Ha te is egy nap alatt daráltad le a misztikus hangulatú török sorozat, a The Gift – azaz Atiye ajándéka – minden részét, akkor a lenyűgöző Mardin és környéke biztosan neked való: délkelet-Anatólia szívében számos épület szolgált forgatási helyszínként.
Ezeket láttad már?
Igaz, a filmben főszereplő Göbekli Tepétől három órányi autóútra vagyunk, és külföldi turistával is alig találkoztunk – kivéve, hogy utazásunk éppen a 7. nemzetközi Mardin Biennálé nyitójára esett. Így berlini, new york-i, isztambuli és londoni kortárs művészek – vagy éppen a Tate Modern kurátora – járták kisebb-nagyobb csapatokban a török várost és a kiállításokat.
A Biennálé június végéig kortárs művészetet ötvöz Mezopotámia történelmi helyszíneivel. Az óváros őrzi autentikus, élénk hangulatát: fűszerillatú bazársorok, apró kézműves boltok, sürgő-forgó helyiek, utcai zene és feledhetetlen kilátású tetőteraszok várnak. Olyan sarka a világnak, amelyet kevesen ismernek – pedig érdemes lenne.
1. Az emberiség bölcsőjénél jártunk
Mardinba érkezve, ahogy felfelé kanyargunk a szerpentinen, a látvány magával ragadó – aranyszínű kőből épült házak kapaszkodnak egymás fölé a hegyoldalon, alattunk végtelen síkság. A város a környéken bányászott sárgás mészkőből épült, fát csak ott használnak, ahol muszáj: ajtókhoz, ablakkeretekhez, galériákhoz. Mardin ténylegesen az egykori Mezopotámia peremén áll, ahol kereskedelmi, vallási és kulturális útvonalak találkoztak évszázadokon át.
A legendás Selyemút erre vezetett, karavánok közlekedtek, és az út mentén karavánszerájok, piacok, pihenőhelyek épültek. A városban sétálva olyan, mintha egy folyamatosan íródó kosztümös film forgatásába lépnénk, sikátorból sikátorba. Az ezeregy rooftop városa: tetőterasz-teázókba, kávézókba feltipegve elképesztő panoráma vár, miközben tépelődünk: kurd kávét vagy szír sáfrányos teát kérjünk-e. Az asszír, babiloni, római, bizánci, arab és oszmán korszakok nem egymást váltották, hanem egymásra rakódtak – mint egy lassan növekvő város a városban.
5 bakancslistás program Gran Canarián, amire egy életen át emlékezni fogsz
A müezzin naponta ötször szólít imára, de a harangszó is ugyanúgy hallik a keresztény templomból. Mardin neve erődöt jelent, és a dombtetőről úgy néz le a síkságra, mintha évezredek óta őrködne felette. A város feletti citadella közel 3000 éves múltra tekint vissza; a legenda szerint az ókori babiloni király, Shad Buhari építtette, akit egy halálos betegségből csodás módon meggyógyított, hogy ezen a dombon tartózkodott. A „Sasfészek" soha nem esett el ostrom alatt. Ma katonai bázis és radarállomás működik benne, turisták nem látogathatják.
Mit nézz meg feltétlenül az Óvárosban?
Az Ulu Mosque, a Nagymecset az óváros szívében áll, és minden tetőterasz-kávézóból másik arcát mutatja – ha elvesznél, ez a legjobb tájékozódási pont. Az udvar és a belső tér bejárható – és itt őriznek egyetlen szálat Mohamed próféta szakállából. Alig 10 perc sétára találtuk meg a Mar Hamız káld katolikus templomot, ami 397-493 között épült, a világ egyik legrégebbijeként tartják számon. Ma már csak alig néhány káldeus keresztény család él Mardinban, aktív istentiszteleti helynek már nem számít. Az udvarban egy hatalmas tojás, amely Şahmaran alakját idézi – a félig nő, félig kígyó mitikus lényét. (Róla még lesz szó!)
A Kasımiye Medresesi mindenképpen megéri a sétát – ez Mezopotámia egyik legendás tudásközpontja, máig fennmaradt falain csillagászati és orvostudományi szimbólumokkal. A 14. század végén épített iskola egészen az első világháborúig oktatott, tananyaga kémiától csillagászaton át matematikáig és orvostudományig terjedt. Az osztálytermek ajtajai alig egy méter magasak – a diákoknak be kellett hajolniuk belépéskor, tiszteletet mutatva a tanár felé.
2. Shâmaran, a kígyók királynője
Mardin utcáin sétálva gyakran belefutsz Şahmaran ábrázolásaiba: rajzokba, festményekbe és szobrokba. Şahmaran a perzsa, török és kurd folklór mitikus alakja. Félig nő, félig kígyó, aki egy föld alatti világban él, ahol a természet törvényei másképp működnek. Egyesek szerint a bőség és az erő istennője, a rejtett tudás szimbóluma, mások úgy tartják, hogy elűzi a rossz szellemeket – ezért is látható sok mardini ház bejárata mellett.
A történet mindig ugyanarra fut ki: az ember kapcsolatba kerül ezzel a titkos világgal, és onnantól nem marad ugyanaz. A különlegessége, hogy nem egyetlen városhoz kötődik, hanem egy egész kulturális térhez: Kurdisztán, délkelet-Anatólia és Mezopotámia folklórja rétegződik benne. A kígyó itt nem félelmetes állat, hanem ősi szimbólum: a gyógyítás, az átalakulás és a bölcsesség hordozója, azt mutatja meg, hogy minden tudásnak ára van, és minden felfedezés egyben átalakulás is.
Igazi mediterrán álom egy karnyújtásnyira: íme Málta legszebb strandjai, amiket legalább egyszer látnod kell
3.Mardin Biennále – SkyGround – amikor a kortárs művészet időutazás lesz
A Mardin Biennále különlegessége, hogy nem galériákban, hanem történelmi terekben mutat be kortárs műveket: kolostorokban, medreszékben, karavánszerájokban és romvárosokban. A látogató egyszerre áll egy több ezer éves fal és egy modern installáció előtt – és a kettő nem kioltja, hanem felerősíti egymást. Ez a párbeszéd teszi nemzetközileg is egyedülállóvá. Május 15. és június 21. között a 7. Biennálé 41 művészt hívott meg 20 országból. A főkurátor Çelenk Bafra, az Istanbul Modern művészeti igazgatója és az európai kurátori színtér aktív szereplője. Az idei téma, a „GÖKzemin / SKYground" – a török „ég" és „föld" szavak összeolvadása.
A 2010-ben alapított, az International Biennial Association tagjaként működő Biennálé célja állandó kulturális cserefelületet teremteni a Földközi-tenger térsége, Anatólia és a Közel-Kelet között – és mára a térség egyik legismertebb kortárs művészeti platformjává vált, Mardint pedig felhelyezte a nemzetközi kortárs művészeti térképre.
A „SKYground" koncepciója két nagy műre támaszkodik: Arisztophanész A madarak című szatirikus művére, valamint Attár A madarak beszéde című szúfi allegóriájára. A legnagyobb helyszín az egykori oszmán katonai kaszárnya, ma városi múzeum, ahol 19 művész munkái láthatók.
5 szakma, amivel pillanatok alatt elhelyezkedhetsz külföldön
A belépőket Zahit Mungan mardini sárkányeregető művész hatalmas, felfújható sárga skorpiója fogadja – játékos tisztelgés a régió egyik jellegzetes „csípős” lakója előtt. Michael Rakowitz amerikai–iraki művész – akinek édesapja iraki zsidó, édesanyja amerikai – legismertebb sorozatából láthatunk egy monumentális alkotást: „The Invisible Enemy Should Not Exist" - Irakból elrabolt és elpusztított műtárgyakat rekonstruál hétköznapi közel-keleti csomagolóanyagokból, konzervdobozokból, újságpapírból.
Üzenete: a kulturális örökség elvesztése nem csupán fizikai kár, hanem egy egész közösség emlékezetének pusztulása. İrem Tok török művész enciklopédiák lapjaiból épít oszlopokat, a niszibiszi korai keresztény teológiai iskola – a mai Nusaybin területén – hangulatát idézve. A 7. Biennálé először terjeszti ki útvonalát Mardin történelmi központján túlra is.
4. Dara – a föld alatti város emlékezete
Dara mindössze 30 km-re délkeletre fekszik Mardintól, az egykori római–perzsa határvidéken, ahol birodalmak ütköztek egymással. A várost 505-ben alapította Anasztasziosz császár, és hamar a Római Birodalom mezopotámiai katonai és közigazgatási központjává vált. A felszínen kőfalak és romok, egy óriási agora, mozaikok– de a valódi lenyomat a föld alatt rejtőzik: hatalmas víztározók, alagutak és sírkamrák rendszere, amelyek a város túlélését szolgálták, és amelyek mellé a helyiek legendái végtelen alagutakat és eltűnt városrészeket képzelnek.
5 dolog, ami magyarként ledöbbentett, amikor először New Yorkban jártam
A Biennálé ezt a hatást csak fokozta. A több mint 180 méter mély, magas kőoszlopokkal, boltívekkel épített óriási víztározóban egy installáció fogadott minket, amely a mozdulatokra reagáló hangszoftverrel szó szerint ég és föld közé repített. A fejünk felett Alper Aydın monumentális, 3D-nyomtatott szobra lebegett – egy angyalt elnyelő kígyót ábrázol – a művész elmondása szerint a háborús helyzet ihlette. Az idei Biennálé több alkotásában is erős társadalmi üzenet bújt meg.
5. Az arámi nyelv –Mardin környékén, a Mor Gabriel Kolostorban
Ha igazi spirituális utazásra vágysz, folytasd kalandozásaidat a Tur Abdin-fennsík egyik dombján álló Mor Gabriel Monastery-vel – a világ második legrégebbi szír ortodox kolostorával, amely idősebb a Sínai-hegyi Szent Katalin kolostornál és az Athosz-hegyi kolostoroknál is. 396-ban alapította két aszkéta szerzetes, Simon és Samuel; a 6. századra már több mint ezer szerzetes élt itt.
Egészen kivételes érzés volt az olajfák mellett sétálva belépni az udvarra, majd a belső terekbe, ahol az arámi nyelvű liturgiát lapozgattuk, és hallottuk a beszűrődő imádságokat a most is ott élő szerzetesektől. A kolostor több mint másfél évezred építészeti emlékeit őrzi: kupolák, tornyok, faragott faajtók és kőárkádok, 5–6. századi bizánci mozaikokkal, ősi kéziratokkal, díszes evangéliumokkal és arany- és ezüst liturgikus tárgyakkal.
Fillérekből be lehet utazni Gran Canaria szigetét, egy okos turista sosem hagyná ki ezeket a programokat
Legfontosabb küldetése a szír ortodox kereszténység és a szír nyelv megőrzése – szerzeteseket szentelnek fel, és szír nyelvi oktatást is tartanak. Mardin környéke azon kevés hely a világon, ahol még ma is használják a neo-arámi nyelvet – azt a nyelvet, amelyet sokan leegyszerűsítve „Jézus nyelvének" neveznek, valójában azonban a Közel-Kelet egyik legrégebbi, folyamatosan fejlődő nyelvcsaládjáról van szó
Az arámi évszázadokon át a térség lingua francája volt, és a zsidó vallási hagyományban is meghatározó szerepet töltött be: a Talmud egy része, valamint a kádis ima és a peszáchi Chád gádjá is arámi nyelven maradt fenn. Ma már csak mintegy húszezren beszélik, így veszélyeztetett nyelvnek számít. A Mardin régióhoz kötődő szír keresztény közösségek nagy része nem Törökországban él: körülbelül 80%-uk Svédországban telepedett le, a többiek más nyugat-európai országokban.
6. A Sáfrány kolostor – ahol a fény is imává válik
Kiváltságos, ha valaki a Deyrülzafaran vagyis Sáfrány kolostor lépcsőjén, szakrális helyiségeiben, vagy az olajfái alatt álldogál. A kövek színe naplementében sáfránnyá válik, innen a neve is. Még az V. Században épült. A legenda szerint az építkezés során sárga krókusz virágot, sáfrányt kevertek a habarcsba. A kolostor a szír ortodox hagyomány egyik legfontosabb központja volt, ahol kéziratokat őriztek, imákat recitáltak és generációk adták tovább ugyanazt a liturgikus rítust.
Ilyen élmény, mikor egy regény írója maga vezet körbe a valós helyszíneken
Ottjártunkkor a különlegességet azt adta, hogy egyik helyszíne lehetett a Mardin Biennálénak. A kolostor főbejáratánál Vahap Avşar két hóleopárd-szobra kapott helyet, amelyek egyben méhkaptárként is működnek, ezzel kapcsolódva a hely mezőgazdasági hagyományaihoz. Belül Maro Michalakakos fonott textilinstallációja kígyószerűen tekeredik az oszlopok köré, míg Canan Dağdelen „Skydome I–II” című munkája szabályos kerek tükrökben kapcsolja össze az eget és a földet.
7. Midyat – a török filmsorozatok kedvenc városa
Midyat olyan, mintha egy filmforgatás díszlete lenne – nem véletlenül választottak helyszínként számos török sorozat alkotói. Az egyik ilyen a nálunk Távoli város címen futó széria (törökül: Uzak Şehir, angolul: Far City), amelynek egyes epizódjait egyszerre 16 millió néző követte Törökországban. A valóság azonban nem díszlet: ez egy élő város, ahol a kőházak között mai élet zajlik.
Akárcsak Mardin, Midyat is egyfajta szabadtéri múzeum – ráadásul elképesztően jó állapotban. Az egyik legtöbbet fotózott helyszín – amely a sorozatban is feltűnt – egy hagyományos midyati kőház a főtér közelében. Ezek az épületek jellemzően belső udvarral, boltíves ablakokkal és gazdagon faragott kődíszítésekkel rendelkeznek: tökéletes úti cél a történelem és az építészet szerelmeseinek.
Egy Dubajban élő magyar szerint ezek a tulajdonságok sokkal jobbak az ott élő emberekben, mint azokban, akik Magyarországon élnek
8. Mardin ezüstje – amikor a fém csipkévé válik
És ami örök emlék, ha erre utaztok, az a telkari technikával készült ezüst és arany ékszerek, melyek olyan finomak, mintha nem is fémből, hanem füstből szőtt mintákból lennének – olyan alkotások, amelyekben a fém elveszíti súlyát. Mardin számos hagyományos kézműves mesterségről híres, de az egyik legősibb és legszebb közülük kétségtelenül a filigrán ékszerkészítés művészete, törökül a telkari.
A hajszálvékony ezüstszálakból kialakított minták inkább csipkére emlékeztetnek, mint ékszerre. Egy ilyen darab nem csupán kiegészítő, hanem egy egész régió vizuális nyelve. A filigrán ékszerkészítés gyökerei Kr. e. 3000 körülre nyúlnak vissza, és a régészeti leletek tanúsága szerint már az ókori görögök és rómaiak is viseltek ilyen darabokat. A technika idővel Mezopotámián, Görögországon és Rómán át egészen Indiáig elterjedt. A technológia fejlődésével azonban ez a kézműves tudás lassan kihaló mesterséggé vált.
3 rejtett trauma, ami egy életre elveheti a kedved a repüléstől
9. Mardin legendás a pisztácia és olivaolajból készülő szappanairól is
A térség híres a szappanairól is, olyannyira, hogy rendszeresen szállítanak a Buckingham-palotának is. Történt, hogy 2004-ben Károly herceget, mára már brit királyi fenséget, látogatása során lenyűgözték a természetes, kézzel készült szappanok, így azóta is az ankarai brit nagykövetségen keresztül küldenek a palotába rendszeresen a bıttım szappanból, melyek vadszilva, vadpisztácia alapú, olívaolajos és borókagyantásak.
Mardin főutcáján található Sabuncu Mehmet Dede boltja, aki véletlenül találkozott az uralkodóval és boltjában a mai napig is őrzi az újságkivágást amelyben az áll, hogy Károly herceg szappant vásárolt Mehmet Dede-től. A szappanhalmok krémszínű fehértől a türkizzöldön át az élénk narancsig minden árnyalatban ott tornyosulnak a kis üzletekben, a padlótól a mennyezetig betöltve a teret.
10. A kék mandula – a jókívánság, amit meg lehet enni
Mardin bazárjában pékségek, zöldségesek, kovácsok, hentesek és kuruyemiş boltok – szárított gyümölcsöt és dióféléket áruló üzletek – keverednek egymással. Bolyongani köztük az egyik legjobb ingyenes program a városban. Ha valamit igazán egyedit szeretnél hazavinni, a mardin badem şekeri-t ajánljuk: kék vagy fehér cukorral bevont mandulát, amelyet a Lahor-fából nyert növényi festékkel színeznek.
Ez az a közlekedési eszköz, ami drasztikusan megváltoztatta a nők életét
Első pillantásra egyszerű édesség, valójában kulturális gesztus: esküvőkön, ünnepeken és vendégfogadáskor adják, mint a jókívánság kézzelfogható formáját. A kék szín tisztaságot és szerencsét jelképez, a vendég pedig sosem távozik üres kézzel – visz magával egy darabot a ház szándékából is.
És ha az orrod után haladsz tovább, akkor érzed mindenhol az asszír keksz 41 fűszerének illatát. Mardin pékségeiből szinte minden utcába eljut a frissen sült aprósütemény illata. A helyiek Mardin Süryani Çöreği-nek, asszír keksznek hívják ezeket a falatnyi, addiktív finomságokat, melyekből nem hiányozhatnak többek között a sáfrány, gyömbér, fahéj, kardamom és mahlab, a meggymagból készült fűszerek. Cukor helyett melaszt, datolyát és édesgyökér-szirupot használnak, ami frissen tartja őket.
Két változatuk van: az egyik tahinivel, melasszal és szezámmal készül, enyhén édes ízzel, a másik mandulás és könnyedebb – mindkettő közepén datolyás töltelékkel. Egynél megállni szinte lehetetlen. Ha pedig beülsz vacsorázni, akkor a mezék világa elvarázsol, és rájössz, hogy az étkezés nem egyetlen fogás, hanem lassan kibomló társas rituálé: kis tányérok, fűszeres előételek és közös falatok építik fel az élményt. A mezék világa itt nem trend, hanem hagyomány.
Az ízek mögött arab, kurd, szír és anatóliai hatások rétegeződnek egymásra – a fűszerezés gazdag, de nem harsány, inkább aromákban gondolkodik, mint csípősségben. A közös asztal lényege pedig nem az evés, hanem a jelenlét: időt tölteni együtt, lassan, megszakítás nélkül.
