Két lány kalandja Kubában
Kovács Ivett és Kónya Dorottya két budapesti lány, akik a főiskola óta ismerik egymást, de szorosabb barátságot egy athéni utazás során kötöttek. Már ekkor érezték, hogy nem ez lesz az utolsó alkalom, amikor együtt utaznak, ugyanis hasonló a mentalitásuk, többnyire azonos dolgok érdekelik őket a pihenés alatt is. Legszívesebben aktívan töltik az időjüket, próbálnak minden napból a lehető legtöbbet kihozni, újdonságokat felfedezni. Az Ivory Passportal inspirálni szeretnék barátaikat és azokat az embereket, akik félnek nekivágni egy messzi útnak. Remélik, a kis kalandjuk meghozza a kedveteket, bátorságotokat. Mindemellett hosszabb távú céljuk, hogy kulturális kapcsolatokat építsenek ki a világ minden táján, így útjukat e cél elérése is erősen meghatározta. További élményekért kövessétek az Instagramon a #theivorypassport -ot.
Ezeket láttad már?
Az előző élménybeszámolót itt olvashatod el!
Mexikót hátrahagyva vasárnap délután érkeztünk meg a havannai reptérre. Igazi Y generációsként, egyből kiszúrtuk, hogy az emberek nem lefele néznek, az ujjuk sem jár veszettül és mindennek tetejében egymással, élő szóban beszélgetnek. :) Miközben nálunk a csapból is a Free wifi folyik, Kubában csak a nagyobb szállodákban, közösségi tereken érhető el a világháló. 2 CUC-ért (Kubában 2 pénznem van, a CUC, Convertable Peso, és a CUP, National Peso. $1 USD = 1 CUC = 25 CUP) vásárolhatunk egy óra internetezésre jogosító kártyát, amik csak az adott helyen (nagyobb szállodák, éttermek, parkok) használhatók. Ezen a héten, ha mi nem is, a telefontöltőnk biztosan kipihente magát.
A CUC az a pénznem, amit a turisták használnak (mondhatni ez csak egy virtuális pénz). Nemcsak "turista pénznem", a kubaiaknak is szükségük van CUC-ra, bizonyos termékekért és szolgáltatásokért azzal fizetnek (pl. szupermarket, éttermek, internet kávézók, tömegközlekedés).
A CUP a helyiek nemzeti fizetőeszköze, melyet egyszerűen csak pesónak hívnak – igaz, a jele a $, ami kissé zavaró lehet, hiszen nekünk ez a szimbólum a dollárral kapcsolódik össze. A kubai állampolgárok CUP-ben kapják a fizetésüket, mellyel közüzemi számláikat fizetik, illetve – korlátozott mennyiségben– alap élelmiszereket, tisztálkodási termékeket vásárolhatnak.
Fontos, hogy NE amerikai dollárt vigyünk magunkkal, mert 10%-os büntető illetéket számolnak fel annak CUC-re való átváltáskor. Kuba ily módon próbálja azokat az állampolgárait megadóztatni, akik amerikai rokonságuktól kapnának dollárt. A legjobb, ha mexikói pesoval, euróval, vagy fonttal érkezünk az országba.
Első utunk Pinar del Rióba, Kuba legnyugatibb tartományába vezetett, ahol egy Magyarországon diplomázott kubai nő, Vilma látott minket vendégül szerény kis otthonában. Vele még itthon vettük fel a kapcsolatot, mert célunk volt országunkról egy kulturális jellegű prezentáció bemutatása egy kubai iskolában, vagy közösségi házban.
Megdöbbentő, és szerintünk sokunk számára elképzelhetetlen, milyen elnyomásban élnek az ottani emberek. Sokszor úgy éreztük magunkat, mintha egy filmben lennénk. Körülöttünk régi, színes, amerikai autók, Ikarus buszok, romos házak, verandákon kint ülő emberek és wifi parkok. Ezt az érzést csak az tudja átérezni, aki maga is megtapasztalja az ottani körülményeket.
A térség elsődleges pénzforrása a cukornád és a dohány. Mi is ellátogattunk a helyi dohánygyárba, ahonnan a világ legjobb szivarjai származnak. Kubában csak hivatalos Habános árusítóhelyeken vásároljunk szivart, sose vegyünk az utcán, mert ezek általában csak utánzatok pl. banánfalevelekből sodorják.
A Guyabtai üzemben megismerkedtünk a rumkészítés folyamatával. Az ital különlegessége, hogy a helyi hegyekben termő vad guava gyümölcsével van ízesítve. Tanúsíthatjuk, van alkoholtartalma a kubai rumnak!
Vilmával továbbutaztunk a festői szépségű Vinales völgybe, ahol különleges boglya alakú hegyek tárultak szemünk elé. Megnéztük Mural de la Prehistoria falfestményét, majd az Indián barlangban csónakáztunk.
Késő délután indultunk vissza Havannába. Éjszakai fényben kissé ijesztő volt számunkra a város, mert az orosz kommunista stílusra és a hazai bérlakásokra hasonlító házak úgy néztek ki, mintha bármelyik pillanatban összedőlnének. Sok helyen már ablakok, lépcsők, sőt támfalak sem álltak, mégis családok éltek benne. Az utcákon mindenki próbált valamit eladni, a férfiak odamondásai már-már tolakodók volt számunkra. Mindezek ellenére nagyon jól éreztük magunkat a fővárosban, a kubai életérzés teljesen áthatott minket. Táncoltunk, rumoztunk Hemingway egykori törzshelyén, a La Floridita bárban. Áthajóztunk Casablancára is, bár még most is csodálkozunk, hogy egy olyan a rozoga hajóval hogyan éltük túl az utat.
Kubában a Casa Particular a "helyi airbnb", ahol szobákat lehet bérelni családoknál. Rengeteg szép állami tulajdonban lévő szálloda is található a szigeten, de egyszerűen nem lehet összehasonlítani egy casában való tartózkodás élményével. A család mindig ott van, segítenek, tradicionális ételekkel látnak vendégül, vagy akár mesélnek a kultúráról, a gazdasági helyzetről, és eközben még a spanyol nyelvet is gyakorolhatod velük. Számunkra olyan érzés volt a mi főbérlőnknél. Irmáéknál lenni, mintha ezer éve ismertük volna egymás:. http://www.casairmaroly.com/
Utazásunk 2 hete alatt, mindösszesen 1 nap jutott az igazi pihenésre és barnulásra, mivel minden nap utaztunk valamerre. A fehérhomokos, égszínkék vizű strandja miatt méltán hívhatják Varaderót az igazi kubai paradicsomnak.
A teljes varaderói partszakasz 20 kilométer hosszú és lényegében végigsétálható lenne, ha a félsziget végén nem lennének elválasztott privát hotelstrandok. Ezek a hotelek all inclusive ellátást biztosítanának, de az itteni 5 csillagos szállodákat nem az európai vagy amerikai követelményrendszer szerint osztályozzák. Ezen a napon, a folyamatos jövés-menés és pörgés után végre volt időnk pihenni és figyelmet szentelni bőrünknek, ami nincs hozzászokva az efféle extrém terheléshez. A Friends with Benefits bőrradírja óriási segítséget nyújtott, hogy bőrünk visszanyerje egészségét.
Kalandunk vége felé több szervezett túrán is részt vettünk. Egyik nap a Montemar Nemzeti Parkban található La Boca krokodilfarmot néztük meg, majd másnap két régi és hangulatos városba a francia gyarmatosítók által alapított Cienfuegosba és a színes házairól híres Trinidadba látogattunk.
