előfizetésem
Hírlevél
Megvan a válasz a kérdésre, miszerint a férfi vagy a nő fizessen az első randin
Bár az első randi jellemzően a „pillangók repkednek a gyomorban” bódító érzésével jár, gyakori, hogy a föld fölött lebegés csak a számla rendezéséig tart. A közösségi médiában egyre több, olyan történet lát napvilágot, amelyben a nők arról panaszkodnak, hogy a férfiakból kiveszett a lovagiasság írmagja is, de ennek ellentettje is gyakori, hiszen a férfiak (az első randin rendre) méregdrága éttermekben vígan dorbézoló „aranyásókról” számolnak be. Akkor mégis kinek van igaza? Ki fizessen az első randin és egyáltalán miért van ennek akkora jelentősége? Kovács-Kacsur Adrienn szexuálpszichológiai szakpszichológussal kerestük a kérdésekre a válaszokat.
„Évek óta randizom, és kezd elegem lenni abból, hogy a nők elvárják, hogy mindent én fizessek az első randin. Ha ti, nők annyira emancipáltak vagytok, miért húzzátok fel magatokat, amikor rákérdezek arra, felezhetjük-e a számlát az első találkozás végén?” – magyarázta nemrég a párkeresésben megfáradt barátom, Bence. Noha eleinte azt gondoltam, dilemmája teljesen egyedi, újra és újra belefutottam a kérdésbe, mind a média különböző platformjain, mind offline, a való életben, így felmerült bennem a kérdés: miért lett a pénz ennyire kényes téma a modern randizásban és van-e egészséges módszer arra, hogy ezeket a helyzeteket a helyén kezeljük? Spoiler: van, de a válasz jóval árnyaltabb, mint ahogy gondolnánk.
Randi, mint szimbólum
„A randin való fizetés kérdése jóval túlmutat a konkrét pénzügyi helyzeten: erősen szimbolikus jelentése van,” – kezdi a választ Kovács-Kacsur Adrienn szexuálpszichológiai szakpszichológus arra a kérdésre, mégis mit szimbolizál a fizetés egy randevún. „A fizetés hagyományosan a gondoskodás, az udvarlási szándék és a »rátermettség« kifejezése volt, különösen férfi szerepben. Ez egyfajta kulturális rítus, amely biztonságot és érdeklődést kommunikált,” – magyarázza a szakértő.
A szakpszichológus szavainak igazolásához nem is kell messzire menni. A cikk írása előtt, a közösségimédia-felületeimen meginterjúvolt ismerőseim egyike, Ágota például hangzatosan fogalmaz ezügyben: „Múlt hónapban volt egy randim, a Starbucksban találkoztunk. Kértem egy kávét és egy süteményt, a pasi ugyanezt (összesen kb. 5000 forint), majd a rendelés után odébb álltam. A srác kifizette, de láttam rajta, hogy ez nem igazán tetszik neki... Nem szólt semmit, de nagyon fura lett a légkör... Nem várom el, hogy idegenként bárki sokat költsön rám, azt viszont fontos, hogy meglegyen benne a szándék arra, hogy vendégül lásson” – fogalmaz.
A szakpszichológus szerint a fizetés kapcsán – pszichológiai szempontból – egy finomabb dinamika is megjelenik: aki fizet, bizonyos értelemben kezdeményező vagy kontrolláló pozícióba kerülhet, ami – akár – tudattalan elvárásokat is teremthet a másik fejében.
Randizás újrakezdőknek – pszichológus segít visszatérni az ismerkedés világába
„A mai, egyenlőségre törekvő kapcsolati modellekben ezzel párhuzamosan egyre inkább a kölcsönösség és a partnerség válik hangsúlyossá, így a költségek megosztása sokak számára már nem az érdeklődés hiányát, hanem a tisztelet és az autonómia jelzését hordozza. Valójában gyakran nem is a pénzről van szó, hanem arról az érzelmi kérdésről, hogy fontos vagyok-e a másiknak, értékel-e engem,” – igazolja vissza Kovács-Kacsur Adrienn az Ágota által megfogalmazott „fontos vagyok-e” felvetést, ugyanakkor a szakpszichológus érdekes mintázatra hívja fel a figyelmet. „Vannak, akik kifejezetten elvárják azt, hogy a férfi hívja meg a hölgyet a randin. Ha valakinek ez nagyon fontos, érdemes megvizsgálni, mi állhat ennek a gondolatnak háttérben. Ha nem hívnak meg vagy épp nem hívhatom meg a másikat, akkor nem érzem az értékemet? Elég jó-e egy randi anélkül is, hogy meghívnának, vagy lehet-e elég jó egy randi, ha elosztjuk a számlát?”
Fókuszban a pénz
Más kérdés azonban, miért lett ennyire központi, kényes téma a pénz a modern randizásban. Kovács-Kacsur Adrienn szerint ez a társadalmi szerepek átalakulásával magyarázható. „Fellazultak a klasszikus női-férfi szerepek, de nem alakult ki egységes, mindenki által követett, új norma. Emiatt sokan bizonytalanságot élnek meg: egyszerre szeretnének egyenrangú, kölcsönös kapcsolatot, miközben a romantikus gesztusokra is vágynak.
Ez a kettősség belső feszültséget teremthet.
Ehhez hozzájárul az is, hogy a pénz önmagában is érzékeny téma, amely összefügg az önértékeléssel, a státusszal és a biztonságérzettel,” – magyarázza a szexuálpszichológiai szakpszichológus. Miután az online randizás világában a találkozások gyakorisága számszerűsíthetően sűrűsödik, könnyebben nő a bizonytalanság-faktor, egyúttal a félreértések esélye is exponenciálisan nő.
„Egy férfi ismerősöm panaszolta nemrég, hogy miután matchelt valakivel Tinderen, találkoztak egy kávéra. A lány nem sokkal később kitalálta, hogy éhes, nem ülnek-e be valahova? Egy menő étterem volt csak a közelben, ezért oda mentek; a lány a legdrágább ételt rendelte meg, megittak egy-egy limonádét, így már az első alkalom potom 30 ezer forintjába került az ismerősömnek. Tőlem kérdezte, mi lenne a helyes, de nem tudtam erre válaszolni... Nőként nem lenne ehhez pofám, de úgy fest, vannak, akinek igen!” – számolt be egy közvetett tapasztalatáról a már emlegetett Ágota.
„Természetes, hogy a hosszú évek keserű tapasztalatai miatt a férfiakban felmerül a gondolat, miért fizetnek egy nőnek az első randin, ha egyáltalán nem biztos, hogy lesz folytatás, nőként pedig rosszul eshet, ha a fizetés gesztusa nem érkezik meg a férfitól. Itt érdemes az itt és mostra figyelni, valamint a saját- és a partner igényeit tiszteletben tartani!” – húzza alá a szakértő.
Randizási szokások, hagyományok átalakulása - mi változott anyáink, nagyanyáink kora óta, és mi nem?
Árulkodó jelek
A „ki fizet?” kérdésben online meginterjúvolt ismerőseim közül többen, egyhangúlag rámutattak arra, hogy a számla rendezése egyáltalán nem anyagi szempontok miatt fontos, hanem azért, hogy megtapasztalják, hogyan reagálja le a helyzetet a másik fél. „Sokat leszűrök egy egyszerű, éttermi szituációban: előre enged-e az ajtón, enged-e egyedül rendelni vagy ő adja le kettőnk helyett a rendelést, hogyan kommunikál a vendéglátóssal, hogyan fizet, mennyire jön zavarba beszéd közben...” – magyarázza Ágota, de Anna is hasonlóan fogalmaz.
„Soha egyetlen randipartneremmel sem egyeztettem előzetesen arról, melyikünk fog fizetni. Mindig az adott szituációban derült ki, hogyan reagálja ezt le a férfi... Nem lennék elutasító, ha úgy döntenénk, felezzük a számlát, de egy ilyen helyzet szuper lehetőséget ad arra, hogy lássam, hogyan tudja lekommunikálni azt, ami megfelel, adott esetben komfortos neki.”
Kovács-Kacsur Adrienn szerint az, hogy valaki hogyan viszonyul a fizetés kérdéséhez, önmagában nem ad ugyan egyértelmű képet a személyiségéről, bizonyos mintázatokra azonban (igenis) utalhat. „Például sokat elárul a rugalmasságról, hogy képes-e az illető a helyzethez és a partneréhez igazítani a hozzáállását, vagy mereven ragaszkodik egyetlen »helyes« megoldáshoz. Az is beszédes lehet, mennyire tud valaki nyíltan kommunikálni erről: aki könnyedén és tisztelettel jelzi az igényeit, az általában más kapcsolati helyzetekben is asszertívabb. Vannak, akik a fizetéssel fejezik ki a törődést, ami lehet egy egészséges szeretetnyelv, de szélsőséges esetben akár kontrollt vagy egyoldalú dinamika kialakulását is jelezheti.”
A szakértő szerint ugyanakkor fontos szempont az is, hogy megjelenik-e a kölcsönösség igénye (egy férfi ismerősöm például ellentmondást nem tűrően azt írta a felvetett kérdésre: „Egyértelmű, hogy a férfi kell fizessen az első randin. Anyám nem nyámnyilát nevelt...”), vagy inkább elvárássá válik, hogy a másik viselje a költségeket.
Ezek a minták gyakran mélyebb önértékelési és kapcsolati tapasztalatokból táplálkoznak.
Ha eddig mindig meghívtak minket meglepődhetünk azon, ha valaki nem így tesz. És fordítva, ha eddig ilyen szintű törődéssel nem találkoztunk, meghatódhatunk vagy épp ellen is állhatunk ennek – a jó esetben – kedves gesztusnak.”
Tényleg választani kell az anyagi és az érzelmi biztonság között?
Egészséges utakon
Kovács-Kacsur Adrienn szexuálpszichológiai szakpszichológus szerint megoldás-ügyben nincs egyetlen, „helyes” szabály: sokkal inkább a tudatosság és a kommunikáció minőségén múlik, hogyan kezeljük ezeket a helyzeteket. A szakértő szerint:
- A nyílt, de nem túlterhelt kommunikáció sok feszültséget megelőzhet: egy egyszerű, természetes egyeztetés gyakran bőven elegendő!
- Jó, ha nem a filléres elszámolásra helyezzük a hangsúlyt, hanem a kölcsönösségre – arra, hogy hosszabb távon mindkét fél adjon és kapjon!
- Az asszertív határhúzás kulcsfontosságú: rendben van jelezni, ha valaki inkább megosztaná a költségeket, és az is rendben van, ha elfogad egy gesztust, amennyiben az számára komfortos.
- Azt is érdemes lehet felvállalni, ha valakinek kényesen kevés pénze van. Nem érdemes olyan helyzetekbe belemenni, amelyek aztán félővé teszik, hogy marad-e pénzünk a mindennapi életvitelhez!
- Működhet az is, hogy oda-vissza hívjuk meg a másikat, de az is, ha mindenki fizeti a saját részét. Az oda-vissza történő meghívásnál ugyanakkor gyakran keletkezhet elbillenés valamelyik fél felé, ami nehéz érzéseket okozhat. Erre érdemes odafigyelni!
- Fontos az is, hogy a megoldás illeszkedjen a konkrét helyzethez: más lehet egy első randi dinamikája, mint egy már alakuló kapcsolaté.
Végső soron tehát nem az a kérdés, hogy „ki fizet”, hanem az, hogyan vagyunk jelen egymás számára ebben a helyzetben. A számla körüli pillanat sokkal inkább szól a tiszteletről, figyelemről és kommunikációról, mint konkrét összegekről – épp ezért lehet ez a randi egyik legbeszédesebb mozzanata. Ha ezt képesek vagyunk tudatosan és őszintén kezelni, a pénztárca-para azonnal átváltozik; valódi kapcsolódási ponttá válhat!
