„Most kell megmutatni, hogy itt vagyunk, voltunk és leszünk” – ilyen volt a jubileumi 30. Budapest Pride
Hatalmas hazai és nemzetközi érdeklődés övezte a 30. Budapest Pride emberjogi tüntetést, amelyet végül június 28-án rendezett meg a Fővárosi Önkormányzat Budapesti Büszkeség menet néven. A GLAMOUR is kint volt a helyszínen, az elejétől a végéig követte a történelmi jelentőségű sétát a fővároson keresztül.
Ezeket láttad már?
A 30. Budapest Pride rekord méretű tömeget vonzott, becslések szerint 200-300 ezren vettek részt rajta. Az előző hetekben és napokban az eseménytől volt hangos a sajtó: szóvivők, jogi entitások, non-profit szervezetek és politikai szereplők pingpongoztak egymás között a Pride létjogosultságával. A „hatályos jogszabály” lett a hónap kifejezése, annyiszor bukkant fel egy-egy megszólalásban hivatkozási pontként, azonban, hogy ez a valóságban mit takar, már jóval kevesebben tudták, értették. Arról viszont volt egy általános konszenzus, hogy bármi is lesz, ez a Pride másról fog szólni, mint eddig.
Ki kell állni az elnyomottak jogaiért
Szombaton, június 28-án, a város még csendes volt a déli órákban. Először a sajtó képviselői lepték el a Városháza teret, egyes információk szerint több mint 30 különböző médium képviselői vettek részt tudósítóként a tüntetésen, jelen voltak a BBC, az AFP és munkatársai is. A résztvevők fél kettő körül kezdtek el gyülekezni, akkor még sokan kicsit óvatosan tekintettek a helyszínen lévő fél tucat rendőr felé, hogy lesz-e bírság vagy konfrontáció: egyik sem volt.
Két ausztrál férfi éppen Európában utazgat, egyik megállójuknak pedig Budapestet választották. A nyíltan meleg pár nagy izgalommal érkezett a fővárosi felvonulásra, bár otthon a barátaik óvatosságra intették őket a korábbi rossz tapasztalataik miatt. Ők azonban úgy gondolták, a Pride mindenhol egy fontos rendezvény, Magyarországon pedig különösen, és ők is a részesei szerettek volna lenni. A szervezők három előtt kezdték el lezárni a körutat az autók elől, az egyre duzzadó tömeg pedig mindenkinek erőt és reményt adott.
Lilu a Pride kapcsán: „Egy békés világban az emberi jogok nem politikai vitatémák, hanem alapvetések”
Számos olyan fiatallal találkoztunk, akiknek ez volt az első Pride eseménye, és bár a családban van érintettség, mégis idén érezték először, hogy igenis ki kell jönni és kiállni az elnyomottak jogaiért. „Azért jöttem ki, mert a nővérem és a felesége Skóciáig mentek, hogy össze tudjanak házasodni. Én miattuk vagyok itt” – mesélte egy egyetemista fiú.
Több százezren vonultak együtt
De nem csak a fiatalok tették ki azt a – a szervezők jelenlegi becslése szerinti – 200-300 ezer fős tömeget. Rengeteg nyugdíjas nő és férfi is jelen volt az egyenlőség melletti sétán, többen életükben először jöttek el. Egy idős férfi sétabottal, a feleségébe kapaszkodva tette meg a teljes távot, egy másik hölgy pedig könnyes szemmel nyilatkozta: „Ez számomra nem egy politikai rendezvény, hanem az emberekről szól. Büszkén vállalom, hogy itt vagyok.”
A felvonulás három óra után indult el az Astoria felé, az eredeti tervek szerint a Szabadság híd irányába, és összesen 14 kísérő kocsival, melyeket politikai pártok, civil szervezetek és lelkes aktivisták szponzoráltak. A résztvevők szivárványos zászlókat lengettek, táncoltak a kocsikból kiszűrődő ütemes zenére és ámuldoztak a rekordnak számító összegyűlt tömegen. A napfény és a nyári meleg ellenére mindenki vidáman, jókedvűen sétált, a párok egymás kezét fogták, anyukák és apukák babakocsikat toltak.
Bár időközben az eredeti útvonal az Astoriánál megváltozott, a táv nem változott, így is egy több kilométeres szakaszt tettek meg a résztvevők, keresztül a város szívén. A tömeg lassan haladt, hiszen annyian sétáltak, hogy még a legszélesebb utcák sem voltak elegek, de ez nem volt indok panaszra, kifogásokra. Egy húszas éveiben járó, kerekesszékes lány a barátaival együtt érkezett. „Hogy finoman fogalmazzak: tele van a hócipőm” – válaszolta a kérdésünkre, hogy milyen indíttatásból tette ki magát ennek a hosszú útnak, hogy eljöhessen. De rajta kívül még tucatnyi kerekesszékes vagy fizikai fogyatékossággal élő ember vonult, mindenki a saját tempójában, de büszkén.
Greta Thunberg a budapesti Pride-ról jelentkezett be
Közösen álltak ki egy fontos ügy mellett
Azt már korábban lehetett sejteni, hogy ennek a Pride-nak más lesz a hangulata, mint a korábbi években. A kocsik, a zene, a szivárványos kiegészítők ugyanúgy jelen voltak, viszont a résztvevőkön inkább lehet érezni egy szilárd eltökéltséget, semmint önfeledt szórakozást. Egy édesanya a lányával közösen érkezett, mindkettőjüknek ez volt az első alkalom, hogy az egyenlőség és elfogás nevében felvonulnak Budapesten.
Az anyuka nem félt a korábban belengetett bírságoktól, neki többet jelent a lánya biztonsága és jövője: „Nem féltem és soha nem is fogom. Ő az én lányom, és mindig az is marad, akárki mit mond, és akárkit szeret.” Egy másik anya-lánya páros szintén az első közös menetüket ünnepelték: bár a lány már külföldön él, mégis hazarepült, hogy a családdal együtt kiálljanak egy számukra fontos ügy mellett.
Gryllus Dorka: „Nincs olyan, hogy valahol éhen halnak, de nekem azzal nincs dolgom”
Amíg az ellentüntetők elfoglalták a Szabadság hidat, a rendőrség sorfalat állt az Astoriánál. Pár percig bizonytalan volt, hogyan folytatódik a menet, majd üdvrivalgás közepette a sort vezető Budapest Pride hivatalos autó bekanyarodott a Kossuth utcába a Ferenciek tere és az Erzsébet híd felé. Onnantól már mindenki egy kicsit fellélegzett, hiszen biztosítva volt a szakasz, és zökkenőmentesen folytatódhatott a Budapesti Büszkeség menet.
Ismert emberek is megjelentek
A menetben felbukkant több hazai celeb, nemzetközi aktivista, Európai Parlamenti képviselő, magyar politikus is, azonban a lényegi részt mégis a hétköznapi emberek színes és változatos sokasága tette ki. Sok száz olyan beszélgetést lehetett elcsípni, ami arról szólt, hogy milyen fontos most itt lenni, együtt. Akik pedig már régi motorosként évek óta kijárnak a Pride-ra, azok is csodálkozva nézték a körülöttük menetelő tömeget, ami valahogyan nem akart véget érni. Bár a rendezvény és annak missziója mögé több hazai és nemzetközi politikus is beállt, a sorvezetők mégis olyan hétköznapi emberek voltak, akik egyszerűen csak örültek, hogy önmaguk lehetnek a városukban, hogy kompromisszumok nélkül élvezhetik az életüket.
A felvonulás a Szent Gellért téri színpadba torkollott: amikor a menet eleje elérkezett a végcéljához, a másik vége még a Városháza parknál éppen csak megindult. A Duna-parton visszatekintve az Erzsébet-hídra látni lehetett, hogy a tömeg folyamatosan halad át, és csak közel három óra elteltével érkezett meg a felvonulás vége a Gellért térre.
A hosszas és intenzív spekulációt követően egy történelmi jelentőségű rendezvénynek voltunk részesei szombaton. Bebizonyosodott, hogy a szeretet és a remény még az uszításnál és a széthúzásnál is erősebben kovácsolja össze a legkülönbözőbb embereket. A Budapesti Büszkeség menet sok mindent jelentett: szólt a dacról, az elégedetlenségről, de az örömről és a büszkeségről is. Egy hatodik alkalommal vonuló transznemű nő óriási fehér-kék-rózsaszín zászlót lengetett maga fölött. Amikor megkérdeztük, hogy ez az év miben más, mint a többi, csak annyit válaszolt: „Mert most kell megmutatni, hogy itt vagyunk, voltunk és leszünk.”
