Vasarelyről mindenkinek beugranak a szemjojóztató geometrikus festmények. Pedig a festőzseni is a hagyományos iskolával indult, hogy aztán elhagyva szülőhazáját, az op-art „atyjaként” rendre vászonra vigye sajátos pszichedéliáját – a teljes pályaív mellett ez is kiderül a Szépművészeti Múzeum Vasarely 120 című életműkiállításon, ahol több mint 140 szemkápráztató kép között bolyongva tiszteleghetünk a világhírű magyar származású művész emléke előtt.
Ezeket láttad már?
- A Szépművészeti Múzeum Vasarely 120 című kiállítása a művész teljes pályafutását mutatja be.
A Vasarely 120 kiállítás hangsúlyt helyez a magyarországi évekre, elsősorban a Bauhaus szellemiségét követő Bortnyik Sándor-féle műhelyre, ahol a konstruktív szemlélet, a geometria és a vizuális kommunikáció alapjai hősünk egész életútját meghatározták. Vasarely tudatos szakmai döntésből költözött Párizsba, 1930-ban. A korabeli „fények városához” a neonreklámok épp úgy hozzátartoztak, mint a díszkivilágítások, és a reklámok nemcsak a sugárutakon jöttek szembe, hanem az utcai plakátokon is – ez utóbbi művészeti színvonala Vasarelyt is vonzotta.
Hopp: op-art!
A tárlat egyik erénye, hogy nem ugrik rögvest a legismertebb optikai kompozíciókhoz; lépésről lépésre vezet végig minket, hogyan alakult ki a vizuális nyelv, amely később egész generációk látásmódját formálta. A művész karrierjének jelentős segítője René Denis volt, akit rábeszélt, hogy nyisson egy galériát. 1955-ben, egy ottani csoportos kiállításon mutatta be a Sárga kiáltványt, amely a kinetikus művészet és egyben az op-art stílus kinyilatkoztatása is. Formanyelvével elemelte a festészetet korábbi privilegizált helyzetéből; azt vallotta, hogy olyan művészeti formára kell áttérni, amit mindenki képes befogadni (a látvány önmagáért beszél), és amit reális áron meg is lehet vásárolni (sokszorosított műalkotások).
Bowie és a Renault
1965-ben a New York-i MoMa-ban megrendezett kollektív kiállítás után robbant be a köztudatba, és szárnyalása olyan megrendelésekhez is kötődik, mint David Bowie lemezborítója vagy a Renault logójának megtervezése (utóbbinak köszönhetően kedvenc geometriai alakzata az autóipar egyik ikonikus jelévé vált). A korai reklámgrafikák, az orvosi kiadványok számára készített illusztrációk, a legendás Zebrák, majd a Tükörképek-sorozat azt bizonyítják, hogy Vasarelyt már jóval az op-art stílus gyakorlása előtt foglalkoztatta a látás mechanizmusa. Nem képeket akart festeni, inkább a látórendszer működését kívánta megérteni, művészetté alakítani.
A mesterséges intelligencia előképe
Miközben Vasarely képei már az első pillanatban beszippantanak, elcsodálkozunk, hogy mögöttük micsoda tudományos precizitást találni – pedig ne feledjük: akkoriban a mesterséges intelligencia vagy más technológiai segítségek nem álltak rendelkezésre! A művész a matematika, a fizika, és a filozófia eredményeiből inspirálódott, alkotásait kidolgozott rendszerek szerint építette fel. Olyannyira a jövőbe látott, hogy 1968-ban az IBM számára egy olyan elképzeléssel rukkolt ki, amelyben számítógép állított volna elő képeket meghatározott formákból és színekből, a néző pedig maga választhatott volna a változatok közül. Az ötlet túl korainak bizonyult, de ma már könnyű felfedezni benne az algoritmusok és a mesterséges intelligencia előképét.
Átlagon felüli a műveltséged, ha felismered ezeket a híres festményeket egyetlen részletből
Mindig hazánk fia marad
Azért is erőteljes ez a jubileumi kiállítás, mert miközben a világhírű francia-magyar művészt ünnepli, arra emlékeztet, hogy Victor Vasarely története valójában Vásárhelyi Győzőé is. Egy Budapestről elszármazott fiatalemberé, aki a magyar modernizmustól jutott el odáig, hogy az egész golyóbis vizuális képzeletét megbolygassa. Saját múzeumi hálózatot és kutatóközpontokat álmodott meg. Ennek első állomása Gordes volt, majd Aix-en-Provence és New York következett. Közben Magyarországról sem feledkezett meg: több száz grafikát ajándékozott hazánknak, amely hozzájárult ahhoz, hogy 1987-ben megnyílhasson az óbudai Vasarely Múzeum. Bár a világ őt Vasarelyként dicsőítette, kötődése Magyarországhoz egész életében megmaradt.
„Csak tessék, csak tessék! Szédítő magasság és mélység”
A képrészletek pulzálnak, hullámzanak, hol kidomborodnak, hol eltűnnek a szemünk elől. Mintha a vászon közvetlenül az agyunkkal kvaterkázna, közben folyamatosan olyasmi kérdések kavarognak bennünk, mint az, hogy biztosan azt látjuk-e, amit látni vélünk? Mire végignézzük az alkotásokat, elbizonytalanodunk, hogy merre is van a fent és a lent. A Szépművészetiből kilépve pedig azon kapjuk magunkat, hogy már a valóságot is szinte egy másik dimenzióban látjuk – és talán pont ez a hatás Vásárhelyi Győző legnagyobb művészeti bravúrja.
Szépművészeti Múzeum: Vasarely 120, megtekinthető: 2026. augusztus 16-ig.
