Állandó a harc anyukáddal, a tanároddal? Ezért van
A különböző generációk közötti konfliktusok számtalan vicc témáját képezik, és nagyjából mindenki egyetért azzal, hogy az életünk szinte minden területén, a munkában, a tanulásban, a magánéletben is jelen vannak, sőt, egy, - Steigerwald Krisztián megfogalmazása szerint - "régebb óta fiatal" embernek már akkor is megajánljuk a vaskalapos, rugalmatlan, digitális analfabéta titulust, ha még nem is tapasztaltuk a valóságban, miképpen gondolkodik, intézi az ügyeit. A másik oldalról pedig ránézésre lustának titulálják a fiatalokat csak azért, mert egy frissebb porhüvelybe vannak bezárva, és az Y- netán a Z-generáció tagjai.
Ezeket láttad már?
A most megjelent, ezeket a problémákat boncolgató Generációk harca című könyv szerzője Steigerwald Krisztián generációkutató, aki több mint húsz éve tanulmányozza a területet. Ugyan eredetileg cégeknek segített a dinamikus működés kialakításában, egyre erőteljesebben megfogalmazódott benne, hogy ezekkel a kérdésekkel mindenkinek van dolga, legyen az egy munkamániás negyvenes, vagy egy szabadságmániás húszas éveiben járó ember. A felállás adott, várható a konfliktus is, kérdés, mit kezdünk vele, illetve nyitottak vagyunk e arra, hogy elfogadjuk, az, ahogy mi érzékeljük a világot, amit mi gondolunk a világról és önmagunk szerepéről, mások szerepéről benne, nem az abszolút igazság, hanem csak egy perspektíva.
Nézzük csak azt, ami most történik velünk, a járványhelyzetet! A szerző szerint az X-generáció tagjai egy poroszos, feladatorientált, patriarchális rendszerben nevelkedtek, így számukra az elvégzett feladat, munka minden értéknél feljebb való, ehhez igazítják életük más területeit, míg a mentorálóbb, nyitottabb szülők által nevelt Y- és Z-generáció tapasztalata az, hogy látta a szüleit 2008-ban, a világválság idején, amikor a sok, befektetett munka ellenére is elvesztették az állásukat. Így ez a generáció inkább a saját érdekeit teszi előtérbe, ezt a tanácsot is kapta a szüleitől. Az X-es generációt alig lehetett hazaküldeni a home office-ba, mert számukra a munka a munkahelyen folyik, otthon pedig végzik a láthatatlan munkát, a háztartás vezetését, takarítást. Az Y-generáció örömmel dolgozik otthonról, nem is érti a kérdést, hogy ez miért lenne idegileg megterhelő, kiborító, mert ezzel kapcsolatban semmiféle bizonytalanságot nem élnek át.
Vajon miért nem gondolkozunk gyakrabban azon, hogy megértsük a másik generáció alapállását? Ha ezt megtennénk, vélhetően javulna az együttműködés, csökkennének a konfliktusok, az egymással szembeni értelmetlen, frusztráló elvárások, és ezzel meglehetősen javulna az életünk minősége.
Szabadulj ki a karanténből úgy, hogy helyére teszed életed ezen, igen zavaró felállását, és olvasd el a Generációk harca című könyvet! Hidd el, jobb lesz az életed!
