7 nagyon komoly pszichológiai tanulság, amit a Stranger Things sorozatnak köszönhet a világ

• A Stranger Things sorozat a trauma és az emberi érzelmek komplexitását tükrözi.

Ebben a cikkben összegyűjtöttem, mit tanít nekünk a Stranger Things című sorozat a traumáról, a barátságról, az identitásról és az emberi lélek rejtett zugaiban zajló küzdelmekről.

1. A Fejjel lefelé, mint a trauma metaforája

A nyomasztó, sötét, rothadó világ Hawkins alatt nem csupán a szörnyek játszótere – ez maga a feldolgozatlan trauma jelképe. A Stranger Things évadai során pedig elmondhatjuk, hogy nem marad olyan szereplő, aki ne szenvedne valamilyen traumatikus élménytől a cselekmény előrehaladtával.

A trauma olyan, mintha egy sötét, párhuzamos világban ragadnánk – közel a valósághoz, de mégsem teljesen benne. Amikor például Will a Fejjel lefelében ragad az első évadban, nem csak fizikailag válik el a szeretteitől és az addig megszokott világától, hanem érzelmileg és pszichológiailag is. Anyja, Joyce, pedig kétségbeesetten próbál kommunikálni vele a karácsonyi fényeken keresztül. A trauma is sokszor így működik:

az emberek nem tudják szavakba önteni a fájdalmukat, így közvetett, nehezen értelmezhető jeleken keresztül „üzennek”.

A kommunikáció torz, a kapcsolódás nehéz. Joyce kitartása viszont emlékeztet: figyeljünk a jelekre akkor is, ha a másik nem tud kommunikálni.

Nem kell egyedül kihúznod valakit az Upside Down-ból, de az, hogy észreveszed a jeleket és nem hagyod magára, már a gyógyulás kezdete lehet. Gondolj csak Lucas-ra, aki hónapokon keresztül, rendületlenül ott ült Max kórházi ágya mellett, türelmesen várva arra, hogy újra felébredjen. Néha éppen csak ennyire van szükségünk: a csendes, türelmes jelenlétre.

4 Stranger Things rész, amit látnod kell a rendezők szerint, hogy megértsd az 5. évadot

2. Tizenegy története és identitás-keresése

Tizi nem csak egy különleges képességekkel megáldott szuperhős. Ő is egy gyerek, aki próbál rájönni, ki is ő valójában azon túl, amivé nevelték. A laborban töltött évek (és „Papa” kísérletei) tökéletesen mutatják, milyen hatással van a személyiségre, ha valaki érzelmileg egy bizonytalan, kontrolláló környezetben nő fel. Az ilyen gyerekek gyakran hipervigilánsak, nehezen bíznak meg az emberekben, bizonytalan az identitásuk és egyszerre rendkívül önállóak, ugyanakkor mélyen magányosak és fokozottan érzékenyek.

Amikor Tizenegy Mike-hoz és a barátaihoz kerül a történet kezdetén, érzelmi értelemben újjászületik. Életében először megtapasztalja, hogy milyen a pszichológiai biztonság. Megtanulja, milyen a barátság, elkezd határokat húzni és megélheti azt, hogy valóban törődnek vele és figyelnek rá – mindazt, amit a laborban sosem tapasztalhatott meg.

A sorozat már-már ikonikus mondata, „A barátok nem hazudnak” nem csak egy kedves, gyermeki kijelentés. Ez Tizi első próbálkozása arra, hogy egészséges kapcsolati határokat alkosson.

A nehéz gyerekkorból való gyógyulás gyakran a kapcsolódás alapjainak megtanulásával kezdődik: őszinteség, bizalom, határok. A múlt formál, de nem határoz meg. Az identitás nem kell, hogy örökség legyen. A kezünkben van a hatalom, hogy formálhassuk énképünket és identitásunkat. Néha pedig a választott családunk tanít meg minket igazán szeretni és szeretve lenni, nem a vér szerinti.

3. A barátság az egyik legerősebb védőfaktor

Ha Hawkinsnak lenne terápiás jelmondata, így hangzana: „Senki sem harcol egyedül.” Gondolj arra, amikor a fiúk esőben bicikliznek Will után kutatva, vagy arra, amikor Dustin gondoskodik Dartról, még akkor is, ha az veszélyt jelent. Vagy arra a jelenetre, amikor Max Vecna átkától a barátai emlékei és a zene hatására menekül meg és tér vissza az életbe.

A társas támasz az egyik legerősebb vitamin, ami fejleszti a pszichológiai immunitásunkat. A barátság növeli a rezilienciát. A kutatások szerint az erős érzelmi támogatást kapó emberek gyorsabban gyógyulnak, jobban kezelik a stresszt és egészségesebb énképpel rendelkeznek. Neked van már „Hawkins-csapatod”? Ha nincs, akkor kezdj el olyan barátságokba befektetni, ahol lehetsz őszinte, tökéletlen és sebezhető és mégis szeretnek és elfogadnak.

Kiderült, melyik színész mennyi pénzt kap a Stranger Things 5. évadáért, és nem csodáljuk, ha felszisszensz a lista láttán

4. Minden karakter másképp küzd meg a stresszel és a szorongással

A sorozat egyik legizgalmasabb pszichológiai eleme, hogy minden karakter más megküzdési stratégiát használ:

• Mike érzelmes és kötődő, ő a kapcsolódással küzd meg.
• Lucas racionális és földhözragadt, a realitás és az objektív szempontok segítik őt megtartani magát a nehéz helyzetekben.
• Dustin humorral és kíváncsisággal intellektualizálja a félelmet. A tudomány a szenvedélye és ezért egy tudós kíváncsiságával közelít az ismeretlen felé.
• Joyce a stressz hatására hiperfókuszálttá válik és a rendületlen cselekvéssel küzd meg.
• Hopper pedig elzárkózik és elkerüléssel akarja megoldani a kihívásokat.

Egyik stratégia sem „rossz” önmagában, mindegyik a fájdalomhoz való alkalmazkodás egy-egy példája és mindegyik hasznos stratégia lehet különböző helyzetekben. Hopper például lánya halála után óriási falakat húz maga köré és úgy gondolja, ő a hibás a szerettei balsorsáért. Úgy védi magát, hogy senkit sem enged közel magához. A harmadik évadban, a kamcsatkai koncentrációs táborban is azt mondja fogolytársának, hogy átok ül rajta és bárki, aki közel kerül hozzá, rosszul jár. Ez egy jó példája a maladaptív, vagyis nem támogató gondolati mintázatoknak. Aztán amikor Tizenegy belép az életébe, lassan áttér az elkerülésről a kötődésre. Megtanulja: a sebezhetőség nem gyengeség, hanem híd mások felé.

Ha megérted, hogyan küzdesz meg a stresszel, közelebb kerülhetsz önmagad megértéséhez is és gazdagíthatod a megküzdési palettádat, hogy valamennyi helyzetben helyt tudj állni. Te Hopper vagy? Joyce? Dustin? A felismerés az első lépés a változás felé.

Gyermekkorában elvesztette hallását, mégis ő lett a Stranger Things legnagyobb sztárja

5. Max és Vecna harca az ember belső démonainak leképezése

Kevés jelenet mutatja meg ilyen nyersen az emberi lélek küzdelmeit, mint amikor Max a temetőben lebeg, miközben Vecna uralja az elméjét. A menekülése – amit a zene, az emlékek és a barátai szeretete tesz lehetővé – nem csak látványos jelenet. Ez a depresszióval, a bűntudattal és tolakodó negatív gondolatokkal való küzdelem allegóriája.

Vecna megtestesíti az önszabotázst és a belső kritikusunkat: „Nem vagy elég jó.”, „Miattad történt.”, „Nem érdemled meg a boldogságot.” - Max pedig ezek ellen a belső démonok ellen harcol.

Amikor az elméd válik az ellenségeddé, azok a dolgok menthetnek meg, amelyek visszakapcsolnak a valósághoz: a zene, a szeretet, az emlékek. Alakíts ki te is egy saját „érzelmi lejátszási listát” azokból a dolgokból, amelyek emlékeztetnek arra, hogy ki vagy, amikor a gondolataid mást akarnak elhitetni veled.

6. A hősök is kérhetnek segítséget

A Stranger Things legfontosabb üzenete talán ez: egyszerre lehetsz bátor, traumatizált, ijedt és erőteljes. Tizi megmenti a világot, de ugyanúgy sír a korcsolyapálya raktárában, mint bármelyik tinilány tenné, ha kiközösítik és zaklatják. Nancy kemény és úgy tűnik, a falon is átmegy, miközben mélyen kételkedik önmagában és évekkel később is önmagát okolja Barbara haláláért. Steve egy egocentrikus, népszerű sportolóként indul, végül gondoskodó és szerethető karakterré válik. A fejlődés szinte sohasem lineáris és ez így teljesen rendben van.

Mindannyiunknak megvan a saját Fejjel lefeléje vagy Vecna-ja… De nem kell egyedül szembenézni velük.

A Stranger Things nem igazán a szörnyekről és a világ megmentéséről szól. Hanem sokkal inkább arról, hogyan küzdesz meg a saját sötétségeddel. Azokról a belső küzdelmekről szól, amelyeket mindannyian átélünk: a traumáról, a félelemről, a barátságról, a veszteségről és kitartásról.

És ahogy a hawkins-i csapat, úgy mi is azért élünk túl, mert összetartunk. Nem kell telekinézis ahhoz, hogy legyőzd a démonaidat. Elég hozzá egy kis bátorság, néhány támogató ember és a tudat, hogy még a legsötétebb párhuzamos világból is van visszaút.