Kerekes Anna - november 22.

Nem állhattam meg, hogy ne nézzek be a Versace H&M számára tervezett kollekciójának árusítására, különösen, hogy az elmúlt években azt tapasztaltam, ha különböző, neves tervezők álmodnak meg néhány elképesztő darabot az amúgy is kedvelt márka számára, akkor kő kövön nem marad az üzletekben, és már néhány nap alatt elhordják a legjobb darabokat a lelkes fashionisták.

Ez amúgy érthető, hiszen ki ne szeretne töredékáron hozzájutni egy olyan márka darabjaihoz, amelyeket évekig csak maximum a kirakat üvegén át nézegethetett? Meg kell mondjam, a Versace igazán kitett magáért. Remek darabokkal volt tele az üzlet, és tény, hogy a megszokott H&M áraknál magasabban, de a neves olasz divatház eredeti áraihoz képest sokkal-sokkal kevesebbet kellett kicsengetni egy-egy igazán markáns és egyedi darabért. Egy divatrajongó pedig mire költene, ha nem arra, hogy legyen egy olyan ruhája, amit a legnevesebb divatcégek egyike tervezett? Persze én sem szerettem volna semmit venni, csak be akartam kukkantani, de nem tudom, milyen illúziókba ringattam magam... Persze, hogy nem bírtam megállni, és ahogy az lenni szokott: 1. Csak nézelődöm kicsit céltalanul. 2. Nahát, milyen helyes ruha! Csak fölpróbálom, megnézem, hogy áll. Ez még nem bűn... 3. Azta! Fölvéve is milyen vagány. No, de megígértem magamnak, hogy nem vásárolok semmit. Le is veszem gyorsan! 4. De most komolyan? Mi van, ha soha nem találok ilyen remek kis ruhát még egyszer? Hiszen ez jó partiba, hétköznapra. Ráadásul ez a fazon minden alakon jól áll, és olyan mutatós, hogy a kiegészítőkön már nem is nagyon kell törni a fejünket... 5. De hiszen van karácsonyra félretett pénzem!