Abortusztilalom, melegellenesség, élő inkubátorok - Egyre jobban hasonlít a valóságunk A szolgálólány meséjére
Szeptember 14-én visszatért a HBO Maxra a régóta várt A szolgálólány meséjének 5. évada, amelyben kezd elharapózni June Osborne csatája Gileáddal és azon belül is Serena Waterforddal. Már nem is önmagában a széria az ijesztő, hanem a hasonlóságok a sorozat és a saját valóságunk között.
Ezeket láttad már?
Margaret Atwood azonos című regénye alapján készült A szolgálólány meséje irtózatosan nagy népszerűségek örvend. És amitől igazán megkapó, az a disztópikus világ, amit nyomokban mintha a saját világuk is tartalmazna. A sorozatnak több olyan eleme is van, ami napjaink társadalmában is visszaköszön: ilyen a vallási fanatizmus, a diktatúra, és igen: a nők alárendelt helyzete.
Gileádban virágzik a diktatúra, a nő nem gondolkodik, nem dolgozik, csak szül. Ennyiben ki is merül a feladata. Nincsenek jogai, mert nem is embernek, sokkal inkább tenyészállatnak tekintik, akinek az a feladata, hogy növelje a népességet. Aki ellenszegül, azt eleinte „csak” megcsonkítják, aztán fellógatják, vagy elküldik radioaktív szenet lapátolni, azaz lassú halálra ítélik. Burjánzik az erőszak, a rendszerszintű igazságtalanság, a megaláztatás, a félelem, a szenvedés. Leszbikusnak lenni bűncselekmény, mert a nőnek a férfit kell szolgálnia ebben az ízig-vérig patriarchális társadalomban.
A történet szerint egy környezetvédelmi krízis, a túlfogyasztó társadalom okozta a nők egy részének meddőségét, Gileádban természetesen „Isten büntetése”. A fennmaradás záloga pedig nem más, mint a gyermek, így a termékeny nőkből béranyákat (szolgálólányokat) csinálnak, akik a meddő házaspárokhoz kerülnek, ahol a férfiak rendre megerőszakolják őket, hogy gyermeket nemzenek. Ez a sorozat világa. De vajon meddig?
Mikor jutunk el arra a pontra, amikor azt mondják: a gyermek, a társadalom az első, nem pedig az egyén? Hiszen lássuk be, a klímaválság kellős közepén járunk, az ökológiai krízis, a túlfogyasztó társadalom most is jelen van. És vallási fanatikusokból is bőven akad. Ott van például a nagy port kavaró Netflixes dokufilm, az Apánk, amely dr. Donald Cline meddőségi specialista borzalmas tettét leplezi le, miszerint évtizedeken keresztül a páciensei beleegyezése nélkül termékenyítette meg a nőket, és minimum 94 gyereke van. Állítólag egy olyan egyház tagja, amely szerint azok jutnak mennybe, akiknek minél több gyereke van. Ebből kiindulva nem ő lehet az egyetlen, aki boldogan venné, ha rengeteg gyermek születne.
Egyre több országban korlátozzák az abortuszhoz való jogot
Szögezzük le: a gyermek egy csoda, ezt senki sem vitatja. Azt viszont igen, hogy minden nőnek jogában áll maga dönteni arról - mindenféle negatív következmény nélkül -, kíván-e szülni vagy sem. Ennek ellenére úgy tűnik, a világban szép lassan megnyirbálják a nők saját testükhöz való jogát, így a biztonságos abortuszhoz való jogot is. Gondoljunk csak a közelmúltra: 2020. október 22-én a lengyel alkotmánybíróság alkotmányellenesnek nyilvánította a rendeletet, amely lehetővé tette a terhesség megszakítást olyan esetben, ha nagy valószínűséggel súlyos és visszafordíthatatlan mértékben károsodott magzat, veszélyben van az élete vagy gyógyíthatatlan beteg. Már csak a nemi erőszak, vérfertőzéssel fogant gyermek és az anya életét veszélyeztető terhesség esetén lehet abortuszt végezni.
Aztán 2022. június 24-én Amerikában is eltörölték az abortuszhoz való alkotmányos jogot. 50 államnak nagyjából a felében illegális lett a terhességmegszakítás. Alabama államban például csak az anya egészségének veszélybe kerülése esetén lehet abortuszt végrehajtani, máskülönben sem a nemi erőszak, sem a vérfertőzés okozta terhességet nem lehet megszakítani, más államokban pedig még figyelembe veszik ezeket a lehetőségeket, de a beteg magzat lehetőségét már nem.
Hazánkban is módosítottak 2022. szeptember 15-én az abortusztörvényen: a terhesség megszakítását kérelmező lap mellé be kell mutatni egy orvos általi igazolást, hogy a döntése előtt meghallgatta gyermeke szívdobogását. Sokak szerint ez hazánkban is csak a kezdet.
Az Európai Abortuszpolitikák Atlaszából, amit tavaly hoztak nyilvánosságra, az derül ki, hogy európai országok mintegy harmada igencsak megnehezíti az abortuszhoz való hozzáférést. 52 országot vizsgáltak, amelyből 38 közepes vagy kifejezetten rossz eredményeket ért el. Néhol a közegészségügy nem fedezi a terhesség megszakítást, máshol különböző követelményekhez kötik: „gondolkodási időt” írnak elő, vagy kötelezően részt kell venniük olyan tanácsadáson, ahol lényegében megpróbálják meggyőzni a magzat megtartásáról. Máltán pedig már totális abortusztilalom van évek óta.
Virágzik az illegális abortusz és az abortuszturizmus
Egy olyan világban, ahol egyre csak szűkülnek a várandós nők lehetőségei a terhesség megszakításra, két út nyílik meg előttük. Az egyik: abortusz házilag - jobb esetben az illegálisan beszerzett abortusztabletta segítségével, rosszabb esetben jönnek a középkori csodafőzetek, és magzatelhajtó teák és készítmények vagy az interneten talált receptek alapján. Még rosszabb esetben a méhkarapás olyan „régen bevált” módszereihez fordulnak, mint a kanál vagy a horgolótű.
Vagy marad még egy opció: az abortuszturizmus. Ez pontosan azt jelenti, aminek tűnik: abortusz céljából történő utazást, ami teljesen legális. Főleg a már említett lengyel abortusztörvény miatt indult virágzásnak. Több olyan civil szervezet jött létre, amelyek külföldre szerveznek utakat, hogy hozzásegítsék a nőket a terhességmegszakításhoz, ilyen például a lengyel Ciocia Czesia is. A szervezetek olyan költségeket is állnak, mint a beavatkozás (habár Belgiumban finanszírozza az állam a lengyel nőkét), a szállást, és magát a másik országba való utazást. Ugyanis sok nőnek nincs elég pénze, szabadsága vagy éppen autója, hogy magától kelljen útra, így ezek a tényezők gyakran lehetetlenné teszik a beavatkozást.
A PATENT Egyesület abortuszról szóló információs honlapjáról kiderül, hogy egy német klinikán évente 600-700 lengyel nőnél végeznek terhességmegszakítást, és Németországon kívül Csehországban, Szlovákiában, Ausztriában, Hollandiában és Nagy-Britanniában is tele vannak a klinikák a sorukra váró lengyel nőkkel.
Miután pedig idén Amerikában is eltörölték az abortusztörvényt, ott is berobbant az abortuszturizmus, csak éppen az ottani segélyszervezetek a másik államban történő utazást segítik elő, ahol továbbra is legális a terhességmegszakítás, mint például Kalifornia, Oregon és Washington. Mi több, vannak olyan cégek is, mint amilyen a Citigroup, a Lyft vagy az Uber, ahol támogatják az abortuszt kérő amerikai alkalmazottak utazási költségeit.
Milyen hatással van a nőkre az abortusztilalom?
Kezdjük azzal, hogy eleve sokk egy nő számára, ha erőszak áldozata, bármiféle nem kívánt terhességgel szembesül, vagy éppen beteg, haldokló gyermeket hordoz a szíve alatt, esetleg az ő élete is veszélyben lehet a várandóssága miatta. Erre még hozzájön, hogy szembesülnie kell azzal, hogy az abortusz nem opció. Olyan érzések keríthetik hatalmába, mint a félelem, a szégyen, a megalázottság, az elkeseredés, és teljesen jogos, ha hirtelen kilátástalannak találja a helyzetét.
Aztán persze felmerülnek a már említett lehetőségek. Kockázatot kell vállalni és abortusztablettát szereznie. Ha ezt mondjuk El Salvadorban teszi és lebukik, akkor börtönbe küldik. Szóval: terhes, esetleg nincs pénze és segélyszervezet segítségére szorul, még rettegjen annak lehetőségétől is, hogy megbüntetik, csak mert eldöntötte, nem akar gyereket. Azért ez is megérne egy A szolgálólány meséje El Salvadorban kiegészítő részt, csak sajnos „igaz történet” felirattal az elején.
„Egy teljesen új betegcsoport jelent meg. Olyan emberekről van szó, akiknek soha nem volt szükségük pszichiátriai segítségre, de most súlyos krízishelyzetben, az öngyilkosság gondolatával fordulnak hozzám. Ezek olyan emberek, akik halálos rendellenességekkel születő gyermekkel terhesek, és nincs más választásuk.” – mondta Aleksandra Krasowska, pszichiátriai specialista az OKO.press-nek.
Egyre több nő kéri pszichiáter segítségét, miután kiderül a magzatról, hogy beteg vagy születés után meg fog halni, de nem vetethetik el, és ezt képtelenek feldolgozni. De a pszichiáter szerint sok nő már a terhesség elején is felkeresi, mert az a félelem kínozza őket, mi lesz, ha sérült lesz a magzat - hiszen az abortusz már nem opció.
További szomorú következmény, hogy romlott a nők orvosokba és egészségügyi ellátásba vetett bizalma, féltik az egészségüket, az életüket. A magzati károsodással diagnosztizált betegek és családtagjaik szörnyű mentális állapotban vannak. Dr. Anna Parzyńska, a Bielański Kórház nőgyógyászati és szülészeti szakorvosa így nyilatkozott: „Azok a nők, akik az abortusztörvény után hozzám fordulnak, mint nőgyógyászhoz, félelmet és magányt éreznek. Félnek a teherbeeséstől, attól tartanak, hogy az orvosok magzati rendellenességekre bukkannak. Nem bíznak az egészségügyi szolgáltatásban vagy az állam támogatásában." Érthető módon így csak elmegy a többi nő kedve a gyerekvállalástól, vagy pedig rettegve vág bele a családalapításba „mi lesz ha” alapon. Hogy érezhetnék magukat így biztonságban, ha nincsenek lehetőségeik? Hogy vállaljanak nyugodt szívvel gyereket?
Fel kellene ismerni: a gyermek nem a megoldás a problémára, nem egy automatikus megváltást hozó eszköz, hanem egy férfi és nő közösen vállalt együttlétének gyümölcse. De amíg ez nem történik meg, addig megpróbálnak önkényesen rendelkezni a nő méhe felett, és élő inkubátornak tekintik őket.
