajjal, a főzővizet soha!
Én odavagyok az olasz konyháért. Természetesen tudom, hogy a mai olaszok étrendje sem a régi, de azt a szokásukat megtartották, hogy sok tésztát fogyasztanak. Nektek sem szabad félni a tésztáktól, csak tartsátok be azokat a szempontokat, amikről az imént is írtam.