Ő volt a nő, aki nélkül Weöres Zoltán szinte láthatatlan maradt volna

A magyar irodalom egyik legkülönösebb házassága volt Károlyi Amy és Weöres Sándor kapcsolata. A költőóriásról legtöbben a játékos nyelvű verseket, a gyerekeknek szóló költeményeket vagy a filozofikus lírát idézik fel. Ő az a szerző, akinek műveit a magyar kultúra szinte természetes alaprétegként kezeli, miközben a róla kialakult képben azonban feltűnően kevés szó esik arról az emberről, aki évtizedeken át mellette élt.

Pedig ha van történet, amely megmutatja, hogy egy nagy költő élete mennyire törékeny tud lenni, akkor az az övék. És van egy mondat, amely mindent elmond erről a kapcsolatról, miszerint a nő menedzselte Weöres Sándor életét.

Különös találkozás

Károlyi Amy és Weöres Sándor 1947-ben házasodtak össze, amikor a költő már ismert irodalmi alak volt. Amy ekkor fiatal költőnőként lépett be az irodalmi életbe, és a kapcsolatuk hamar túlnőtt a romantikus történetek megszokott keretein. Nem az a fajta szerelem volt ez, amely látványos botrányokkal vagy szenvedélyes levelezésekkel tölti meg az irodalomtörténeti anekdotákat. Inkább egy különös, mély szövetség volt két alkotó között.

A kortársak beszámolói szerint Weöres Sándor személyisége egyszerre volt zseniális és gyermeki. Nem igazán érdekelte a hétköznapi élet logikája, ahogyan a pénz, a lakhatás, a mindennapok logisztikája és a határidők sem. Képes volt napokra elmerülni a saját belső világában, és még egy zöldfülű pszichológus is könnyűszerrel megállapíthatta, hogy menthetetlenül introvertált. Ez a fajta alkati különlegesség azonban a hétköznapokban komoly nehézségeket okozott. Itt lépett be a történetbe Amy.

Ha nincs Lola, Márai Sándor naplói talán sosem születtek volna meg

Egy sokat idézett visszaemlékezés szerint például előfordult, hogy a költő elindult sétálni, majd teljesen megfeledkezett arról, hová tartott, vagy hogy kinek kellene kéziratot leadnia, miközben a kiadó már várta. Ilyenkor Károlyi Amy intézte a levelezést a szerkesztőségekkel, tartotta számon a határidőket, és ő egyeztetett a kiadókkal. A legnehezebb időszak azonban az ötvenes évek eleje volt. A kultúrpolitika gyakorlatilag elhallgattatta Weöres Sándort, könyvei nem jelenhettek meg, publikációs lehetőségei beszűkültek.

Ebben az időszakban Amy műfordításokból és alkalmi munkákból tartotta fenn a háztartást, miközben férje tovább írta a verseit, gyakran publikációs esély nélkül. Az irodalomtörténész Domokos Mátyás egy visszaemlékezése is arról számol be, hogy Amy gyakorlatilag menedzselte Weöres Sándor életét – a szerződésektől a hétköznapi ügyekig.

Feleség és menedzser

A 20. század közepén a „költő felesége” szerep nem járt sem társadalmi presztízzsel, sem stabil megélhetéssel. Az irodalomból élni akkor sem volt egyszerű, különösen a politikailag kiszámíthatatlan korszakokban. Weöres Sándor pályáját ráadásul hosszú időre háttérbe szorították. A hivatalos kultúrpolitika nem mindig nézte jó szemmel a filozofikus, játékos és nehezen besorolható költészetét, így a jövedelem bizonytalan lett.

Ebben a helyzetben Amy szerepe messze túlmutatott a hagyományos házastársi feladatokon. Elvégre ő volt az, aki szervezte a mindennapi életet, intézte a hivatalos ügyeket, kapcsolatot tartott a kiadókkal, figyelte a pénzügyeket, és közben egyensúlyban tartotta a költő érzékeny lelki világát. Ez a fajta háttérmunka pedig nem került be az irodalomtörténetbe, annak ellenére sem, hogy nélkülözhetetlen. Ha egy alkotó teljes mértékben az írásnak él, akkor valakinek biztosítania kell a működő hétköznapokat, és Amy ezt a szerepet évtizedeken át vitte.