Kemény Zsófi három évig dolgozott a mozikban már megnézhető Cicaverzum történetén a rendezővel, Szeleczki Rozáliával. Miközben arról beszélt a GLAMOUR-nak, hogyan készült el organikusan a történet, magáról is elárult néhány apróságot.
Ezeket láttad már?
Ki hinné, hogy Kemény Zsófi tíz év kemény munka és számos szakmai siker után is el tud bizonytalanodni magában? A slam poetry-től hosszú, de fényes út vezetett az első nagyjátékfilm, a Cicaverzum forgatókönyvéig.
A Cicaverzum igazi csajos film, melyet nők raktak össze, és nő játssza a főszerepet is. Te hogyan kerültél a csapatba?
Iványi Petrának, Rozi producerének jutott eszébe, hogy ehhez a macskás filmhez valószínűleg illenék. Ő még az egyetemi időkből ismert engem is, Rozit is, és mikor leültetetett minket, hogy beszélgessünk a Cicaverzum filmtervről, egyből nyilvánvaló lett, hogy ennek így kellett lennie. Az első perctől imádtam Rozi ötletét, és lelkesen vetettük bele magunkat a továbbgondolásába. Szeretem az őrült dolgokat, és mi lehet őrültebb egy fura nőnél, aki szerelmes egy nárcisztikus macskába?
Az abszurd ötlet volt az első vagy a film üzenete, hogy a traumáinkat fel kell dolgozni a boldogságért?
Az első ötletcsíra maga a macska volt. És Törőcsik Franciska. Aztán elkezdtük kidolgozni a macska karakterét, és kiderült, hogy az a cuki, bohókás cicuska egyre jobban hasonlít egy nárcisztikus férfire. És Fáni azért dől be neki olyan könnyen, mert már ismert és szeretett egy hasonlót: az édesapját. A hozzá való viszonyát kell Fáninak erősen átgondolnia, és fel kell nőnie, ezt a feladatot kapja a filmben. Ha nem is merem azt mondani, hogy feldolgozza a traumáját, de legalább felismeri.
A társadalom eldöntötte, mi fiús és mi lányos, Hermione pedig jött, és rácáfolt
Magára ismer, akinek szól a film?
Nagyon remélem. Abban bízom, hogy ha valaki kijön a moziból, először azt fogja érezni, milyen cuki, habkönnyű kis vígjátékot látott, és mennyit nevetett. Aztán elkezd benne mocorogni a történet, és ha talál bármilyen párhuzamot a saját vagy valamelyik barátja életével, akkor gondolkodni kezd rajta. És ha már gondolkodik rajta, akkor már közel a tanulságok levonása is. Mi Rozival rengeteget lelkiztünk a forgatókönyv írása közben, és bőven pakoltunk bele személyes tapasztalatokat is. Mindketten sétáltunk már bele olyan kapcsolatokba, amikbe nem kellett volna, és legfeljebb tanulságnak voltak jók.
Téged mire tanított egy nárcisztikus férfi?
Arra, hogy soha többet ne menjek bele hasonló játszmákba. Ismerjem fel, ha egy nárcisztikus csapdát állít nekem, és meneküljek. Míg ifjú voltam és bohó, addig volt, hogy önként és dalolva sétáltam bele egy-két ilyen helyzetbe, szinte teszteltem magamat és a másikat, meddig bírjuk. Azt gondoltam, hogy szükségem van minden megélésre, ha igazi író szeretnék lenni. Hogy mindegy, jó vagy rossz nekem, csak élmény és tapasztalat legyen, mert minden alapanyag kell az íráshoz. Jó nagy butaság volt.
Rossz helyzetekbe belemenni őrültség, vagy komoly érzelmi hátteret igényel?
Nekem extra szerencsém van: stabil a családi hátterem és van egy erős a szociális hálóm. Ezek nélkül baromi könnyű ma lemenni nagyon mélyre. Nehéz korban élünk, kábé folyamatosan világvégehangulatban, és rossz generációs mintákat örökölünk. Minket nem túlélésre és hatékonyságra tanítottak. Jobb időben kigyomlálni a rosszat az ember pszichéjéből, mert plusz teher nélkül is épp elég nehéz ép ésszel kibírni.
Ezért nőnek fel nehezebben a mai fiatalok?
Nem vagyok szociálpszichológus, hogy erre válaszolni merjek. Majdnem az lettem, van egy pszichológia BA-m, de csak arra jöttem rá, hogy minden annyira összetett, hogy az én szintemen csak kérdéseket tehetek fel. Valószínűleg ezer oka van még ezen kívül is, de ez is benne van a nemzedéki pánpéterizmusunkban, biztosan.
Regényírás, drámaírás, verseskötet, forgatókönyírás… Az emberek elvárják egy írótól, hogy kicsit fura is legyen, nem?
A filmes közegben nem, de az irodalmiban igen. Mármint organikusan van így: a forgatókönyvíráshoz elég, ha az ember nyitott szemmel jár, megjegyez helyzeteket, nyelvhasználatokat, jelenségeket, és utána a műfaji szabályokat betartva megírja egy film nyersanyagát. A forgatókönyv az az alap, amire majd mindenki (a rendező, a színész, az operatőr, a hangosztály, a vágó és a többiek) rápakolja a magáét. Egy írónak ennél többet kell tennie, hiszen ott a kész művet állítja elő: mindenért egyszemélyben felelős. Egy író állandó éber készenlétben él, folyton megfigyel, elemez, szétszed és összerak. És mivel folyton a saját fejében él, nincs jelen a világban. Munkaköri kötelessége gyanúsnak lenni és furának.
