„Ha te hívhatsz kis mellű nőnek, én hívhatlak kis péniszű férfinak?” - Az egyenlőség része az is, hogy vagy mindenkit méricskélünk, vagy senkit
Kis mellem van, és ezzel az égvilágon nincs semmi problémám. És szögezzük le már az elején: teoretikusan azzal sem lenne bajom, ha ezt egy férfi megjegyezné. Egészen addig, amíg a beszélgetés fair mederben zajlik.
Ezeket láttad már?
Fair meder alatt azt értem, hogy nincs helye sértődésnek, ha az én méreteim után mondjuk áttérünk az övére. Mert érdekes módon, amíg a nyelv gyönyörűen felkészült arra, hogy a nőket méricskélje, és a "szeretem a kis mellű nőket" szinte kedvesen, már-már biztatóan belesimul a mindennapok retorikájába, addig egy "én szeretem, ha egy férfinak kis pénisze van" típusú kijelentés valószínűleg kollektív összeomlást okozna a férfiakban. Évezredes büszkeség dőlne meg, beszakadna a gazdaság, és gyanús, hogy még a gravitáció is magzatpózban sírdogálna a fal felé fordulva. Mert ugye hogy jön ehhez bárki.
Most talán azt gondolod, hogy a két dolog (mell vs. pénisz) nem összevethető, de mégis ezzel határozzuk meg egymást anélkül, hogy észrevennénk ("láttad, de jó a melle?", "Istenem, elképesztően hatalmas a farka").
Ha egy férfi azon szervéről mondjuk ki, hogy a császár meztelen (vagyis bocs, de ez a szerszám nem épp akkora, mint vártam), azzal olyan, mintha elvennénk tőle a tudatot, hogy kellően férfias. Ellenben, ha mi kapunk megjegyzést a kis mellünkre, az kedveskedés, bátorítás, tehát mindenképpen maci nyomdáért és piros pontért kiáltó dolog egy kapcsolatban. Pedig, segítek, nem az.
És nem azért, mert egy kis mellű nő valóságtagadó lenne, hanem azért, mert a kis mell egy másikhoz képest lesz kicsi. Tehát kapásból azt érezzük, hogy összemérnek minket valakivel. És egy kapcsolatban, ami a hovatartozásról szól, nem akarunk exekkel meg nagyobb mellű kolleginákkal versenyezni fejben, mert határozottan nem akarjuk valakihez viszonyítva valamilyennek érezni magunkat.
Téged a nadrágod tartalma tesz azzá, aki vagy? Esetleg a magasságod?
Mell és pénisz méretek alapján megítélni valakinek a nőiességét-férfiasságát, ennek fényében méltatni azt, vagy épp ehhez kötni, milyen vele az egészen intim helyzetekben, pont olyan jó ötlet, mint helyből átugrani egy öt méter magas betonfalat. Lehet vele próbálkozni, csak nincs sok értelme.
Ahogy annak sincs, ha egy férfi a magasságában határozza meg magát, netán a környezete teszi ezt meg helyette. Ha egy férfi magas, nem lesz automatikusan férfias (amennyiben a férfiasság definíciója nem merül ki az asszonyverő, pörköltszaftos fehér atlétában, a sörben és a magasságban), ahogy egy alacsony férfi sem lesz férfiatlan.
A nyelv ezen a téren egyébként már felismerte, hogy az alacsony férfiban van valami bántó és leereszkedő, hiszen a kis mellekhez képest ez is összehasonlításra épül, és arra, hogy az átlaghoz, egy vágyott normához képest vagy valamilyen, de nyugi, azért megtűrünk a teremben.
Így született meg a Short King kifejezés, ami az Urban Dictionary szerint nagyjából úgy írható le, mint egy férfi, aki felismeri, hogy a magassága hiányának semmi köze nincs az önértékeléséhez. A definíció ősatyja, Jaboukie Young-White komikus, aki 2018-ban hozta létre a kifejezést, így fogalmazott:
A Short Kingek a testnegativitás ellenségei, és örökké büszke leszek arra, hogy megvédhetem őket.
Kicsi a mellem, és nem kérek érte elnézést
Ha már a kiállásnál tartunk. 2022-ben a Florence Pugh mellei körül kialakult botrány miatt került elő a kis mell kérdés. Na nem azért, mert az áttetsző, Barbie pink Valentino ruha alá nem vett fel melltartót, és ez milyen dolog már. A követőiből egész egyszerűen kibukott, hogy csalódtak a valóságban, értsd, a színésznő melleiben, amit ennél jóval méretesebbnek gondoltak.
„Nem ez az első alkalom, és biztosan nem is az utolsó, amikor egy nő idegenektől hallja, mi a helyzet a testével, és aggasztó, mennyire vulgáris tud lenni néhány férfi. Többen is agresszíven tudatni akarták velem, mennyire csalódottak az apró melleim miatt, vagy mennyire zavarban kellene érezni magam attól, hogy ilyen lapos a mellkasom.” - fogalmazott akkor Florence Pugh Instagram-posztjában. „Régóta élek ebben a testben. Tisztában vagyok a mellméretemmel, és nem félek tőle. Az viszont aggasztó, ti miért féltek ennyire a mellektől.” - szögezte le határozottan.
Nőj fel! Tisztelj másokat! Tiszteld mások testét. Tisztelj minden nőt. Az élet sokkal könnyebb lesz így, ígérem.
Tisztelet alatt azt is értjük, hogy amikor odakerül a sor, hogy lekerül egy lányról a felső, aki sokkal inkább emlékeztet mellben Keira Knightley-ra, mint mondjuk Sydney Sweeney-re, akkor a másik fél nem tudatja vele, hogy bírja a kis mellű lányokat, egyszerűen tudatja, hogy az illető gyönyörű. És attól a pillanattól az illetőnek sem lesz elszámolnivalója, nem kerül elő a centi, a mérleg, vagy bármi, ami ezt a világot mérhetővé és összehasonlíthatóvá teszi. Mert ez így korrekt, így egyenlő, így egymás mellé rendelt, így felnőtt, és ebben oldódik fel a vágyott, a norma, és lesz egyszerűen jó.
