Az Oscar-gála 5 legfontosabb tanulsága
A 2018-as, azaz a 90. Oscar-díjátadót nem valószínű, hogy beírják a szórakoztatóipar aranylapjaira. A legnagyobb filmes díjátadóval kapcsolatban általános vélemény, hogy túl hosszú, és ez idén sem volt másként, ráadásul a tavalyi óriási botrány után újra lehetőséget kapó Jimmy Kimmel képtelen volt műsorvezetőként feldobni az eseményt. A legrövidebb köszönőbeszédet elmondó győztesnek felajánlott jet-ski volt talán az egyetlen igazi poénja az este során. A sótlan műsorvezetésről egy kicsit még később is szó lesz.
Ezeket láttad már?
A legrövidebb beszédért járó ajándék jet-ski:
Ami a jelölteket és a győzteseket illeti, túlzottan nagy meglepetések nem születtek. A víz érintése 4 díjjal az est győztese lett, a legjobb filmnek járó aranyszobor mellett, a direktor Guillermo del Toro is hazavihette a legjobb rendezőnek járó díjat. A legjobb színész díja méltán került Gary Oldmanhez, hogy a legjobb színésznőnek járó elismerés sem lehetett valójában másé, csak Frances McDormand-é. A kevés meglepetést, izgalmat hozó Oscar-díjátadó azért így is szolgált néhány tanulsággal.
Nagyon vártuk, hogy sorozatban a harmadik évben is magyar Oscar-díjnak örülhessünk. A Testről és lélekről egy olyan film, ami abszolút megérdemelt volna egy ilyen elismerést, ugyanakkor az is kisebb csoda, hogy az öt végső jelölt közé került a film. Nagyon erős mezőnyben végül a chilei Egy fantasztikus nő nyerte el a legjobb idegennyelvű filmnek járó díjat. És itt álljunk is meg egy pillanatra.
Enyedi Ildikó, a Testről és lélekről rendezője az Oscar vörös szőnyegén:
Gondoljunk bele, a dél-amerikai országban csaknem 18 millióan laknak, eddig az idei filmmel együtt összesen két jelölésük van az Oscarok történetben, és immár egy díjuk is. Magyar jelölés, ha jól számoljuk legalább 13 volt már, és négy díjat is nyertek magyar filmek a legrangosabb filmes gálán. Enyedi Ildikó és a stábja fantasztikus munkát végzett, akár a mozikban, akár az HBO Go műsorán reméljük, még többen nézik meg itthon is a Testről és lélekről című filmet, és joggal bízhatunk benne, hogy világ nagyobbik fele még csak most fedezi majd fel magának ezt a különleges alkotást. Ugyan az aranyszobor nem lett meg, de akkor is csodálatos, hogy amit a film elért.
Az Oscar-gálákat az utóbbi években mindig kisebb-nagyobb botrányok kísérték. A filmes akadémia bizottságát nem is olyan régen azzal vádolták, hogy nem elég érzékeny, hogy kirekeszti a kisebbségeket, nem ad elég teret a fekete, latin, ázsiai alkotóknak, elnyomja a nőket. A tavalyi Weinstein-botrány ráadásul arra is rávilágított, hogy egy olyan intézmény fő képviselője, amely eltűrte a nők kihasználását, bántalmazását.
Jimmy Kimmel, az est házigazdája, hadakozik a poénokkal:
Az egész díjátadóról sütött egyfajta zavarodottság, hogy ebben a helyzetben mivel lehet, vagy nem lehet viccelni. Jimmy Kimmel birkózott azzal, hogy felemlegetett rizikós ügyeket, de képtelen volt hatásosan lecsapni őket. Nem ő, valószínűleg egész Hollywood van zavarban, azzal kapcsolatban, hogy miként is kéne ennyi (jogosnak látszó) támadás, és ilyen súlyos botrányok után beszélni. És, hogy miért jó ez? Azért, mert egyértelműen látszik, hogy változtatni kell, több esélyt kell adni az eddig háttérbe szorított csoportoknak, hogy a félrenézés, az elhallgatás, a cinkos összekacsintás mechanizmusait fel kell számolni. A zavarból az látszik, hogy mindezt már nagyon is kezdik érteni a régi rendszer fenntartói, és talán lehet változás; az egyenlőbb, nyitottabb és elfogadóbb filmes rendszer valóban megvalósulhat. Ugyan ettől még nem lesz jobb a bolti eladónak, az irodában dolgozóknak, de sose becsüljük le a mozi hatását, hiszen inspirációt és hitet adhat, hogy más szinteken is létre jöhet a változás.
A 90. Oscar-gálára talán egyszer majd úgy hivatkozunk, mint a mexikói gála. A legjobb animációs film a mexikói kultúrát ünneplő Coco lett, a legjobb rendező szintén egy mexikói lett. A színpadról elhangzott a Viva La Mexico felkiáltás is. Annak fényében különösen érdekes ez, hogy a jelenlegi amerikai elnök azt ígérte, hogy falat emeltet USA és Mexikó határára, hogy megfékezze a bevándorlást. Ezt még megfejelte pár kemény (?) megnyilatkozással is a témában. De nem ők voltak az egyetlen bevándorlók az Oscar színpadán, hiszen ott volt a kenyai Lupita Nyong´o, vagy a pakisztáni származású Kumail Nanjiani is.
Del Toro a mexikói rendező Oscar-díjaknak örülhetett:
Vagy a legjobb férfi színésznek választott Gary Oldman, aki köszönetet mondott Amerikának, amiért befogadta, hiszen ő is bevándorló, Angliában született, ott is kezdte a karrierjét. Jó szerével a színpadra lépők fele bevándorlónak számít Amerikában, azonban aligha mondhatnánk, hogy mindez bomlasztólag hatott volna Hollywoodra, sőt éppen ellenkezőleg, inkább színesíti, izgalmasabbá teszi az Álmok városát, ha minél többféle ember igyekszik megtalálni benne a helyét, ha minden többféle ember álma táplálja. A kultúra vitalitását nyitottsága, befogadókészsége adja, de ezt mi jól tudjuk, hiszen már Szent István is erre figyelmeztetett minket.
Az egész idei Oscar-gála leginkább felemelő momentuma az volt, amikor a legjobb színésznőnek választott Frances McDormand smink nélkül, beállított haj nélkül, egy lehetetlen ruhában felpattant a színpadra, majd azt kérte, hogy minden a teremben jelenlévő női alkotó álljon fel. Ez a gesztus arról szólt, hogy megmutassa, vizuálisan szemléltesse, hogy a világ, még a hollywoodi álomvilág sincs meg nők nélkül. Ezért kellene minden téren több tiszteletet, egyenlő bánásmódot kapniuk a nőknek.
Frances McDormand kérésére Meryl Streep áll fel elsőként:
Sokan kritizálták az elmúlt időszakban a #metoo kampányt, vagy a nyomában elinduló Time´s Up mozgalmat, lehet a módszerekkel vitatkozni, de a legfontosabb mégis, hogy ezek (a sajnos rettenetes történések hatására) meginduló folyamatok felhívják a nők figyelmét arra, hogy szolidárisnak kell lenniük egymással, hogy beszélniük kell egymással, meg kell osztaniuk a félelmeiket és a szorongásaikat egymással. Külön-külön, de együtt is erősnek kell lenniük ahhoz, hogy végre felszámolják kihasználást, az egyenlőtlenségeket. Ahogy Ashley Judd-ék is említették a beszédükben, nem szabad megállni, mindennap tenni kell azért, hogy változásokat érjünk el.
Olvastad már? Első szerelem még nem volt ennyire gyönyörű a moziban
Elcsépelt tanulság, de attól még igaz. Az Oscar is csupán egy díj, ezt nem azért mondjuk, mert a Testről és lélekről idén nem nyert, hanem úgy általában is. Az idén 69 éves operatőr Roger Deakins már 14 jelölést zsebelt be pályafutása során, most először díjat is kapott. Rászolgált, megérdemelte. Aztán, hogy a Szárnyas fejvadász 2049 volt-e szakmailag a legjobb munkája, arra nem mernénk fogadni. A legjobb film A víz érintése lett, de, hogy 10 év múlva is megnézi-e a filmet valaki, azt ma még nem tudhatjuk. Alfred Hitchcockot öt alkalommal jelölték a legjobb rendező díjára, egyszer sem kapott aranyszobrot, de aligha vitatja bárki is, hogy a filmtörténet egyik, ha nem a legnagyobb mestere a mai napig éppen ő.
Díja nincs róla, hogy ő a legnagyobb, Alfred Hitchcock:
Röviden, ugyan mindig érdekes, hogy ki kap díjat egy-egy ilyen eseményen, de a legfontosabb mégis az, hogy maradj mindig nyitott, és keresd azokat az alkotásokat, amik megérintenek, amik jelentenek neked valamit.
