Nincs szégyen, csak egymás támogatása az online térben

2022. szeptember 26.
MegosztásKüldés Messengeren

Egy csodás oldalt, blogot mutatunk be most. Egy álmatlan éjjelen találtam rá, amikor forgolódtam egy, a gyermekneveléssel kapcsolatos kardinális probléma miatt, amit úgy éreztem, nem tudok megoldani. Olvasni kezdtem a cikkeket, ismeretlen nők történeteit, Bognár Tünde józan és okos írásait, és nem bírtam abbahagyni. Aztán egyszercsak megnyugodtam, pusztán attól, hogy olvastam. Nem vagyok egyedül. Aztán el is aludtam.

Bezzeg én jobban szoptatok, bezzeg nekem jobban megy az altatás, bezzeg az én gyerekem nem sírja át az éjszakát, bezzeg mi pontos napirendet tolunk - mennyi bezzeg, amit a mai napig - nyilván a szó passzív agresszív használata nélkül leggyakrabban, de attól még a bántó felhanggal - szépen elhelyeznek a nők egymás tudatalattijában. Hogy miért? Meglátásom szerint azért, hogy ezzel magukat erősítsék, hiszen ha a másiknál jobbnak látszom bármilyen szerepkörben, akkor biztosan jobb is vagyok.... Vagy mégsem? Lehetséges, hogy csak a saját bizonytalanságomat, frusztrációmat fedem el azzal, hogy mások gyengeségeire mutatok rá? A válaszom, saját tapasztalatból is: egyértelmű igen. Érdemes felfedeznünk magunkban az elég jó anyát és jó messzire elengedni a bezzeganyát és a bezzegbárkit, aki talán jobban csinálja, mint mi. Vagy pont hogy nem. Verseny ez?! Verseny az anyaság? Mennyi költői kérdést tudnék feltenni háborogva!

Láthatatlan támaszok

digitális borító

A Bezzeganya blog-weboldal mögött álló Bognár Tünde is elhivatottan azok mellett áll, akik ki merik mondani az anyasággal, annak megélésével kapcsolatos félelmeiket, aggodalmaikat, akik a többi nő és a világ felé mernek fordulni kétségeikkel, fájdalmaikkal, netán traumáikkal. A Facebook és Instagram oldalt is működtető, de önálló oldalként tematikusan strukturált blog saját és olvasóktól származó bejegyzéseket is tartalmaz. Sok közülük fájdalmas, keserves kínokat leplezetlenül bemutató történet, a legfontosabb értékük az őszinteség. Ami a segítő szándék felé mutat: én nem akarom, hogy mással is ugyanez történjen, társak vagyunk az anyaságban, érjen össze a vállunk, ne hagyjuk, hogy a világ bárhogy bánjon velünk, vegyük együtt kezünkbe a sorsunkat, a gyermekünkre is vigyázzunk úgy, hogy közben láthatatlan támaszként egymásnak dőlünk. Fogamzás, terhesség, szülés, csecsemők, óvodások, iskolások... A tematikusan külön, rovatszerűen kezelt anyaság-dimenziókban új utakon indulhatunk el az oldal segítségével. Saját szülési traumámmal felvértezve, nagy levegőt véve olvastam bele a szüléstörténetekbe, és bizony legszívesebben megölelgettem volna néhány nőt, akik az elképzelhetetlen iszonyattal néztek szembe a szülőszobában, majd leültek, és megírták, vagy kiírták, hogy könnyebb legyen, és hogy talán picit könnyebb legyen másoknak.

Semmi nem szégyen

Már nem a szégyen korát éljük nőként, én úgy észlelem. Sokkal erősebbé tesz az emberségünk, fájdalmaink, valós, nem kirakat-érzéseink felvállalása, anyaként is. Egyre több kezdeményezés mutat ebbe az irányba, és erősít minket, a Bezzeganya is az egyik dicséretes zászlóvivő. A nő, akinek eltört a farokcsontja szülés közben vajon mit érezhetett, amikor publikálták a fájdalmát, amit mert a világ elé tárni? Az egyik legmegrázóbb szüléstörténet volt, amit valaha olvastam, és csak remélni merem, hogy valaki, vagy valakik olvassák, akik - bármelyik oldalról - egy hasonló esetben legközelebb másképp csinálnak valamit, és talán egy hasonló helyzetben lévő nőn segít is. Vagy többön.

Mindenre válasz

A Bezzeganya oldalán gyakorlatilag minden olyan kérdésünkre választ kaphatunk, ami az anyaság kérdéskörét lefedi. Akinek még nincs gyermeke, de szeretne, a fogamzás rovatában keresgélhet, és nagy eséllyel találhat is olyan történeteket vagy sorstársakat, akik megerősíthetik abban, hogy semmit nem csinál és csinált rosszul. Ezek a közösségek és csatornák ezért a legfontosabbak: mert anyaként a társadalmi és az önmagunkra helyezett nyomás alatt sokszor kérdőjelezzük meg a kompetenciánkat, azt, hogy elég jól csináljuk-e a dolgunkat. Az anyaság sajnos egyik leggyakoribb lelki velejárója a bűntudat, és én úgy látom, a Bezzeganya is segít abban, hogy ezt sikerüljön elengedünk. A női közösségek összetartó, támogató, megtartó ereje most leginkább az online térbe került, aminek előnyei is vannak: névtelenül kikerülhet a történetünk, arc nélkül vállalhatjuk, hogy mekkora borzalmakat éltünk át a szülőszobán, és már meg jelennek egymás alatt a kommentek: nem csináltál semmi rosszat. És a nem kommentelő, otthon olvasó szorongó anya vagy kismama is azt érezheti, hogy láthatatlanul fogják a kezét a többiek, tanul a tapasztalataikból, felkészül, átfordítja a saját történetére másokét. Elképesztően fontos szerepük van ezeknek az oldalaknak, melyek közt a Bezzeganya az egyik zászlóvivő. „Nem volt peteérésem, mégis terhes lettem”, „Elvetéltem tízhetesen a rég várt babámat”, „Teherbe estem, gyászolom a régi életem” – csak pár cím, de máris az életünk ott van előttünk, és még csak a teherbeesés problémakörénél tartunk.

Csak semmi tabu!

Amikor először találkoztam az oldallal, nem bírtam abbahagyni az olvasást. Nincsenek tabuk, csak élettörténetek, okosan levont tanulságokkal. Terhesség? „Akkora a magzatom, mint egy tatu”, „Nyílik a méhszájam a 32. héten” címekkel máris ott vagyunk a közös metszetekben. Szülés? „A szülésznő rám szólt, hogy fejezzem be a nyafogást” „Felsírt a baba, a szülésznő szólt, hogy nem az enyém, nyomjak még” – mindenkinek más a sztorija, de a hasonló traumák kötnek össze, és a megélésük, túlélésük reflexiója átsegítheti azokat is, akik nem tudják kivel kibeszélni a saját traumájukat, történetüket. „Legyél te is a Bezzaganya szerzője!” – bátorít az oldal, ami azt jelenti, hogy mi magunk is bármikor hozzájárulhatunk a tartalomhoz. „Írj bármilyen, a bloghoz kapcsolódó témában posztot, és mi szerkesztés után közzétesszük a Bezzeganyán. Ha témajavaslatod, ötleted, kérésed van, azt is oszd meg velünk a bezzeganya@bezzeganya.hu emailcímen!” – írják, és én is arra biztatok mindenkit, hogy ha ez a megfelelő, komfortos fórum a számára, márpedig könnyen lehet, hogy annak fogja találni, akkor olvasson, írjon, kommunikáljon! Mert ez mind gyógyító és megtartó.

Szöveg: Szajki-Vörös Adél

MegosztásKüldés Messengeren
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben könnyebben megtalálja az glamour.hu cikkeit
anyasagglamour-mami
Kövesd a Glamour cikkeit a Google hírekben is!