Több száz embert küldött a halálba az ápoló - Megnéztük A másik nővér című filmet
A másik nővér sikerének záloga az, hogy újabb sokkoló true crime sztorival kedvesett a nézőknek a Netflix, méghozzá két színészóriással, az Oscar-díjas Jessica Chastainnel és Eddie Redmayne-nel. Annak ellenére, mennyire baljós volt a beharangozója: nem hozta a várt parázást.
Ezeket láttad már?
Az utóbbi időben ontja magából a Netflix a true cime-okat - Szörnyeteg: Jeffrey Dahmer-sztori, A megfigyelő -, ami jót tesz a streaming szolgáltatónak, hiszen igenis vevők vagyunk a szörnyűségekre. Szeretjük őket otthonunk biztonságából végigborzongani, majd rácsodálkozni arra: milyen rettenetes világban élünk, és milyen gonosz emberek vannak. Az október 26-án debütált A másik nővér története pedig kétségtelenül megrázó, melynek alapját Charles Graeber 2013-as The Good Nurse könyve szolgáltatta. Habár igaz történetet látunk, a páciensek kitalált személyek. Krysty Wilson-Cairns forgatókönyvíró író a Los Angeles Timesnak elmondta: ezt a döntést azért hozták, hogy elkerüljék a Cullen áldozatainak esetleges retraumatizálását.
A másik nővér könyörületességből követte el bűneit
Charles Cullen 1996 és 2003 között ápolóként dolgozott több kórházban, és saját bevallása szerint „csak” 29 gyilkosságot követett el, de a valóság szerint ez a szám 400 körül lehet. Nem a vérszomj, a szexuális élvezet, vagy bármiféle vallási indíttatás késztette erre, még csak nem is a gyerekkora. Egész egyszerűen azt mondta: megsajnálta a haldoklókat. Így akik számára nem látott reményt, azokat egyfajta halál angyalként átsegítette a túlvilágra olyan gyógyszerek túladagolásával, mint az inzulin és a digoxin. Ezért az általa hitt jó cselekedetért többszörös életfogytiglani börtönbüntetést kapott.
A sorozatgyilkos azonban 2013-ban megpróbált magyarázatot adni a tetteire a 60 Minutes-nak adott interjújában. Azt hittem, hogy az emberek így már nem szenvednek, ezért úgy éreztem, hogy bizonyos értelemben segítek
– olvasható a Harper's BAZAAR oldalán. Azonban - ahogy a CBS News megjegyezte - Cullen ismert áldozatainak életkora 21 és 91 év közötti volt, és néhányuk egyszerűen a rutinműtétek után lábadozott, vagy hamarosan hazaengedték volna. Alapvetően nem mindenki volt a halál kapujában, akit megölt. A volt ápoló azt is elárulta: ha nem kapják el, valószínűleg nem állt volna meg magától.
Eddie Redmayne új arca
Már az első képkockáktól kezdve látjuk: valami nem stimmel vele. Eddie Redmayne meglepően jól játssza a gonoszt azok után, hogy A dán lányban egy szerethető férfi testbe zárt női lelket alakított, A mindenség elméletében pedig egy visszahúzódó, de kedves, különc figurát. Ezúttal viszont magára öltötte az érzelemmentes, rideg, de jólelkűnek látszó, családcentrikus ápoló álarcát, akit sosem látunk bűnt elkövetni. Azt viszont érezni lehet, hogy az jóság álcájának fenntartására tett erőfeszítései felületesek, a szándékai nem tisztázottak, illetve keveset is tudunk meg róla, így lehetetlen kötődni hozzá. Nem gyűlöljük, de nem is érzünk bármiféle empátiát vele szemben, mint ahogy Dahmerrel előfordul a sorozat végére. Hiába, mindketten sorozatgyilkosok, ég és föld a két személy, és Redmayne mesteri alakítása ellenére: felejthető gyilkost adott. Még úgy is, hogy a végére látványosan kiütköznek a mentális problémái, pláne, miután sarokba szorították; akkor a vadállatokra jellemző dühvel tombol a ketrecében.
A barátság csak álca volt
Jessica Chastainre sem lehet panasz, hiszen hozta a kötelezőt. Gyengéd és szeretetteljes az alakítása, pedig a Bíborhegy, az X-Men: Sötét Főnix és az Ava óta megszoktuk, hogy egy lelketlen, gyakran antihős szerepekben brillírozó jégkirálynő. Ezekhez képest fantasztikusan alakítja a gyermekeit egyedül nevelő, szívbeteg Amy Loughrent, akit tényleg jó volna megölelni, és azt mondani neki: minden rendben lesz. Végül Charlie lesz az, aki ajánlkozik erre a szerepre, és átsegíti a nehéz időszakon, amíg nem jut hozzá pár hónapon belül a társadalombiztosításához, hogy életmentő szívműtétet végezhessenek el rajta. Egyre közelibb barátok lesznek: Charlie rendszeresen átjár Jessicához, vigyáz a gyerekeire, szinte már a család tagja lesz.
A rendező és a forgatókönyvíró főként erre fókuszált, hogy aztán minél jobban sokkoljon bennünket, amikor az igazságra fény derül: azaz, hogy akit eddig barátnak hittünk, az valójában egy sorozatgyilkos. Amy is felteszi a végén a nagy kérdést: hogy lehet az, hogy valaki, akinek olyan kedves arca van, mint Charlie-nak, ilyen szörnyűségeket követ el? Az igazi Loughren szerint, valóban szoros barátság fűzte Cullenhez, mielőtt rájött volna, hogy mit csinál, és a weboldalán ezt írta: „2003 októberében rájöttem, hogy a legközelebbi barátom, akiben megbíztam és a legféltettebb titkaimat osztottam meg vele, embereket gyilkolt a munkahelyén.” Részletezte továbbá, hogy - ahogy azt a filmben is láthattuk - részt vett Cullen letartóztatásában.
WANTED: feszültség kerestetik
Lehet túl sok horrort, thrillert, true crime-ot láttam már, és kezdek immunissá válni, de alig találtam rá a filmben a vágyott feszültségre. A hangulata baljós ugyan, a hátborzongató zene is tökéletesen megállja benne a helyét, mégis, az egyetlen feszültebb jelenet az volt, amikor Amy megpróbálta rávenni a Charlie-t, hogy távozzon, mert szeretne egyedül maradni a gyerekekkel. Na, abban a jelentben tényleg tapintható volt a feszültség, és képernyőn keresztül is átjött az a zsigeri rettegés Amy szemeiben, az arcán, miközben elszántan igyekszik megőrizni a hidegvérét. Azért mégiscsak: az nem járja, hogy a 120 percből ennyi lenne az izgalom…
A történet lehetett volna feszesebb, pörgősebb, mivel olyan érzésem volt végig, mintha egy félig átsült húson kellene átrágnom magamat. Pedig aztán Tobias Lindholm rendezőnek van tapasztalata a nyomozós thrillerek készítésében, mint amilyen a Mindhunter – Mit rejt a gyilkos agya vagy A vadászat.
Miért nem kapták el Charles Cullent az évek alatt?
Lindholm rendesen meglebbentette az amerikai egészségügy szennyesét ezzel a sztorival. Hiszen az egyik legsokkolóbb az egész sztoriban: hogyan ölhetett meg ilyen kényelmesen 400 embert ez a férfi? Hogyan úszta meg Cullen 16 éven át a bűntetteit? A rendőrök nem véletlenül akadtak ki. A kórház valóban akadályozta a nyomozást az első elhalálozás után, ami rögtön azután történt, hogy Charlie megérkezett. Pusztán a protokoll miatt jelezték hét héttel később a gyanús halálesetet. Elvégre, ha kiderül, hogy az egyik nővér egy gyilkos, akkor azzal komoly pereket akaszthatnak a nyakukba. Márpedig Charlie már nyolc kórházat is megjárt, mielőtt hozzájuk került volna, és akinek érdekes módon nem vizsgálták meg alaposan a hátterét. Ahogy Amy volt kollégája segítségével kiderült, mindenki gyanította, hogy mit csinál Charlie, de senki sem szólt érte. Nem akartak balhét és féltették a munkájukat; így lehetett az, hogy egy ápoló éveken keresztül síri csendben, lopakodva taszíthatta a halálba azokat, akiknek nem jósolt sokat.
Ráadásul duplán veszélybe került a kórházak becsülete, hiszen Amy saját kórháza nem biztosítja számára az egészségbiztosítást, amíg egy évig ott nem dolgozik, és Lindholm ezt szörnyen sértőnek érezte. Mégis, hogyan fordulhatott ez elő? Igaza is van, és ezek a legfontosabb kérdések, melyekkel érdemes foglalkozni, és persze Amy odaadó gondoskodásával az emberek felé, ahogy ápolta őket, hiszen láthatóan sokat jelentett a betegnek és a hozzátartozóknak is. Emberségből sosem elég egy kórházban…
