A magyar jelmeztervező, aki meghódította Hollywoodot

Robert Pattinson, Isabella Rossellini, Hugh Jackman, Keira Knightley és legutoljára Colin Firth. Ezek a hírességek viselték már többek között az általa megálmodott korhű jelmezeket. Flesch Andrea számára az elmúlt évtizedek kemény munkája mostanra hozta meg a gyümölcsét: sikerült betörnie és komoly nevet szereznie a nemzetközi filmes világban.

  Flesch Andrea jelmeztervező világsztárokat öltöztet
Flesch Andrea jelmeztervező világsztárokat öltöztet
Fotó: Zsólyomi Norbert

A 2022. január-februári számban megjelent interjú készítésekor Prágában értük utol Flesch Andreát, ahová munkája miatt egy évre költözött, jelmeztervezőként egy nyolcrészes, nemzetközi filmsorozat előkészítő munkálataiban, majd a forgatásán vesz részt. Laclos Veszedelmes viszonyok című regényéből egy újabb filmes adaptáció készül, tele gyönyörű jelmezekkel, amelyek elkészítése rengeteg feladattal jár, ugyanakkor nagyszerű lehetőség számára művészi fantáziája szárnyalásához. Ebben a sorozatban minden jelen van, ami egy jelmeztervező álma a jelmezbáltól kezdve a bordélyházban forgatott jelenetekig.

Lassan tíz hónapja, hogy Prágában élsz. Ez az első alkalom, hogy a munkád miatt ilyen sokáig távol vagy az otthonodtól?

Igen. Az ezt megelőző munkám miatt öt hónapot Londonban töltöttem, de az egy játékfilm volt, ez pedig most egy sorozat. Úgy élek itt Prágában, mint a prágaiak, van egy szép bérelt lakásom, innen indulok reggel a munkába, és este ide érkezem haza. Nagyon megszerettem ezt a várost, csodálatos látni, hogy itt mindent megtesznek azért, hogy megőrizzék és óvják a régi épületeket. Olyan, mintha egy nyaralóhelyen lennék, mindenütt béke és nyugalom honol. Mármint, ami a várost illeti, a munkámra nem ez a jellemző.

Szeptemberben mutatták be Enyedi ldikó új filmjét, a Feleségem történetét, amelynek te voltál a jelmeztervezője. Haza tudtál jönni a bemutatóra?

Sajnos nem, csak a Cannes-i Filmfesztiválra tudtam elugrani két napra, ott láttam először a kész filmet. Egy ilyen sorozat gyártása borzasztó nagy munka, olyan, mintha nyolc játékfilmet készítene az ember. Egymást váltják az új szereplők, folyamatosan ruhapróbázom velük, ellenőrzöm a jelmezek gyártását és amennyire lehet, a forgatásra is el kell jutnom. Nem tűnhetek el napokra.

Mennyire voltál elégedett a Feleségem történetének jelmezeivel? Az jött le a filmvászonról, amit elterveztél?

Nagyrészt igen. A legnehezebb jelmeztervezői feladat amikor nem látványos ruhákat kell tervezni, hanem nagyon érzékeny karakter ábrázolással alátámasztani a film látványvilágát, hogy a ruhák szinte belesimuljanak a filmbe és természetesnek tűnjenek. Ez az önmegvalósítás nehezebb formája. Ebben a filmben a férfi főszereplő van legtöbbet jelen a vásznon, nem tagadhatom, hogy Lea Seydoux ruháinak elkészítése nagyobb felüdülés volt számomra.

„Enni és öltözködni mindig fogunk, de jó esetben egy nőnek egyszer van szüksége esküvői ruhára" - Benes Anitával, a Daalarna tervezőjével beszélgettünk

2018-ban felmerült a neved az Oscar esélyesek között a Colette című angol-amerikai koprodukcióban nyújtott teljesítményedért. Újságcikkek, véleményformáló szakemberek méltatták a ruháidat. Csalódott voltál, hogy végül nem kerültél be a jelöltek közé?

Teljesen véletlenül bukkantam rá a hírre a sajtóban, hogy a Colette film kapcsán az Oscar-díj közelébe kerülök. Soha nem gondoltam arra, hogy ez velem megtörténhet, csodálatos érzés volt. Éppen ezért fájt, amikor kiderült, hogy nem kerültem be a jelöltek közé sem. Az Oscar-díjra való jelölés a szerencsén is múlik, nem mindegy, hogy az adott évben hány kosztümös film készült. A 2018-as év nagyon telített volt, ha egy évvel később készül a film, bármi megtörténhetett volna.

Mesélj egy kicsit Keira Kneightly-ról, aki a filmben a címszereplő volt. Milyen volt együtt dolgozni vele? Értékelte a szép ruháidat?

Keira egy nagyon nyitott, vagány nő, ráadásul gyönyörű. Ha valaki tudja viselni a ruhákat, akkor az ő. Ebből a szempontból főnyeremény volt vele dolgozni. Egy, a korát meghaladó személyiséget kellett alakítania különleges stílusérzékkel, amiben fiús alkata is a segítségemre volt. A filmhez sok eredeti ruhát használtam, amelyek általában kisméretűek, szerencsére passzoltak Keira alakjához.

Mennyire tudsz közel kerülni a színészekhez egy-egy film forgatásakor? A ruhapróbák alkalmával van lehetőség az ismerkedésre?

Nagyon megszeretjük egymást a színészekkel a film alatt, de nincs sok idő a barátkozásra. Nyilván a ruhapróbák alatt valamennyit beszélgetünk, de én akkor arra figyelek, hogy a ruhával mi van, ilyenkor tudom learatni a munkám gyümölcsét. A forgatáson a színészek iszonyúan koncentrálnak a szerepükre, nem érnek rá mással foglalkozni. Ha külföldön forgat a stáb és ugyanabban a szállodában lakik mindenki, akkor lehet esténként a bárban beszélgetni egymással. De ez elég ritkán fordul elő.

Flesch Andrea jelmeztervező világsztárokat öltöztet
Fotó: Zsólyomi Norbert

Jelmeztervezőként te felelsz a film összes ruhájáért, gondolom, nem egyedül végzed a munkádat. Le tudsz delegálni feladatokat az asszisztenseidnek? Hiszen nem ruhapróbázhatsz és állhatsz a forgatási szettben egyszerre.

Ha játékfilmet csinálok, mindig ott vagyok a forgatáson is, a játékfilm előkészítési menete megengedi ezt. Az utolsó simítást nem szívesen adom át másnak, azt én érzem igazán. Szeretek improvizálni, az utolsó pillanatban megváltoztatok valamit a szereplőkön, mert rájövök arra, hogy a ruhák, a kiegészítők másképp mutatnak a díszletben, mint az öltözőben. Ilyenkor másképp adom fel a ruhát a színészre, vagy lecserélek rajta egy ékszert. Egy sorozatnál ez sajnos nem megy, nincs idő az apró részletek kidolgozására és ez nekem “fizikai fájdalmat” okoz. Ilyen szempontból közelebb áll hozzám a játékfilm. Itt alig vagyok a forgatáson, mert egyfolytában készítem elő a következő részt.

Hogyan lehet valakiből jelmeztervező? Lehet egyáltalán ezt a szakmát az iskolában megtanulni?

Szerintem csak a gyakorlatban lehet megtanulni ezt a mesterséget. Nekem is nagyon sok idő kellett ahhoz, hogy eljussak oda: a magam által meghatározott mérce szerint is elégedett legyek a munkámmal. Nem olyan régóta van, hogy én is hátba tudom veregetni magam. A ráhangolódást a rendezőre, a koncepcióra, a korokra csak a forgatásokon lehet elsajátítani. Egyfajta, nagyon összetett gondolkozás elsajátítására is szükség van. Egy idő után rájön az ember a megoldásokra, csak az nem mindegy, hogy mennyi ez az idő.

A tehetségen túl, egy jelmeztervezőnek milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie ahhoz, hogy sikeres legyen?

Nagy alázatra és türelemre van szükség ehhez a munkához, és nem árt a jó pszichológiai érzék sem. A legnagyobb kihívás az, hogy a rengeteg külső hatás ellenére ne tévesszem szem elől az eredeti elképzelést, eszenciát. Nekem szerencsém van, mindig imádják, amit csinálok, az utóbbi években tényleg szárnyalok. Ennek ellenére, rengeteg türelemre van szükség a mindennapokban, mert mindenkinek mindig van valami baja. Amikor nekem ruhapróbára lenne szükségem, mert mindjárt forgatunk, a színésznek éppen nincs kedve hozzá, mert fáradt. Kiharcolom az időpontot, a színész odajön rosszkedvűen és nekem az egész helyzetet valahogy át kell fordítanom, hogy ne legyen egy kínszenvedés a ruhapróba és a színész utána boldogan távozzon.

„Rendben van, hogy azzá váljunk, akik lenni szeretnénk” - Exkluzív interjú Sarah Fergusonnal

Menjünk vissza egy kicsit az időben. Melyik volt az első film, amire igazán büszke vagy, és ami mérföldkövet jelentett a karrieredben?

A Szomorú vasárnap Marozsán Erikával a főszerepben. Számomra ez a film ugyanolyan tökéletesre sikeredett a ruhák szempontjából, mint a Collette. Annyi a különbség, hogy itt Marozsán Erika karaktere adta erre a legtöbb lehetőséget, míg a Colettnél a kornak is köszönhetően minden karakter és jelenet. Ez volt az első nemzetközi produkció, amelyben dolgoztam, akkor azt hittem, hogy ez nyitja majd meg számomra az utat a külföldi karrier felé. De nem ez történt.

Végül melyik film hívta fel rád a külföldi rendezők figyelmét?

A Szomorú vasárnap után abban a szerencsében volt részem, hogy Peter Greenaway-jel dolgozhattam együtt, ami a legnagyobb emberi és művészi találkozásom volt az életemben. Akkor is azt gondoltam, most nyílnak meg a kapuk a külföld felé, de megint nem így történt. Egy trilógiát forgattunk együtt, ami nem lett sikeres, alig vetíttették a mozikban. Hiába voltak csodálatosak a ruhák, ha a film nem fut be, a kutya sem emlékszik rájuk. Az áttörést a Duke of Burgundy című film, Peter Strickland alkotása hozta el. Bár ez egy művészfilm, ezt sem láthatták olyan sokan a világban, de aki számít a filmes világban, megnézte. Angliában kultfilm lett, ennek hatására keresett meg a londoni ügynököm és a szakma is kezdett felfigyelni rám. Utána megcsináltam az Egy vezér gyerekkora című amerikai filmet Robert Pattinson főszereplésével, ami szintén nagy sikert aratott a szakmában. Például a mostani munkámat is ennek a filmnek köszönhetem, a rendező azóta szeretett volna velem dolgozni, amióta látta a filmet.

Ha már egyszer bekerültél a nemzetközi filmes áramlásba, mennyire nehéz kelet-európaiként benne is maradni?

Onnantól, hogy van ügynököd csak a szakszervezetek szemében számít, hogy kelet-európai vagy. Az én ügynökségemben hét jelmeztervező van, amikor befutnak a forgatókönyvek, az igények hozzájuk, az alapján ajánlják ki a jelmeztervezőket, hogy milyen típusú filmről van szó. Én a kosztümös filmekben vagyok erős, mai vagy futurisztikus filmek kevésbé érdekelnek. Először a producerek választanak, utána kell elfogadtatni a jelmeztervezőt a rendezővel. Mostanában gyakran előfordul, hogy egy filmhez kifejezetten engem kérnek. Legutoljára Sam Mendes stábja érdeklődött utánam, de jött már megkeresés Madonnától is egy videóklip forgatáshoz. Sajnos a prágai munkám miatt nem értem rá ezekre a munkákra.

Sodró Eliza: Akinek a színházcsinálás nem az élettársa, hanem a szerelme

Tényleg szárnyalsz, mostanra érett be a karriered. Ennek viszont az az ára, hogy rengeteget vagy távol az otthonodtól. Mit szól mind ehhez a családod? Van egyáltalán magánéleted a sok munka mellett?

Mivel a munkám miatt mindig is így éltem, a családom megszokta már. A lányom is ebbe az életformába született bele, de az az időszak, amikor ő kicsi volt, nagyon nehéz volt számára. Szerencsére akkoriban főként Magyarországon dolgoztam. Most már ő is felnőtt, sikeres food designer lett belőle. A párom is így ismert meg, nála odaadóbb és türelmesebb ember nincs a földön. A munkája megengedi, hogy sokszor meglátogasson a forgatási helyszíneken, ilyenkor van lehetőségünk a magánéletre.

Inspiráló nők, inspiráló interjúk - ideje, egy feltöltsd magad inspirációval:

Ez is érdekelhet

Hogyan juthatsz újra szexhez, ha szülő vagy?

Hogyan juthatsz újra szexhez, ha szülő vagy?

Tedd & Ne tedd

Katalin hercegné újrahasznosított kabátban kezdi új életét

Katalin hercegné újrahasznosított kabátban kezdi új életét

Monitor

Marilyn Monroe ritkán látott utolsó fotói

Marilyn Monroe ritkán látott utolsó fotói