´A halál egyáltalán nem félelmetes´
Szentesi Éva akkor sem adta fel, amikor az orvosok azt mondták neki, hogy nem fog meggyógyulni az áttétes méhnyakrákból. Szerencsére a betegsége már csak a múlté. A pénteken megjelenő Hamvaimból című könyv kapcsán beszélgettünk vele.
Ezeket láttad már?
Kevés olyan ember van, aki ne találkozott volna a történeteddel. Miért érezted fontosnak, hogy annak idején kiállj a nyilvánosság elé?
Amikor 2013 decemberében, hosszas félrekezelés után diagnosztizáltak, akkor az összes méhnyakrákkal kapcsolatos fórumot felkutattam, mert túlélési esélyekre, statisztikákra, gyógymódokra voltam kíváncsi. A fórumok siralmas statisztikája pedig az volt, hogy amíg az északi országokban évente egy nő hal meg méhnyakrákban, addig nálunk, Magyarországon naponta egy. És hogy tízből kilenc nőnek ugyanúgy kezdődik a története, mint az enyém. Ekkor döntöttem el, hogy írni és beszélni fogok a történetemről, mert igencsak úgy tűnt akkor, hogy a daganatos betegséget érintő edukációból hiányzik jó néhány szelet itthon.
Mire tanított meg a betegséged?
Arra, hogy nagyon kell szeretni magunkat, mert ha nem tesszük, és folyton elégedetlenünk a külsőnkkel, a bizonyos belső tulajdonságainkkal, akkor ilyen csúnya bajokat csinálhatunk magunknak. És arra is, hogy a halál egyáltalán nem félelmetes.
A héten debütál első könyved. Mindig is írói pályára vágytál?
Egyáltalán nem. Díszlet- jelmeztervezőnek készültem, de végül sosem dolgoztam ebben a szakmában. Kislánykoromtól rajzoltam, festettem, minden versenyt megnyertem, aztán képzőművészeti iskolákba jártam, végül kikötöttem az írásnál. Most vagyok a helyemen.
Miért döntöttél úgy, hogy végül papírra veted az ezalatt az időszak alatt átélt élményeidet?
Ez nem élményekről szól, hanem inkább egy mély, belső, emberi munkáról, egy hatalmas útról, amihez nem kellett jegyet venni sehová. Egyrészt nekem is terápia volt az írás, másrészt sok embernek adhat kapaszkodót a legnehezebb helyzetekre.
Szentesi Éva: Hamvaimból - a könyv az Athenaeum kiadásában jelenik meg
Kiknek ajánlod a Hamvaimból című művet?
Elsősorban a fiatal nőknek. Mert én fiatal nőként azt gondoltam, hogy a rák csak idős embereket érintő betegség. Ez egy tévhit. A méhnyakrák leggyakrabban a fiatal korosztályt érinti. És persze azoknak is, akiknek nincs hitük abban, hogy meg lehet gyógyulni az utolsó stádiumos rákból.
Óriási erő és akarat van benned. Mi az, ami lendületben tart?
Az élet szeretete, az, hogy egy pillanatra sem hagytak el a szeretteim, a jó bor, és egy hatalmas tál, gőzölgő Murgh Makhani a kedvenc, indiai kifőzdémből.
Mit tanácsolsz a mai lányoknak?
Azt, hogy vegyék nagyon komolyan a szűréseket, merjenek kérdezni az orvostól, még akkor is, ha az orvos ezt nem szereti, vagy merjenek orvost váltani, mert ez az a betegség, amiből könnyen meg lehet gyógyulni, ha a kezdeti stádiumában felfedezik.
Mit gondolsz, tényleg minden rosszban van valami jó?
Igen, határozottan. Legendás vagyok a morbid humoromról. Ha ezt előveszem, akkor nem jut eszembe semmi más, minthogy a betegségem alatt először voltam olyan hihetetlenül vékony, mint a legszuperebb modellek. És én nagyon élveztem az XS-es méretet. Már elmúlt.
