„Szerintem szakmailag abszolút a csúcson vagyok, mert amit mi itt a GLAMOUR-nál csinálunk, az ragyog” - Csillag Szilvia divatszerkesztővel beszélgetünk az elmúlt évekről
Húsz év óriási szám egy magazin életében, főleg a mai, felgyorsult, instant világban. A GLAMOUR magazin húsz éve alatt számtalan csodás, meglepő, vagy elgondolkodtató címlap készült, ezek mindegyike mögött komoly csapatmunka áll.
Ezeket láttad már?
A lapnál közel öt éve dolgozó Csillag Szilvia divatszerkesztőnkkel beszélgetünk az elmúlt évekről.
Mióta dolgozol a GLAMOUR-nál?
Februárban lesz öt éve, szóval én még nem vagyok olyan régóta itt.
Milyen érdekes, hogy ezt mondod, mert manapság az öt év sem kevés! Hogy kerültél a laphoz?
A konkurens kiadónál dolgoztam, még ott kezdtem a pályám gyakornokként. Aztán egyszer úgy adódott, hogy megkérdezték a GLAMOUR-tól, van-e kedvem hozzájuk csatlakozni. Jókor jött a kérdés, volt kedvem.
Mi volt a hívó szó, amivel el tudtak csábítani?
Nem tudnám egyetlen konkrétumhoz kötni, egyszerűen megérett bennem az igény a váltásra. És úgy éreztem, nem lehet a véletlen műve, hogy amikor már fejben elkalandozok, akkor megtalál egy új lehetőség, esélyt adva egy új fejezetnek.
Ez az új fejezet beváltotta a hozzá fűzött reményeket?
Abszolút! Szakmailag rengeteget tanultam, fejlődtem. Sokkal több projekten van lehetőségem dolgozni, a GLAMOUR-nál nagyon színes és széles a paletta.
A te öt évedben benne volt a világjárvány is, amikor nem az volt az életünk fő mozgatórugója, hogy mit mivel vegyünk fel. Divatszerkesztőként hogy élted meg ezt a nehéz időszakot?
Én pont akkor érkeztem ide, alighogy betettem a lábam, be is zárt minden. Nagyon nehéz volt, természetesen minden fotózás le lett fújva, online próbáltunk dolgozni. De pont akkor volt friss a párkapcsolatom, és jót tett nekünk, hogy együtt lehetünk, mert kicsit elterelte a figyelmemet.
Emlékszel arra, mi volt az első munkád?
Igen, persze, egy Két szék című videó sorozat, ahol a saját szerkesztőink beszélgettek meghívott vendégekkel. A kollégákat és pár ismert embert kellett öltöztetnem.
Ismertél valakit a szerkesztőségből?
Látásból szinte mindenkit, aki a divatvonalon mozog, igazából ez egyfajta belterjes világ.
Könnyen „belaktad” magad a csapatba?
Nem. Nehezen involválódok amúgy is, és valószínűleg megtörte a beilleszkedésemet a Covid is, úgyhogy nem volt annyira könnyű. Kellett ahhoz némi idő, hogy otthonossá váljon minden, de most már nagyon jól érzem magam itt.
Húsz év hihetetlenül nagy idő egy magazin életében, te hogy látod, mi a titok?
Szerintem Krisztina a titok. Ő a szó legjobb értelemében véve buldózer, olyan professzionalistással és olyan tanulási vággyal rendelkezik, ami szinte emberfeletti. Akkor volt a legjobban érezhető ez, mikor jött az az időszak, amikor a print mellett, az online-nal is hangsúlyosabban kellett foglalkozni. Egy pillanatra sem dől hátra, folyamatosan, nagyon durva volumenben képzi magát. Ő a motorja az egésznek, elképesztő, amit, és ahogyan csinálja. Hihetetlen mértékben tud koncentrálni, és óriási az energiaszintje. Szerintem én ennek a tizedére sem lennék képes.
Van legkedvesebb munkád, amelyikre valamiért nagyon szívesen emlékszel, vagy közel állt hozzád?
Nagyon sok van, de ha egyet mondanom kell, akkor most hirtelen az jut eszembe, amikor Danis Lídiát fotóztuk. Nyáron készült az anyag a Tiszánál, mi innen mentünk, ő pedig Tatabányáról a színházból külön. Volt egy baleset az M1-esnél, teljes útzár volt, mi még pont leértünk, de ő órákig rostokolt az autóban. Mire odaért, mi már megebédeltünk, kipakoltunk, bejártuk a terepet. Gyorsnak kellett lenni, mert mentek el a fények, de hihetetlen profizmussal kezelte a helyzetet. Minden zavaró körülmény ellenére fantasztikus hangulatban telt a fotózás, és gyönyörű lett a végeredmény.
A 20 éves jubileumra készített címlapoknál mi volt a koncepciótok?
Szinte minden résztvevő szerepelt már címlapon az elmúlt években, ami sokat könnyített a helyzeten, de a fő koncepció az volt, hogy mindenki maradjon önmaga. Hogy semmi túlzás ne legyen az anyagokban, önazonos legyen mindenki. Kifejezetten jó élmény volt a munka, amihez az is sokat hozzátett, hogy akiket felkértünk, egytől egyig megtiszteltetésnek élték meg a lehetőséget, és ennek is köszönhetően örömmel vettek részt benne.
A fény mellett árnyék is van: voltak az öt év alatt nehezebb pillanatok?
Persze, hiszen mindenki emberből van. Szerencsére csak ritkán, de előfordult, hogy nem volt meg a kémia, de olyankor is nagyon igyekszünk, hogy megtaláljuk a módját, hogy az alany mégiscsak jól érezze magát.
Mit jelent számomra a GLAMOUR-hoz tartozni?
Elsősorban nagyfokú szakmai biztonságot. Ha valamiért magamban elégedetlenkedek, akkor is pillanatok alatt felismerem, hogy ennél jobb helyen nem lehetnék. Szerintem szakmailag abszolút a csúcson vagyok, mert amit mi itt a GLAMOUR-nál csinálunk, az ragyog. Nagyon sok lehetőségem van a fejlődésre, van sok munkám, és egyre jobban lakjuk be az online teret is. Megvan már a megfelelő tapasztalatom, és szerencsére nem vagyok elfáradva, kiégve benne.
A kezdeti lelkesedésed is megvan még?
De jó kérdés! Igen, abszolút! Nem rutinból, vagy megszokásból tolom. Néha persze előfordul, hogy elfog egy hullámvasút érzés, de akkor is több a fent a dologban.
Miből inspirálódsz a munkád során?
Mindenből. 24 órában nézek, figyelek szinte mindent, ami körülvesz. Leginkább a látványos dolgokból, de sokszor nézem az Instagramot is. Rengeteg tehetség van a világon, fotósok, filmrendezők, művészek, kimeríthetetlen a forrás.
Öt éve vagy itt, öt év múlva hol látod magad?
Nem tudom, talán valahol Ázsiában. Ahogy elszaladt ez az öt év, szerintem ugyanolyan szempillantás alatt el fog menni a következő öt is. Amiben simán benne van, hogy akkor már tíz éve leszek a GLAMOUR történetének a része.
