Vajon mit tesz a mesterséges intelligencia a kapcsolatainkkal, az intimitással és a fantáziánkkal? Hol húzódik a határ abban, ahogyan a partnerünkkel való problémáinkról, elakadásainkról, szexuális történeteinkről beszélünk egy chatbottal?
Ezeket láttad már?
A témáról Bryony Cole-lal beszélgettünk a 2026-os AI Summiton, aki a mesterséges intelligencia, az érzelmi intelligencia és a sextech területének fontos és megkérdőjelezhetetlen szakértője.
Hogyan kerültél ennyire közel a szexualitás témájához? Hallottam egy hosszabb interjúdat is, amelyben meséltél erről. Mi volt a személyes történeted? Miért kezdtél el ezzel foglalkozni?
Bryony Cole: Szerintem ennek két szála van. Az egyik a szakmai történetem. Egy techcégnél dolgoztam, ahol mindenki megszállottan foglalkozott a technológiával, de szinte kizárólag a munka jövőjéről beszéltek. Én pedig azt gondoltam: hogy lehet, hogy senki nem beszél arról, ahol a technológia talán a legmélyebben érint bennünket? A hálószobában. Otthon. A legintimebb kapcsolatainkban.
Senki nem akart erről beszélni. Én pedig azt mondtam: jó, akkor majd én fogok. Ezzel párhuzamosan ott volt a személyes történetem is. Ausztráliában nagyon jó körülmények között nőttem fel, de amióta nőként elértem a pubertást, folyamatosan azt az üzenetet kaptam, hogy ne foglaljak túl sok helyet. Legyek kisebb. A testemben, a szexualitásomban, a hangomban. Nőként ne foglaljak túl sok teret.
Ez végigkísért. A középiskolában egyszer büntetést kaptam, amiért az utcán fagylaltot ettem – azt mondták, egy „hölgy” nem eszik így az utcán. Az egyetemen szexuális zaklatással kapcsolatos ügyem volt egy professzorral, amivel végül senki nem kezdett semmit. Később a munkahelyemen előfordult, hogy „office Barbie”-nak neveztek. Folyamatosan jelen volt tehát ez a kettősség:
tárgyiasítanak és szexualizálnak, miközben nem igazán kapsz teret arra, hogy elmondd, te mit gondolsz minderről.
Mit tesz a mesterséges intelligencia a párkapcsolatainkkal és az intimitással? Külföldi szakembertől kaptuk meg a választ
Ez lett az egyik nagyon személyes motivációm. Azt gondoltam: helyet akarok foglalni. A testemmel és a hangommal is. És beszélni akarok azokról a dolgokról, amelyek egész életemben követtek. Harminchárom éves korom körül eljutottam oda, hogy azt kérdeztem magamtól: tényleg ennyi lenne? A szakmai és a személyes történet végül találkozott. A technológiai világban dolgoztam, és azt láttam, hogy senki nem foglalkozik azzal, amit én az egyik legfontosabb kérdésnek tartottam. Azért nem beszéltek róla, mert tabu volt. Így lett belőle küldetés. Elkezdtem beszélni róla, és érdekes módon azzal, hogy én kimondtam ezeket a dolgokat, mintha mások is engedélyt kaptak volna arra, hogy beszéljenek róluk.
Mit gondolsz, az, hogy nő vagy, segített ebben az iparágban, vagy inkább nehezítette a dolgod?
Bryony: Mindkettő. Furcsa módon még az ausztrál akcentusom is segített New Yorkban. Az embereket érdekelte, ki ez az ember, aki öltönyben áll előttük, és közben ezekről a témákról beszél. Volt benne egyfajta kontraszt, ami működött. De közben bárhová mentem a világban, mindig volt valaki, aki megpróbált visszahúzni.
Az első TEDx-előadásomat Romániában tartottam, körülbelül nyolc évvel ezelőtt. Hatalmas dolog volt számomra. Lejöttem a színpadról, tele voltam az élménnyel, majd odajött hozzám egy férfi, és azt mondta: „A férfiak nem szeretik, ha magassarkút viselsz a színpadon. Túl félelmetes vagy így.” Mások pedig azt kommentálták, mit viseltem. Semmi nem szólt arról, amit mondtam. Nem az előadás tartalmáról beszéltek, hanem arról, hogyan néztem ki.
Szóval bizonyos értelemben nőnek lenni segített, más szempontból viszont pontosan ugyanazokkal a kihívásokkal találkoztam, amelyekkel a nők sok más területen is.
És a saját működésedet inkább maszkulinnak vagy femininnek érzed?
Bryony: Az akupunktőröm szerint túl sok bennem a jang, és több jinre lenne szükségem. (nevet) De azt hiszem, tíz év alatt ebben az iparágban ki kellett alakítanom magamban egyfajta erőt. Én ezt feminin erőnek érzem, de olyan erőnek, amely azt mondja: mondhatsz rólam bármit, nem fogsz eltéríteni. Ettől még folytatni fogom.
És minden erős nő mögött ott van még több nő. Nagyon sok nő támogatott ebben az iparágban. Ők nemcsak az üzleti nehézségeket értették, hanem azokat a személyes kihívásokat is, amelyek azzal járnak, ha valaki ezt a területet választja. Rengeteg feltételezés kapcsolódik hozzád pusztán azért, mert a szexualitásról beszélsz.
Egy korábbi interjúdban azt mondtad, először arra gondoltál, szexológus vagy terapeuta leszel, aztán úgy érezted, túl hosszú lenne a képzés. Most, ennyi év után mit gondolsz erről? Jó döntés volt?
Bryony: Éppen most jelentkeztem egy counselling mesterszakra.
Nem az AI fogja elvenni a munkádat, hanem egy olyan ember, aki már használja
Valóban?
Bryony: Igen. Most érzem azt, hogy készen állok rá. Ennyi beszélgetés után szeretnék létrehozni egy AI-intimitás klinikát. Látom ugyanis, hogy szükség van rá. Írom az Intimacy Operating System című könyvemet is, amely a tavalyi előadásomból nőtt ki, és most már azt látom, hogy ez sokkal több egy workshopnál vagy egy előadásnál. Azok a gyakorlatok, amelyekkel dolgozom, valóban olyan dolgok, amelyekre az embereknek szükségük van a kapcsolataikban.
Mit gondolsz az AI és a terápia kapcsolatáról? Hogyan lehet az AI jó segítő vagy konzultációs eszköz a pszichológusok, terapeuták számára?
Bryony: Szerintem ez elkerülhetetlen, ez már történik. Nem tudjuk egyszerűen azt mondani, hogy nem veszünk róla tudomást. Ezért valóban az a jó kérdés, hogyan használjuk úgy, hogy segítse a terapeutát? A technológia önmagában rengeteg mindenre képes. A lényeg inkább az, hogy mi mit kezdünk vele, és milyen kérdéseket teszünk fel.
Ami aggaszt, az például az, amit most az egyetemeken látunk. A hallgatók akár kreatív írás kurzusokon is AI-val készíttetik el a munkáikat. És mi történik azokkal, akik most pszichológusnak tanulnak? Nekik szükségük van a valódi tapasztalatra. Végig kell csinálniuk a nehéz részt. Saját maguknak kell gondolkodniuk azon, mi legyen például egy kezelési terv – és utána használni az AI-t. Még rengeteg az ismeretlen. De szerintem az AI biztosan meg fogja változtatni a terápia természetét.
Ez az oka, hogy egyre több férfi beszéli meg a problémáit a mesterséges intelligenciával a párjuk helyett
Pontosan erről beszéltél az előadásodban is: az AI mindig ott van. Én nem vagyok elérhető napi huszonnégy órában a klienseimnek. És egyre gyakrabban tapasztalom, hogy a kliensek már az AI által adott értelmezésekkel érkeznek hozzám. Szinte lehetetlen náluk „okosabbnak” lenni. Amit én viszont meg tudok tenni, hogy belenézek a kliens szemébe, és azt mondom neki: rendben leszel. Számomra talán ez az egyik legfontosabb különbség.
Bryony: Ez nagyon érdekes. Más iparágakban is ugyanezt hallom. Sminkesek mesélik például, hogy a kliens odavisz nekik egy AI által generált képet, és azt mondja: „Pontosan ezt szeretném.” Szerintem erre még senkinek nincs kész válasza. De az AI nem fog eltűnni. El kell ismernünk, hogy mindannyian használjuk. És igen: lassan hat hang van abban a terápiás szobában. Viszont szerintem egy idő után, amikor túl leszünk ezen a telítettségen, az emberek újra azt fogják mondani a terapeutának: „Jó, de te mit gondolsz?” Hiszen azért jöttem hozzád. Fizetek azért, hogy a te gondolataidat, a te tapasztalatodat kapjam.
És van valami, amit az AI nem tud megcsinálni: nem tud valódi emberi tapasztalatot szerezni.
Nem élte át a szívfájdalmat. A gyászt. Nem ült benne az élet zűrzavarában. Nem volt maga is összezavarodva. Ez a valódi emberi tapasztalat.
És mi történik a szexualitással és a fantáziáinkkal? Sokszor az AI már többet tud rólunk, mint a partnerünk. Hol vannak ennek a határai?
Bryony: Szerintem minden kapcsolatnak el kell jutnia oda, hogy legyen egy AI-ról szóló határbeszélgetése. Ahogy az egészséges kapcsolatokban egyébként is beszélünk a határainkról. Amikor új kapcsolatba lépsz, tulajdonképpen új tervrajzot készítetek. Új szabályokat alakítotok ki. Beszéltek a pornóról, arról, mit tekintetek megcsalásnak, és még rengeteg más dologról.
Egy jó kapcsolatban ezeket érdemes már korán elkezdeni megbeszélni. Most pedig az AI is bekerül ezek közé. És ennek rengeteg rétege van. Használhatjuk szexualitással vagy szexuális fantáziákkal kapcsolatban, de ott van egy másik kérdés is: mit mondok el az AI-nak rólad?
Lehet, hogy olyan személyes és intim dolgokat osztok meg rólad, amelyekhez te soha nem adtál hozzájárulást. A szexuális történetedet. Egy STI-diagnózist. A kapcsolatunk legintimebb részleteit. Ezek az adatok pedig valahol tárolódnak. Te közben elveszíted a kontrollt afelett, hogy mi történik a rólad szóló információval, miközben én feltöltöm ezeket és beszélgetek róluk az AI-jal.
Tudsz valamit, amire a mesterséges intelligencia sosem lesz képes
Hol van ennek a határa?
Szerintem az emberek még nem is tudják, hogy erről beszélgetniük kellene. Pedig el kell kezdenünk. A legegyszerűbb nyitókérdés talán ez: „megcsalásnak számít szerinted az AI-val kialakított intim kapcsolat?”
Kipróbáltam már olyan AI-videógenerátort, amely gyakorlatilag korlátozás nélkül képes szexuális fantáziákat vizuálisan létrehozni, ami korábban csak a fejemben létezett. Amikor viszont egyszer csak kívülről, képként láttam, amit elképzeltem, az egészen más élmény volt. Szinte megijedtem attól a látszat valóságtól, amit generáltam. Mi történik, amikor a fantáziáink ilyen könnyen vizuálisan megvalósíthatóvá válnak?
Bryony: Ez tulajdonképpen az online pornográfia következő szintje, csak még személyesebbé válik. Akár azt is megteheted, hogy a szomszédodat helyezed bele egy fantáziába. És itt megint elveszhet az ember saját joga és kontrollja a képmása felett. Sokszor azt gondoljuk, hogy majd valaki szabályozni fogja ezt. Valakinek szabályoznia kell.
De nézd meg, milyen nehezen és milyen későn kezdődött el egyáltalán az online pornográfia szabályozása. Ez egy véget nem érő folyamat. Ezért végső soron nagyon sok mindent személyes szinten kell elkezdenünk kezelni. Ehhez pedig mindenekelőtt tudatosság és érzelmi műveltség kell. Jelenleg egy kicsit olyan az egész, mint a vadnyugat. Alig vannak szabályok. Leginkább a sérülékeny csoportok miatt aggódom. Bár az AI annyira áthatja már az életünket, hogy lassan azt is nehéz megmondani, ki számít sérülékenynek. Valamilyen értelemben mindannyian azok vagyunk.
Kulturális különbségeket is látunk az AI-társak használatában. Kínában például sok nő használ AI-társat, és kifejezetten népszerűek a virtuális „barátok”. Ott kevésbé a szexualitás, inkább a társaság és a kapcsolódás kerül előtérbe. Nyugaton az AI-társak használói között sok férfit látunk. A szexualitásban is érdekes különbségek jelennek meg. Nagyon általánosan fogalmazva, heteronormatív minták alapján a nők sokszor jobban reagálnak a gondolatokra, hangokra, olvasott erotikus történetekre, míg a férfiaknál erősebb lehet a vizuális inger. Ezért érdekes, hogy nők kezdtek AI-alapú erotikus történetalkotó platformokat építeni. Van például a Pirr.ai, amelyet három svéd nő hozott létre. AI segítségével közösen lehet erotikus történeteket írni.
Tudományosan bizonyított, hogy létezik női megérzés, mutatjuk, hogy erősítheted meg
Tehát ez inkább irodalom, nem vizuális tartalom?
Bryony: Igen. Egyelőre azt látom, hogy a nők ebben az irányban érdeklődnek jobban, míg a férfiaknál erősebb a vizuális oldal. De mindezek mögött szerintem ugyanaz van. A magány. És mellette a kíváncsiság és a szégyen.
A VR-szexualitásról mit gondolsz? Hogyan kapcsolódik mindez az AI-hoz és a szextechhez?
Bryony: A VR-szex már elég régóta létezik. Sokáig azt ígérték, hogy ez lesz a következő nagy dolog, de végül nem igazán történt meg az áttörés. Még mindig nehézkes. Kényelmetlen. Túlságosan tudatában vagy annak, hogy van rajtad egy eszköz. Lehet, hogy a jövőben sokkal természetesebbé és észrevétlenebbé válik, de szerintem jelenleg valami más gyorsabban fejlődik: a szexbabák és robotok világa.
AI kerül a szexbabákba. Beszélni fognak, reagálni fognak, egyre életszerűbbek lesznek. De közben elveszíthetünk valamit az emberi részből. A valódi testet, az izmokat, a tapasztalatot, a spontaneitást. Azt, hogy nem tudod, mi fog történni pontosan a következő pillanatban. Pedig az intimitásnak ez nagyon fontos része.
A jó szex rengeteget szól a kommunikációról, de kell hozzá valamennyi meglepetés is. Nem tudod pontosan, mit fogsz érezni, amikor a másik hozzád ér. Történik valami, és azt érzed: ó, ez jó. Ez egy folyamatos párbeszéd két ember között. És mindkét embernek saját középpontja, saját akarata, saját belső világa van.
Pszichológusok vallották be, mint gondolnak a ChatGPT-ről, mint pszichológusról
Ha tíz év múlva újra itt ülnénk – vagy legyen inkább öt év –, szerinted miről beszélgetnénk az intimitás, a párkapcsolatok és a szexualitás kapcsán?
Bryony: Régebben gyakran megkérdezték tőlem, mi a szex jövője, én pedig mindig azt válaszoltam: semmi köze a technológiához. Ahhoz van köze, ahogy emberek vagyunk és leszünk. És szerintem mélyen még mindig ez a legfontosabb üzenet. Csakhogy most olyan ponton vagyunk, ahol egyszerűen nem tudjuk, mi következik. Egy évvel ezelőtt még arról beszélt mindenki, hogy beleszeretünk majd az AI-ba. Most már ott tartunk, hogy mindketten tudjuk a kapcsolatban, hogy használjuk az AI-t – és azt kérdezzük: akkor most mit kezdjünk ezzel?
Van egy elképzelés, amiben én is hiszek valamennyire – bár nem gondolom, hogy mindenki ezt fogja csinálni –, hogy az emberek egy része egyszerűen elkezd majd visszatérni az offline világhoz. Nem akar alkalmazásokat. Nem akar képernyőt. Ott van a „dead internet” gondolata is: az internet annyira telítődik AI által létrehozott tartalommal, hogy egyszer csak újra valódi dolgokra fogunk vágyni.
És ezt már most is lehet látni. Futóklubok. Személyes közösségek. Klubok, amelyek valójában nagyon régi ötleteket hoznak vissza. A fiatalabb generáció tagjai újra fizikailag egy térben akarnak lenni másokkal. Látni akarják egymást. Mintha újra romantikussá válna az, hogy személyesen találkozunk egy másik emberrel.
Szinte már egzotikusan hangzik. Akkor végül újra valódi életet fogunk élni, nem virtuálisat?
Bryony: Remélem. Különben kénytelenek leszünk kiköltözni valami szigetre. (nevet)
